A lovas kultúrák vallása a világmindenséget három részre osztotta fel: égi, földi és földalatti világra, amely hármat a világfa kötötte össze. A világfa a közép-ázsiai lovas népek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében: a hajlékot tartó középső erős oszlopot ma is istenfának nevezzük.
A világfa csúcsán Tengri, az Ég Ura, – jelképe a sólyom – a jobboldali legfelső ágán Isten nappali megnyilvánulását jelképező Kök Tengri helyezkedett el (a Nap Birodalma), míg a bal oldalin Isten éjszakai megnyilvánulását jelképező Kara Tengri (a Hold birodalma). A világfa kilenc jobboldali és kilenc baloldali ágán kilenc-kilenc birodalom terült el.
A világfa középső, földi világában helyezkedett el a föld élővilága,– az emberek, állatok, madarak, növények– és a lények, azaz a tündérek és ellentétei a szépasszonyok és a boszorkányok, a jégesőt hozó sárkány, a tejet és tojást kéregető Garabonciás, az ártó lidérc, Lüdérc, a szexuális démon, az égitestfaló Markoláb stb.
A világfa földalatti világában az égi világ szint pontos tükörképe a kilences tagozódású gyökérszint helyezkedett el. A szimmetrikus felépítés hite határozta meg a korabeli temetkezési szokásokat is. A lovas világi életében a kardot a bal oldalán hordta, hogy az könnyen előrántható legyen, a tegezt pedig a jobb válla mögött, míg a sírokban a hősök harci szerszámai az ellentétes oldalra kerülnek, hogy ennek a tükörképvilágnak megfelelően mindig kéznél legyenek, mivel az élet a halál után is folytatódik.
Az alvilágot a csúszómászók és a rossz szellemek népesítik be. Lakója az Isten ellenpárja az Ördög, aki kezdetben a sötétség, gonoszság általános szimbóluma volt, de Őr-dög-ként őrzőszellemként is szerepel,aki az embereknek segíthet is, óvhatja őket, –gondoljunk az ördöngös, ördöge van kifejezéseink értelmére – de némelyik bajt hoz annak a fejére, akit követ; továbbá a lelkekkel együtt feltámadt holtak a kísértetek. Az alvilágban tanyázik a kilenc betegségdémon is és a három ijesztgető szellem: Mókár, Mumus és Huskotabagó.
A világfa égi jobb és bal oldala között, a világfa törzse körül és közvetlen a világfa földfeletti és földalatti részén található Tengri harmadik megnyilvánulása, – az újjászületést meghatározó Bor Tengri – amely a Boldogasszony világa is volt egyúttal. Ősi hitvilágunkban a nagy tiszteletnek örvendő Boldogasszony vagy Boldoganya fogalma BelsőÁzsiából származik. Szent István azért tudta az országát Szűz Máriának felajánlani, és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony – Babba – fogalma közel állt a katolikus Szűz Mária fogalmához. Mindkettőnél nem egyszerűen egy asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyről.
A szeplőtelen fogantatáshoz igen hasonló a mi Emese mitológiánk, éppen ezért mi, magyarok, Máriát Szűz Máriának nevezzük, úgy ahogy senki más – kivéve a horvátokat, míg az európai kereszténység Szent Máriának (Heilige Maria-nak, Santa Mariának stb.) Őseink istenanyja nem a Holdon, ahogy az európaiak ábrázolják Szűz Máriát, hanem a Napon, illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért benne mintegy Szűz Mária előképét látta, akinek tisztelete akadály nélkül válhatott Mária kultusszá, és akinek költői neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse: a „Napba öltözött asszony”.
Népünk hét „Boldogasszonyt” tisztel, akik között legnagyobbnak a Nagyboldogasszonyt tartja, aki életadó és az élet védője, bőség, termékenység, aratás, valamint a növények és az ember szaporodásának védője. A Nagyboldogasszony "leányai" pedig, a többi boldogasszonyok (szülő-, fájdalmas-, gyertyaszentelő-, sarlós-, segítő- és havi). Kultusza a mai napig megmaradt. Nagyboldogasszony napján népünk megszentelni a templomba viszi a Boldogasszony füveket, amelyeket a halott mellé teszik a koporsóba. A megszentelt ökörfarkkóró pedig antidotum a boszorkányok ellen. De hatásosak a Boldogasszony hajának, tenyerének, cipellőjének stb. elnevezett gyógynövények is.
Csíksomlyó már az ősi kereszténység előtt is a magyarság zarándokhelye volt. Úrasszonya a Napbaöltözött, akit a csíki székelyek, a gyimesi csángók és Moldova csángóságának egy része Babba Mariának nevez, akiben őshitünk istenasszonya és Szűz Mária alakja keveredik. Egy székely legenda szerint, amikor Bálványos várához egy keresztény hittérítő érkezett, a vár táltosa, miután meghallgatta őt, hogy milyen szándékkal keresi vára magyarjait, beengedte a várba, hiszen – amint mondta – „azt hirdeti e küldött, ami szerint mi eddig is éltük napjainkat.”
Anépköltészeti gyűjtőmunkáját Magyarpécskán kezdő Kálmány Lajos katolikus pap 1885-ben adta ki a Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya című kötetét, amelyben így összezi népünk Boldogasszony-kultuszát:
„Több okunk van a Boldogasszonyt, mint ősvallásunk istenasszonyát tekinteni, kinek ágyat, paucsot, kötőt ad népünk, kiről hiszi, hogy teje, árja, saját ünnepe van, hogy fejkötő nélkül soha sincsen, hogy a gyermekágyasok őrzője, gyógyítója, s mint ilyen jótevőt, hatalmast istenasszonynak veszi, mert poharát eláldja.”
Murvai Miklós
SZENT KIRÁLYOK NEMZETSÉGE előadássorozat a Jelen Házban
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2014. november 18-án, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében KOPPÁNY VAGY ISTVÁN? tényfeltáró ismeretterjesztő rendezvénnyel indítja az Árpád házi uralkodóház történetét bemutató SZENT KIRÁLYOK NEMZETSÉGE előadássorozatot.
Meghívott előadó: Szántai Lajos budapesti művelődéstörténész és magyarságkutató.
Az est ötlet- és házigazdája: Murvai Róbert Dávid.
Társszervező: a budapesti Két hollós könyvesbolt.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Hozzászólások