Vandalizmus

A vandálokról, a történelem első, új időszámítás szerint számozott évezredének első feléből ismert keleti germán népről két dolog feltétlenül fennmaradt: az egyik a spanyolországi Andalúzia valószínű neve, a másik pedig, ami biztos, a vandál, vandalizmus fogalma. 

Ez utóbbi történelmi tényen alapszik: 455-ben az Észak-Afrikában államot alapított vandálok (miért, miért ne, most ne taglaljuk) elfoglalták és kifosztották a hanyatlóban lévő Rómát. Nem nagyobb hévvel és kegyetlenséggel, mint ahogy az abban a korban mondhatni szokásos, sőt normális volt (hiszen minden hódító sereg rombolt, fosztogatott, ha úgy adta a sors). De hát a vandálok tettét egy történetíró papírra vetette, hatásosan, s az az utókor számára is fennmaradt, elrettentő példaként.

Sajnos, mint elrettentő példa nem került – közhelyesen szólva – a történelem szemétkosarába, dehogyis került: a vandalizmus eszközével azóta milliószor éltek, háborús és békeidőkben, s tartani lehet tőle, hogy élni fognak a jövőben is. A legutóbb közismertté vált eset csütörtökön este történt, amikor Bukarestben a (liberális) kulturális miniszter kocsiját néhány, a verespataki terv ellen tüntető vérmes hazafi egy kicsit szétverte. Hogy tudták-e, kié, vagy sem, nem tudni. A vandalizmusba mindkét változat belefér, s ha netán tudták, az semmivel nem menti cselekedetüket.

A liberális párt az eset kapcsán kiadott közleményében arról szól, hogy támogatja minden polgár békés tüntetéshez való jogát (ha mást mondana, felháborodnék és tiltakoznék), ugyanakkor határozottan elítéli a csütörtök estihez hasonló erőszakos cselekményeket. Amivel viszont tökéletesen egyetértek. A vandalizmusra nem lehet elfogadható – se politikai, se más természetű – magyarázat vagy indoklás. Mivel lehetne elfogadhatóvá tenni az utcán lévő fák, padok tönkretételét, kirakatok bezúzását, autók összetörését, más polgárok javainak megsemmisítését? Az oktalan rombolást? Van-e olyan nemes eszme, amelynek jegyében ilyen dolgokat el lehet, el szabad követni? Illetve: hinni fog-e a jóhiszemű polgár annak az eszmének a nemességében, amelynek nevében vandál cselekedeteket hajtanak végre – még akkor is, ha valójában az eszmének és a nevében elkövetett torz cselekedetnek semmi köze egymáshoz?