Tüntetők

Advent idején, karácsonyváróban ünnepelni hazaérkezik a nyugati vendégmunkások többsége, közöttük azok a kisebbségiek is, akik szintén kint „dolgoznak”, hogy a szeretet ünnepén együtt legyen az egész család. Egyik közeli ismerősömtől hallottam, aki elbeszélgetve egy Rómában élő, ott dolgozó családanyával, megkérdezte tőle, miből élnek, esetleg kéregetnek? A kérdésre, az szinte sértődötten válaszolt, hiszen maga és családja saját kezűleg építettek az olasz főváros közelében egy házikót, tehát nem hajléktalanok, meg aztán nem is koldusok, hanem tisztességes munkájuk van: tüntetnek.

Hogy miért, ki ellen tüntetnek?

Pofonegyszerű: bárki ellen, bárkiért, ha fizetnek. A dolog úgy működik, hogy minden Rómában létező pártnak, nagyobb tiltakozó megmozdulásokat szervező civilszervezetnek megadták a telefonszámukat, majd várják a hívásokat. Ez igen kényelmes, hiszen nem szükséges korán kelni, naponta 13 óráig otthon figyelik a telefonjukat, várják a hívást. Ha megérkezik, megkapják az utasításokat: hány órakor, hol kell jelentkezniük, illetve mennyi a gázsi. Mert ugye, nem mindegy, milyen feltételek között kell „dolgozni”. Ha békés, tiltakozó megmozdulásról van szó, jelentkeznek a megadott időpontban, a megjelölt helyen, ahol várják őket a megbízóik. Átveszik tőlük az elkészített tiltakozó táblákat, illetve felmarkolják az őket fejenként megillető 40-50 eurót, majd kezdődhet a „munka” vagyis a tüntetés. Ha viszont a tiltakozó megmozduláson bántalmazhatják, esetleg őrizetbe vehetik őket, fejenként 100 euró alatt nem vállalják. Mert ugye, állandó stresszben, feszültségben kell „dolgozniuk”, felkészülve a futásra.

Természetesen a tüntetés sem fenékig tejfel, nem állandó munka, mert sokszor megesik, hogy hiába várják a telefonhívásokat, nincs tüntetés. Ilyenkor szomorúan legyintenek: ez a nap is kárba veszett, talán majd holnap…

A hallottakon morfondírozva egyre inkább érthetőek az anyaországban, sőt az utóbbi időben már Szlovákiában is az amerikai nagykövetségek által gerjesztett, a kormányokkal kapcsolatos korrupciós hírek nyomán elfajult tüntetések résztvevőinek valós motivációi.

Mert ugye, másfél évvel ezelőtt, hasonló hírek terjesztése következtében bukott meg a cseh kormány, amelyik egy atomerőmű felújításához nem részesítette előnyben az amerikai nagyvállalatot. Az új keletű diktátornak bélyegzett Orbán Viktornak viszont jóval több van a rovásán, hiszen a kormánya elszámoltatja a tisztességtelenül ügyködő bankokat, keresztülvitte a rezsicsökkentést, ami nagyban sérti a nyugati kézben lévő energiaszolgáltatók érdekeit, az ország egyetlen atomerőművének a bővítésére az oroszokkal kötött szerződést, nem is szólva a bicskanyitogató kijelentéséről, miszerint nem hajlandó egyetlen külföldi hatalomnak sem Magyarország alkirálya lenni. Érdekes módon az utóbbi időben a szlovák kormányfőnek, Robert Ficónak is főhet a feje a lakosság körében is szinte érthetetlenül elharapózott, ugyancsak az amerikai nagykövetség által megszellőztetett korrupciós hírek miatt. Azokat nem a még mindig érvényes Benes-dekrétumok vagy a magyarellenes intézkedései, hanem az Oroszországgal szembeni embargó elutasítása váltja ki. Szerinte ugyanis az embargó többet árt az EU-nak, illetve Szlovákiának, mint az oroszoknak, ezért vonakodik a végrehajtásától.

A rendszeresen tüntetőket azonban az ilyen apróságok valószínűleg nem érdeklik, nem foglalkoznak velük. Egyetlen dolog a fontos: biztosítsák számukra a korrupcióellenes tüntetéseknek a motivációját, a gázsit!

Még szerencse, hogy a mi kormányunk simulékony, bank- és befektetőbarát politikájával nem húz ujjat a Nyugattal, ezért az itteni amerikai nagykövetség nem is észlel korrupciós megnyilvánulásokat, tehát tüntetők toborzására sincs szükség.