„Amit adtál, abból semmi sincs elveszve”

„Azon a véleményen vagyok, hogy ő a temesvári népfelkelés első áldozata és mártírja, akár közvetlenül, akár közvetett formában tették volna el láb alól” – mondta Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor azon a temesvári megemlékezésen, amelyet Újvárossy Ernő rejtélyes, máig tisztázatlan körülmények között történt halálának 30. évfordulóján tartottak 2019. szeptember 18-án a temesvár-belvárosi református templomban.

Az Újvárossy Ernő nevét viselő gyülekezeti teremben Fazakas Csaba házigazda lelkipásztor köszöntötte Újvárossy Ernő egykori harcostársait, Tőkés László volt temesvári lelkipásztort, Balaton Zoltán fizikust, Tolnay István nyelvész professzort, a megemlékezés résztvevőit. Az 1990 előtti forradalmi gyülekezet több tagja is eljött a rendezvényre, hogy együtt felidézzék az 1986 nyara és 1989 szeptembere között történt eseményeket, amelyek Újvárossy Ernő korai, tragikus halálához, majd később a decemberi népfelkeléshez, a forradalmi eseményekhez vezettek. De ki is volt Újvárossy Ernő? „A szétszéledt nyájhoz való visszatalálásnak a tipikus esete volt az övé. Újvárossy Ernő építészmérnök az ország építőtelepein töltötte élete jelentős részét, messzire vetődött népétől, anyaszentegyházától, vegyes házasságban élve el is idegenedett tőlünk. Jó szakemberként munkaerejét kihasználták és megbecsülték. Tudatosan szánta rá magát az elfelejtett egyházához való visszatérésre, túlzás nélkül megtérésnek nevezhetjük az atyai házhoz való visszatalálását és ezt kifejezésre is juttatta” – mondta a megemlékezés során Tőkés László. „Újvárossy Ernő megtérése egybeesett azzal a történelmi pillanattal, amikor a temesvári református gyülekezet magára és egymásra talált, hitében megbátorodott és híven kiállott meggyőződése és az igaz ügy mellett. Ez kiváltképpen elmondható Újvárossy Ernőről aki a maga csendes és szerény módján mindvégig élen járt a gyülekezeti munkában és jogvédő küzdelmünkben” – mondta az egykori temesvári lelkipásztor. Kiváló szakemberként, Újvárossy Ernő irányította a református parókia és templom felújítási, bővítési munkálatait, kivette a részét a templom- és gyülekezet-építő munkából. Amikor a kommunista hatalom számára kényelmetlenné vált Tőkés László, közeli támogatóit sorra eltávolították mellőle. Újvárossy Ernőre is sor került, megfenyegették, majd 2019. szeptember 11-én eltűnt otthonról, és csak néhány nap múlva találták meg a holttestét a Vadászerdőben. „Tehetetlenül mondom, a halála az égre kiált, de nem tudtunk a végére járni, rejtélyes körülmények között távozott el. Le is pecsételték a koporsót, a hozzátartozókat valószínűleg megfenyegették, mert nem kértek kivizsgálást sem 1989 decembere előtt, sem utána a halála ügyében. Éppen 30 évvel ezelőtt, 1989. szeptember 18-án volt Újvárossy Ernő temetése, inkább számított ez a temetés néma tiltakozásnak, mint gyászszertartásnak. Még az is elhangzott a temetésen, hogy a gyilkosok minden bizonnyal közöttünk vannak” – mondta Tőkés László. „Harminc év után változatlanul nagyon rosszul állunk az igazságtétel dolgában, és így van ez nemcsak Újvárossy Ernő halála esetében,

hanem a forradalom idején és utána elkövetett tömeggyilkosságok, az 1990-es bányászjárás vagy a marosvásárhelyi parasztjárás esetében is, egyik ügyben sem történt meg az igazság feltárása.”

Újvárossy Ernő, a jó barát és a példakép emlékét idézte fel Balaton Zoltán fizikus, akit Tőkés László közeli munkatársa és támogatójaként el akartak távolítani mellőle, de ő nem engedett a zsarolásnak, nem menekült el, és nem árulta el az igaz ügyet. „Utolsó találkozásunkkor lemondást, belenyugvást érztem ki a szavaiból, azt mondta: mindennek vége” – idézte fel Újvárossy Ernő szavait Balaton Zoltán.

Tolnay István professzor, aki szintén jó barátja volt Újvárossy Ernőnek, őszinte hívő embernek nevezte az építészmérnököt, aki szinte a naivságig jóhiszemű volt. Tolnay felolvasta Újvárossy Ernőnek Papp László akkori nagyváradi püspökhöz írt levelét, amelyben tiltakozott Tőkés László eltávolítási szándéka ellen, azt remélve, hogy levelének hatására a püspök megváltoztatja a döntését.

„Újvárossy Ernő a korán jött hős, aki már a forradalmat megelőző események során elesett, és hajlamosak vagyunk arra hogy elfelejtsünk, ezért beszélni kell róla  és az akkori eseményekről, mert a mostani fiatal generáció nem tud semmit erről az időszakról. Emlékezzünk méltósággal a forradalom első áldozatára!” – mondta befejezésül Tolnay István. Kabai József fogtechnikus felidézte Újvárossy Ernő holtteste megtalálásának furcsa körülményeit: egy a kutyáját a Vadászerdő környékén sétáltató fiatalember fedezte fel a holtteset, aki később maga is eltűnt Temesvárról. Ez a történet még homályosabbá teszi az Újvárossy-ügyet, akárcsak a forradalom után egy másik gyülekezeti tagot, Toszó Árpád mérnököt ért titokzatos támadás esete, amelynek úgyszintén tragikus következményei voltak.

A megemlékezés résztvevői végül elzarándokoltak az erzsébetvárosi temetőbe, Újvárossy Ernő sírjához és kopjafájához, ahol nt. Demeter Sándor lelkipásztor tartott igei áhitatot. „Milyen szép ez az Arany János-idézet, ami a kopjafán olvasható: Amit adtál, abból semmi sincs elveszve. Úgy legyen!” – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki elsőként koszorúzta meg egykori harcostársa kopjafáját, majd a jelen levő egyházi, politikai és közéleti személyiségek helyezték el a kegyelet és a tisztelet koszorúit a temesvári forradalom első mártírjának síremlékén.