Demjén „Rózsi”-koncerttel zárult a III. Temesvári Magyar Napok

Vasárnap este véget ért az immár négynaposra bővült Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat, amely évről évre gazdagabb és színesebb programkínálatával csábítja a magyarságot (és nem csak) a város szívébe. A szervezőktől még nem kaptunk adatokat, de azt már elmondhatjuk, hogy folytatódott az előző évek sikertörténete, több ezer temesvári vett részt a harmadik alkalommal megszervezett Magyar Napokon.

A legtöbb résztvevőt az egyébként ingyenes szabadtéri koncertek vonzották az Opera térre: Demjén Ferenc (Rózsi), Horváth Károly (Charlie), a Quo Vadis együttes, a Bagossy Brothers, a Jazzarosa, a Kolompos Együttes és társaik a rajongók százait-ezreit mozgósították, akik akár a szomszédos Arad megyéből is eljöttek Temesvárra meghallgatni a kedvenceiket. A közönséget talán legjobban Charlie első temesvári fellépése hozta lázba, de „Rózsi” temesvári bemutatkozása is emlékezetesre sikerült és helyi rocker banda, a Quo Vadis is fergeteges koncertet adott. A kicsik a Kolompos együttes koncertjének örülhettek, a felnőtt és gyerek néptánccsoportok is nagy közönségsikert arattak.

A kézműves vásár és a gasztró-sarok forgalma is óriási volt, a színvonalas kínálat ide is ezreket vonzott a három-négy nap alatt. A szebbnél szebb kézművestermékek és a magyaros ízek a többségi nemzet képviselői és a turisták körében is osztatlan sikert arattak. Látványos, nagy közönségsikert aratott bemutatókat szervezett a Losonczy István Hagyományőrző Sportegyesület, akik jurtatábort és középkori táborokat állítottak, vislelet és fegyverbemutatókat tartottak, anyaországi testvéregyesületekkel közösen bemutatták Temesvár 1552-es ostromát, a nagy magyar–török összecsapást. A szegedi Meritum egyesület jóvoltából Doberdói kiállítás és tábori kantin nyílt a Hunyadi-kastély előterében, ahol a vitéz uraknak főztek a tábori szakácsok. Rendkívül népszerűek voltak a városnéző séták, amelyeket a várost és történetét jól ismerő önkéntesek vezettek, de óriási sikere volt a városnéző „kisvonatnak” is, amely gyerekekkel és szülőkkel-nagyszülőkkel megrakva kerülte meg a városközpontot. A szabadban zajlottak családi és gyerekprogramok, ahol játszó- és alkotóházakban foglalkoztak a kicsikkel a műhelyvezető óvó és tanító nénik, kézművesek. Az idén először a nagy nyilvánosság előtt, a Temesvári Magyar Napok nagyszínpadán köszöntötték a magyar iskolakezdőket, és adták át a Rákóczi Szövetség ösztöndíjait.

A Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében, stúdiótermében és előcsarnokában állandó nagyüzem volt: színházi előadások, könyvbemutatók, kiállításmegnyitók, izgalmas beszélgetések, táncház, retró-buli, kézműves bor-, sör-, és csokoládé-kóstolók vonzották az érdeklődők százait. A változatos kínálat komoly dilemmák elő állította a közönséget: szombat este a színház nagytermében Orbán János Dénes, Sántha Attila és Muszka Sándor rendhagyó, teltházas könyvbemutatójára (Véres képeslap Erdélyből) és „Bühnagy székely irodalmi humorestjére” került sor, miközben a régi városháza dísztermében a temesvári Braun hangszerkészítő család történetének zenés betétekkel illusztrált bemutatója folyt és az Opera téri nagyszínpadon a népszerű Charlie bandája csapott a húrok közé. Ilyen kaliberű rendezvények egymásra szervezését legjobb lenne elkerülni legközelebb! A rendezvények sokasága miatt Mandics György Volt egyszer egy Temesvár című izgalmas előadását vasárnap délelőtt, Borbély Imre Magyar nemzetépítés című könyvének bemutatóját szombaton a kora délutáni órákban tartották, miközben a színház előterében a Századvég Alapítvány elnökével és munkatársaival találkozhattak az érdeklődők. A magyar színház előcsarnokának falait a REJTŐzködő irodalom és a Lencsevégre kapott örökség fotókiállítás legjobb fotói borították, egy időben, kicsit zavarba hozva a nézőt.  

Hozzáteszem, hogy a fenti összefoglalóból számos rendezvény kimaradt, mert nem vehettem részt valamennyin és egyszerű felsorolásuk is oldalakat venne igénybe.

Külön dícséret illeti Tamás Péter tiszteletbeli magyar konzult és a III. Temesvári Magyar Napok népes szervező csapatát, akik a Demjén-koncert után alig fértek el a színpadon, olyan sokan voltak. Ha rajtuk múlik, jövőre is három-négy napra a miénk lesz Temesvár főtere! Ami nem rajtuk múlott: vasárnap dél tájban fúvószenekarok vonultak fel az Opera téren, meg sem várva a gyermektánccsoportok műsorának a végét, valaki „rászervezte” őket a magyar rendezvényre. Ez volt az első olyan váratlan esemény, ami megzavarta a Temesvári Magyar Napokat.