Bronzba öntött szellemiség

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:14.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:HU;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Halálának első évfordulóján, május 15-én síremlék- és szoborállítással emlékeztek a családtagok és a barátok néhai dr. Almási Bélára az általa létesített kisiratosi Tájház udvarán. Az embertársain orvosként és fáradhatatlan közösségszervezőként mindig önzetlenül segítő Almási Bélát nagyon sokat szerették és tisztelték, ezt bizonyítja, hogy a zord idő ellenére a távoli vidékekről is eljöttek a barátok, az orvoskollégák, a Máltai Segélyszolgálattól munkatársak, továbbá az általa alapított, évtizedes múltú alkotótábor visszatérő művészvendégei.

Szombat reggel a kisiratosi római katolikus templomban tartott emlékező gyászmise főcelebránsa Sándor Tivadar arad-gáji plébános volt, az oltártestvérek Zilahy András kisiratosi és Henrich József óteleki plébános voltak. Az istentisztelet után az emlékező gyülekezet átvonult a Tájház udvarára, ahol előbb Almási Béla (Tasi József temesvári szobrászművész tervei nyomán készült) síremlékét, majd az őt ábrázoló bronz mellszobrot (Mihai Păcurar aradi szobrász élethű alkotását) szentelték meg, illetve leplezték le. Sándor Tivadar Klebelsberg Kunót idézve mondta: „Háromféle magyar van: a siránkozós, a mellveregetős, és a cselekvő magyar. Béla testvérünk az utóbbiak közé tartozott. Sokan kellene kövessük a példáját!”. „Nemcsak kiváló orvos, hanem igazi européer volt, aki mindig nyitott szemmel járt a világban, és mindig azt kereste, milyen tervet, ötletet tudna hazahozni és hasznosítani a közössége számára” – emlékezett meg róla dr. Bárányi Ildikó a Máltai Segélyszolgálat temesvári egyházmegyei vezetőjeként. Szép szavakkal, megható beszédekkel emlékeztek meg a román barátok nevében Gheorghe Mocuţă kürtösi költő és Horia Truţă, az aradi Víztorony Galéria tulajdonosa. Püspök Irén mint egykori osztálytárs búcsúztatta Almási Bélát, Zaharie-Gulyás Ábel kisiratosi diák Babits Mihály Áldás a magyarra című versével, Ghiţă Vasile szentmártoni képzőművész-zenész Ciprian Porumbescu Balada című gyönyörű hegedűjátékával emelte az esemény ünnepélyességét. Sarusi Mihály magyarországi író, a kisiratosi monográfiák szerzője jelenidőben beszélt Almási Béláról, mert szerinte most is köztünk van, külön fejezetet érdemel a település történetében.

A mindössze 62 évesen, váratlanul távozott Almási Béla a családi ház és a Tájház közös udvarán talált végső nyugodalomra. „A felesége, Olga ötlete volt, hogy ide temessük, és a család egyhangúlag beleegyezett ebbe. Éreztük, hogy igenis, itt a helye – fejtette ki kérésünkre Vajda Noémi, Almási Béla menye, a kisiratosi Máltai Segélyszolgálat Szociális Otthonának vezetője. – Béla hitt azokban az értékekben, amelyek ma nem annyira népszerűek, de szerintem örökérvényűek: emberség, emberszeretet, önfeláldozás. Ezt akarjuk követni mi is. A síremlék és a szobor kiválasztásában kötelezett bennünket a hely: Tasi József téglából és cserépből képzelte el az emlékművet, mert elsődleges szempont volt, hogy illeszkedjen a Tájházhoz és a faluhoz, mert Béla nagyon fontosnak tartotta a gyökereket, ezért is tért vissza a szüleihez, és azok közé, akik közül felemelkedett. Találó Mihai Păcurar szobra is – ő nemcsak jó művész, hanem önfeláldozó barát is, és látszik, hogy nem egyszerűen egy kép alapján készült műalkotás a szobor, hanem ismerte is.”

Almási Vince kisiratosi polgármester Almási Béla közszereplői tevékenységét is kiemelte: „Megalakulásától aktív tagja volt az RMDSZ-nek, ha jól emlékszem az első elnöke volt a kisiratosi szervezetnek – mondta. – A kürtösi tanácsban képviselte a falut, majd nagy szerepe volt Kisiratos önállósulásában. Haláláig tagja volt a községi képviselőtestületnek, a Máltai Ház, az orvosi rendelő építése az ő nevéhez fűződik. A halála után avattuk díszpolgárrá, és jogosan adódik a kérdés, hogy ha élne, vajon megkapta volna a kitüntetést. Igen, mert egyre kevesebb olyan ember van, aki kimagaslóan sokat tesz a településéért. Remélem, lesznek a községünkben olyanok, akik példát merítenek az olyan emberek munkásságából, mint amilyen dr. Almási Béla volt.”