Csiky-nap az emlékezés és a jövő jegyében

Az iskola névadójáról, a pankotai születésű Csiky Gergely drámaíróról, azaz annak születésnapjáról emlékeztek meg ma, az Aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban az immár hagyománynak számító Csiky-napi rendezvénysorozat keretében.  

Az ünnepséget az iskola névadójának mellszobra előtt, az első emeleten nyitották meg többek között az RMDSZ-es aradi és megyei önkormányzati képviselők, a megyei tanfelügyelőség, illetve a sport és ifjúsági igazgatóság vezetőinek a jelenlétében. Az egybegyűlteket a főgimnázium igazgatója, Juhász Béla köszöntötte, felidézve az idei év egyik legfontosabb momentumát, amikor az iskola főgimnáziumi rangra emelkedett. Antoine de Saint-Exupéry „Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább” idézetével emlékeztetett, hogy az új rang kötelez, az iskola alapjait egykoron elhelyező elődök munkáját folytatni kell. A jelenlévőket ünneplésre buzdította Bognár Levente aradi alpolgármester, emlékeztetve, hogy tíz éve az iskoláé az épület és bizony az évek során nagyon sok próbatételt kellett kiállnia. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az Arad megyei magyar közösség egyik legfontosabb feladata fenntartani az intézményt, ápolni hagyományait és továbbadni a következő nemzedéknek a szellemi örökségét. „Az iskola bennünket összefog, összeköt, hogy egy irányba tartsuk meg, ami számunkra a legfontosabb megmaradásunkhoz: a nyelvünket és magyar öntudatunkat!” – mondta. Az Arad Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Pellegrini Miklós szerint minden diáknak tudatosítania kellene önmagában, mit is jelent számára ebbe az iskolába járni. Törekedni kell a tisztességes munkára (a diákok esetében a tanulásra), illetve egy olyan jellem megformálására, ami párosulva a tudással, példaként szolgálhat mások számára. Az esemény hangulatát emelte az iskola kórusának előadása – a gyerekeket Szabó Csilla tanárnő tanította be –, majd a középiskolás Pálfi Kinga szavalata után, Ilona János tanár laudációja mellett gazdára talált a hagyományos Csiky-díj, melyet az a diák kapott meg, aki kitartó szorgalmával, kiemelkedő eredményeivel öregbítette az iskola hírnevét. Moroz Annamária (XII. B) meghatottan vette át az emlékplakettet, melynek kapcsán a Nyugati Jelennek elmondta, nagy megtiszteltetés számára az elismerés. S, hogy mit jelent a főgimnáziumba járni? „Számomra nagyon fontos, hogy ebbe az iskolába járok, hiszen anyanyelvemen tanulhatom azokat a tantárgyakat, melyek számomra érdekesek és hasznosak. Mivel kisebbségben élünk, illendő megmutatni, hogy mi is képesek vagyunk bármit elérni” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek a végzős diák, aki a továbbiakban szeretne maximálisan felkészülni a közelgő érettségire.

Ez alkalomból díjazták az idei A mi karácsonyunk című rajzpályázat legügyesebb diákjait, a pályamunkákat a rajzversenyt még 2008-ban kigondoló Siska-Szabó Hajnalka rajztanárnő értékelte. Az V–VIII. osztályos kategóriában első helyezést ért el Nagy Csilla (VII. A), második lett Ilona Judit (VII. A), harmadik Birta Andrea (VII. B) és Spier Szilvia (V. B). Különdíjas a VII. A-s Csomós Róbert és az V. B-s Kurunczi Viktória.

A középiskolások kategóriájában I. díjat kapott Máthé Emese, II-at Horváth Szilvia, III-at Barabás Andrea, mindhárman a IX. A osztály diákjai.  

Az ünnepség végén a főgimnázium vezetői s a hivatalosságok – köztük az RMPSZ és az EMKE helyi képviselői – koszorúkat helyeztek el Csiky Gergely mellszobránál. A meghívottak között köszöntötték egyébként az RMDSZ városi, illetve megyei tanácsosait, Cziszter Kálmánt és Sipos Györgyöt, Király Árpád marosi főesperest, arad-ségai plébánost, Mészár Sándor megyei sport és ifjúsági igazgatót és nem utolsó sorban Lipták Júliát, az iskola szülői bizottságának elnökét.

Merjetek másokért élni!

A magyar himnusz után a program a díszteremben folytatódott, ahol az iskola 1995-ben végzett diákja, a tíz éve papként szolgáló Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi római katolikus plébános mutatta be Péter András és Réhon József (egykori osztályfőnöke) Iskola a Kálvin János utcában című könyvét, melyet történelemkönyvként és egyben vallomásként jellemzett.

Előtte, az iskola másik volt diákja, a könyv borítótervének gazdája és egyben tördelője, a Nyugati Jelen munkatársa, Veres Rudolf egy, „Pajkos történelmi lecke a Csiky diákjainak” című, érdekes és humoros vetítéssel keltette fel az egybegyűltek figyelmét.

A „92 évet felölelő történelmi tankönyvben” a lelkész öt, örökérvényű életleckét fedezett fel, melyek fiataloknak és időseknek egyaránt üzenet jelleggel bírnak, az élet realitását hordozzák. Az első életlecke a nagy álmok leckéje, az elmúlt évtizedekben ugyanis nagyon gyakran cérnaszálon múlott az iskola léte. Az ott dolgozó pedagógusok és szülők mégis mertek nagyot álmodni. A második lecke a kitartó következetesség leckéje. „Iskolánk egykori története és akár jelene is azt mondja, hogy az áldozatokat nem lehet kikerülni az életben. Ne a könnyű életet, hanem a teljes életet kívánjátok magatoknak!” – szólt a fiatalokhoz. Harmadikként az alázat és a türelem leckéjét olvasta ki a könyvből, hisz az iskola egykori tanárai is ezt üzenik a következő nemzedéknek. A negyedik lecke a megbocsátás leckéje, tudni kell megbocsátani azoknak, akik egy rendszer szolgálatában nem akarták ezt az iskolát. E nélkül nincs lelki szabadság. Az ötödik lecke a szeretet leckéje. „Kedves fiatalok, a szeretet nem mindig az, amiről a slágerek szólnak. Egyszerűen ennyit jelent: másokért élni” – mondta a lelkész arra ösztönözve a fiatalokat, merjenek feladatokat vállalni a közösségükért. Bárhol is élnek.

Nehéz volt egy ilyen mély üzenetű beszéd után megszólalni, a két szerző azonban mégis feloldotta a hangulatot és vicces anekdotákkal szórakoztatta a termet megtöltő egykori és jelenlegi diákokat, pedagógusokat.

A könyvet a helyszínen percek alatt elkapkodták, a csikysek nagy érdeklődéssel lapozgatták.

A Csiky-napi rendezvények pénteken folytatódnak.