Biztosítani az anyanyelvű oktatás minőségét

Kreszta Traiannal, a Magyarországi Román Önkormányzatnak a Magyar Országgyűlésben dolgozó szószólójával a VI. Pécskai Disznótoron beszélgettünk el az anyaországi kisebbségi sorskérdésekről.

– Rendszeresen megtiszteli-e jelenlétével a Pécskai Disznótort?

– Sajnos, nem minden alkalommal tudok itt lenni, de kétévenként megpróbálok eljutni a szülővárosom, Battonya testvérvárosának e rangos rendezvényére. Elmondhatom, hogy elődeihez hasonlóan, Antal Péter jelenlegi pécskai polgármester is kiváló kapcsolatokat ápol a battonyai önkormányzat vezetőivel, tagjaival, illetve az ottani románsággal. Örömömre szolgált, hogy a mostani látogatásomkor találkozhattam, beszélgethettem Traian Igaş szenátor úrral, akivel régi, kiváló kapcsolatokat ápolok, hiszen 16 évet töltöttem a Magyarországi Román Önkormányzat élén. Jelenleg a Magyar Parlamentben éppen az ottani románság szószólójaként dolgozom, egy évnél régebben.

– E munkájában milyen újdonságot lehet megemlíteni?

– Az intézménynek nagyon sok feladatot sikerült megoldania. Többek között a Magyarországon élő nemzetiségeknek a támogatását 4 milliárd forintról több mint 8 milliárd forintra sikerült bővíteni. A munkánknak ez csak az egyik része, hiszen egy hosszú folyamatnak a végéhez értünk, ugyanis 2013-tól a Magyarországi Román Önkormányzat közoktatási intézményeket vett át, működtet. Örömömre szolgált, hogy elnökként magam is átvehettem a Magyarországon működött szinte minden, román érdekeltségű, kétnyelvű közoktatási intézményt, ahol közel 200 pedagógus, technikai személyzet dolgozik, több mint 1000 diák látogatja őket. Elmondhatom: oktatási intézményeinket jó körülmények között, gondtalanul tudjuk működtetni. Ami ennél is fontosabb, nálunk nő a gyermeklétszám, ezért új tantermeket, tornatermeket és egyéb, szükséges létesítményeket kell építenünk, hogy minél komfortosabb feltételeket biztosíthassunk diákjaink számára.

– A románon kívül, milyen nemzetiségi oktatás zajlik még Magyarországon?

– Ott 13, hivatalosan elismert nemzetiség él, azoknak a túlnyomó többsége foglalkozik a nemzetiségi oktatással, az intézményeik átvétele révén. A legnagyobb iskolafenntartó a Klebelsberg Alap, amely az egész közoktatási intézményrendszert működteti. Kivételt képeznek az egyházi és az országos önkormányzatok által fenntartott intézmények. Tehát a települések önkormányzatai nem tartanak fenn oktatási intézményeket. Példának okáért, Battonyán az Országos Szerb Önkormányzat működteti a szerb iskolát, a szlovákok Tótkomlóson, Békéscsabán és más helyeken szervezik meg, ahol az országos önkormányzatok működtetik őket. Mivel Magyarországon a németek képezik a legnagyobb kisebbséget, nekik olyan intézményrendszerük van, ahol az óvodától a középiskoláig, komplex oktatási létesítmények vannak. Mi is e gyakorlatoz próbálunk igazodni, hiszen Gyulán is van óvodánk, általános iskolánk és középiskolánk, a Nicolae Bălcescu Líceum. E köré próbáljuk felépíteni oktatási rendszerünket, ahol minél magasabb színvonalú oktatást próbálunk biztosítani a tanulóink számára.

– Nem ismertetné közelebbről a szószólói munkát, a hatáskört?

– A jelezett kisebbségeknek szószólóik vannak a Magyar Parlamentben, ahol önálló csoportot alkotunk, amely létrehozott egy bizottságot. Ez kéthetente ülésezik, joga van minden, a nemzetiségekre vonatkozó témakort megvitatni. Éppen ezért, hozzánk jönnek a kisebbségi kérdésekben érintett miniszterek, akiknek a bizottság véleményezi a munkáját.

– Megoldódtak-e a Klebelsberg Alapnak a magyarországi közmédiában is megszellőztetett gondjai?

– Minket, nemzetiségeket egy dolog érint, vagyis a nyelvoktató intézményeket nem tudtuk átvenni, mert a törvény csak a kétnyelvű oktatási intézményeket engedélyezi. A Klebelsberg Alap nem véletlenül küzd bizonyos gondokkal, hiszen ezt a monstrum intézményrendszert működteti. Éppen ezért, el kell telnie bizonyos időnek, amíg a munkájuk minőségén közmegelégedésre javítani tudnak. Én e tekintetben is bizakodó vagyok.

– Köszönöm a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.