Vaslady

87 éves korában hétfőn elhunyt Margaret Thatcher, Nagy Britannia 1979 és 1990 közötti kormányfője. Aki szocialista beállítottságra predesztinált szerény társadalmi eredete ellenére (szülei vidéki boltot üzemeltettek) hosszú politikai pályafutása során jóformán milliméternyit sem engedett kőkemény jobboldali meggyőződéséből, ezért is nevezték Vasladynak.

II. János Pál pápa és Ronald Reagan amerikai elnök mellett őt tartják a kommunizmus fő térdre-kényszerítőjének. Szoros kapcsolatot épített ki a szintén kőkeményen jobboldali beállítottságú Reagannal, egyértelműen ki állt mellette, amikor az a gonosz birodalmának nevezte a kommunizmust, noha akkoriban ez roppant radikálisnak tűnt a nyugatiak szemében is, sok támadás érte emiatt. Akárcsak Reagan, meg volt győződve, hogy a gonosszal nincs mit egyezkedni, ahogy elődjei gondolták (békés egymás mellett élés doktrína), a kommunizmust egyszerűen le kell dönteni, s felszabadítani több száz millió kelet-európait embertelen zsarnoksága alól.

Kőkemény jobboldali beállítottságuk révén Thatcher és Reagan szoros együttműködést alakított ki, amely fellendítette az 1980 táján elfáradtnak tűnő Nyugatot, magasabb fokozatba kapcsolta a gazdaságot, amivel a lihegő agyaglábú kommunista óriás nem tudott lépést tartani, s egy évtized után bedobta a törölközőt.

Nemcsak nemzetközi téren játszott kimagasló szerepet, hazáját is felrázta megállíthatatlannak tűnő hanyatlásából. 1850 táján Nagy-Britannia volt a kerek nagyvilág távolról legerősebb gazdasága, majdnem erősebb, mint az összes többi együttvéve. Azóta folyamatosan esett, s 1980 körül az USA, Japán, (Nyugat)-Németország, Franciaország és Olaszország után már csak a hatodik, „visszafejlődő országnak” csúfolták külföldön. Hajthatatlan piacorientáltságával, privatizációkkal és a szakszervezetek erejének megtörésével a Vaslady röpke egy évtized alatt a világ negyedik gazdasági hatalmává emelte hazáját.

Öröksége mégis kényes kérdés Nagy-Britanniában, a nyereségesség és versenyképesség hajthatatlan híveként a Vaslady nem akarta közpénzből szubvencionálni a veszteséges szektorokat, ezért Nagy-Britannia, az ipari forradalom bölcsője jóformán ipar nélkül maradt, gazdasága a szolgáltatási szférára épül, az egykori nehézipari övezetek (bányászat, kohászat, gépgyártás stb.) a volt kommunista országok hasonló helyzetű vidékeihez hasonlítanak, általános társadalmi kilátástalansággal az érintettek számára. A jóléti állam jobban működik pénzügyileg, mint a legtöbb nyugati országban, szolgáltatási színvonala mégis elmarad Franciaországtól, Németországtól vagy Skandináviától.

Az amúgy is jobbos beállítottságú brit társadalmat Thatcher még inkább jobbra taszította, olyannyira, hogy még munkáspárti ellenzéke is jóval piacorientáltabbá vált kontinensnyi társaihoz képest. A hatalmas világbirodalom felbomlása után a britek visszanyerték önbizalmukat és optimizmusukat. Ezért hajtanak fejet a Vaslady öröksége előtt, politikai meggyőződéstől függetlenül.