Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk

Kereken 240 percet szólt élőben a népdal pénteken a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban – az első ízben megszervezett népdalmaratonon. – Régi vágyunk egy ilyen jellegű rendezvény, amellyel megmozgathatjuk az egész iskolát, minden egyes osztályt tanítókkal, osztályfőnökökkel együtt. Nagyon örülök, hogy ez az idén sikerült. Úgy időzítettük, hogy kapcsolódjon a március 15-i rendezvényekhez és az Iskola másként héten történjen, mert olyankor rugalmasabb minden osztály programja. Számomra nagyon fontos a népdal, ez a gyökerünk, benne rejlik az élet egyszerűsége, de ugyanakkor a nagysága, szépsége is. Idén búcsúztunk Erdély nagy néprajztudósától, Kallós Zoltán bácsitól, akit személyesen is ismertem, ő mondta, hogy addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. És ennek a mondatnak a jegyében gondoltuk ki Csatlós Zsófia kolléganőmmel a népdalmaratont, amely egyfajta tisztelgés Kallós Zoltán emléke előtt. Ezúton is köszönöm az iskola vezetőségének, a kollégáknak, tanítóknak, osztályfőnököknek, hogy mellénk álltak, és be tudtuk bizonyítani azt, hogy ha egyet akarunk, akkor akár 500 embert meg tudunk mozgatni e cél érdekében, tudunk nagyot, szépet alkotni – fogalmazott Lengyel Izabella tanárnő, a népdalmaraton fő szervezője.  Elmondta: amikor megosztották ötletüket a kollégákkal, diákokkal sokan nagy kihívásnak érezték azt. Főleg a középiskolások körében volt érezhető a tartózkodás. – Ma mégis ők jelentették a legnagyobb meglepetést számomra. Mindannyian lelkesen felkészültek, énekeltek, sőt az iskolánkban működő zenekör fiataljai maguk jelezték, hogy ők kimaradtak az eredeti beosztásból és be szeretnének kapcsolódni – mesélte a zenetanárnő. Értékelése szerint az előadott népdalok nagyon változatos, átfogó képet mutattak. A különböző korosztályok igyekeztek a nekik megfelelő dalokból válogatni. – Természetesen előtérbe kerültek ezúttal is népdalkincsünknek a „sztárjai”, a Tavaszi szél vizet áraszt, a Kis kece lányom,a Cifra palota, moldvai dalok. De nagyon sok kevésbé ismert népdal is felcsendült. Tanítóként jó volt megtapasztalni, hogy a nagydiákjaink tarsolyában ott lapulnak azok az énekek, melyeket annak idején az elemiben közösen tanultunk, és most ők tanították meg rá az osztályfőnököket, hogy közösen énekelhessenek.

A népdalmaraton reggel 8.30-kor indult az iskola aulájában, ahol nagyjából tízpercenként váltották egymást az osztályközösségek. A nagyszerű szervezés nyomán egyetlen percet sem némult el a népdal, és Csatlós Zsófia tanítónőnek köszönhetően az iskola közösségi oldalán élőben követhették az érdeklődők a maratont. Az éneklésbe az iskola apraja-nagyja bekapcsolódott az óvodásoktól a tizenegyedik osztályosokig, valamint a csernakeresztúri tagozat diákjai is. Pontban 12.30 órakor, a precíz beosztáshoz igazodva, a XI. turizmus osztály zárta az énekelést. A szervezők ugyan nem nyilatkoztak a folytatást illetően, de a népdalmaraton nagyszerű hangulata mindenképp arra utalt, hogy ennek hagyománya lesz a dévai magyar iskolaközpontban.