Egy emberöltőnyi tudás, tapasztalat kötelez

Pécskán a közelmúltban nagyszabású gálaműsorral, az egykori és a jelenlegi néptáncosok bevonásával szervezte meg 35. születésnapját a helybeli Búzavirág Néptáncegyüttes. A gálaműsoron együtt léptek fel a legidősebbek a jelenleg 4 korosztályra tagolódó tánccsoport tagjaival, megtöltve a kultúrotthon színpadát.

Beért az elültetett fának a gyümölcse

A kezdetekről Khell Leventét és feleségét, Jolánt kérdeztük, akik 35 évvel ezelőtt bábáskodtak a Búzavirág megszületésénél. Ők – az akkori gyakorlathoz híven – manapság is anyanyelvű oktatásunk napszámosai, tanítók, jelenleg a Csiky Gergely Főgimnáziumban. Amint közösen visszaemlékeznek, Levente 1979-be szerelt le a katonaságtól, a felesége, Jolán viszont már a gáji iskolában tanított. A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjének végzőseiként az ottani néptánccsoportban mindketten részt vállaltak, Levente táncolt, míg felesége a zenekarban játszott. Pécskáról megkereste őket Kocsik József, az akkori Magyar Nemzetiségű Dolgozók Arad Megyei Tanácsának az elnöke, aki a pécskai iskolában tanító felesége, Teréz által létrehozott tánccsoporthoz keresett oktatókat. Tehát a mag már létezett, ezért 1980-ban 12 párral beindult új nevén a Búzavirág Néptánccsoport, amelyet a helybeli Petőfi és Dózsa téeszek támogattak. A meglévő egy rend pécskai népviselet mellé egy székely ruhát is varrattak.

Ha visszagondolnak a kezdetekre, újra nem vállalnák, hiszen akkor a nagyobb gyermekük, Noémi 3 éves volt, hetente kétszer 16.15 órakor utaztak Pécskára próbálni az autóbusszal, amely jó estben 19.30 órakor visszafelé is közlekedett. Miután az esti járatot megszüntették, maradt a 21.45 órakor Arad felé indult vonat, amihez Pécskán 2 kilométert, a buzsáki állomástól ugyanannyit gyalogoltak a gáji lakásukhoz, a gyermekkel a hátukon. Sokat javult az utazási komfort, amikor sikerült megvásárolniuk a használt Trabantot, aminek az üzemanyag-költségeihez néha a Tanácsból is hozzájárultak.

Az első év igen termékenynek bizonyult, ugyanis a már ismert két tánc mellé betanultak még nyolcat. Az egész estét betöltő előadással, a támogatók által biztosított traktor vontatta, zárt utánfutóval bejárták a megye magyarlakta településeit. Eleinte mindketten táncoltak, Jolán a lányokkal, Levente a fiúkkal foglalkozott. 1982-ben a Megéneklünk Románia rendezvényén eljutottak az országos szakaszra, amit Brassóban, illetve Gyulafehérváron szerveztek. Az ottani fellépést előbb egy Kovászna megyei, majd egy évvel később Hargita megyei turnéval sikerült összekötni, ami kuriózumnak számított. Arra felé addig nem volt rá példa, hogy egy alföldi magyar néptánccsoport a Székelyföldön turnézzon.

Azzal együtt, hogy folyamatosan próbáltak, Pécskán az Újkenyér ünnep, Majláthfalván a Majláti Vasárnap, később a kisiratosi Őszköszöntő, illetve évente egyszer a Téba Gyár étkezdéjében megszervezett Magyar Bálon kínálkozott fellépési lehetőség. Tehát azt érezhették, hogy a folyamatos próbák öncélúak, vagyis a táncolás élvezete volt a legfontosabb.

Később Aradon megalakult a Viola néptánccsoport is. Tulajdonképpen 25 évig jártak Pécskára, ahol viszont 1989-ben egyéves hullámvölgyet élt meg a csapat, mivel nem volt fellépési lehetőség, utánpótlás sem mutatkozott, a fiatalok lemorzsolódtak vagy beleuntak. Mindenképp dicséret illeti az akkori cigányzenekar egymást váltó tagjait, Boldizsár Jánost, Szép Zoltánt, Ordódi Pétert, Kurunczi Istvánt, Rab Mártont.

A rendszerváltás után újra megkeresték az oktató-párost. Mivel a táncosok közül nem nevelődött ki oktató, 2005-ben sikerült találni egy szegedi koreográfust, ezért maguk úgy gondolták, eljött a váltás ideje. A gálaműsor magas színvonala jó érzéssel töltötte el mindkettőjüket, hiszen úgy érzik, most ért be az általuk 35 éve elültetett fának a gyümölcse.

Megteremtődött a működés anyagi háttere

Nagy István 1992–2004. között volt alpolgármester Pécskán, ahol a közművelődési életnek is egyik mozgatójává vált. Amint elmondta, a rendszerváltás után, vagyis 1990 januárjában, amikor eldöntötték a Búzavirág újraélesztését, a néptánccsoport szinte 10 évig az RMDSZ támogatásával működött, majd az 1997-ben létre jött Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület támogatására is számíthatott. A csoport ugyanabban az évben az Egyesület támogatásával eljutott Brüsszelbe is, dr. Pálfi Sándor vezetésével. 2000. táján felmerült az igény a saját civilszervezet, a Búzavirág Egyesület létrehozására. Amíg az RMDSZ támogatta, addig a vezetőségében mindig volt a Búzavirágnak képviselője, de nem igazán volt jó kapcsolattartó. A Kálmány Lajos Egyesület vezetőségében is volt Búzavirág-képviselő, de az sem volt igazán hatékony. Éppen ezért, maga javasolta a Búzavirág Egyesületnek a létrehozását, ami meg is történt, mintegy 70 alapító taggal, akiknek jó részét az akkori, illetve a valamikori táncosok képezték.

Az első elnök Fridrik Rozália, az alelnök Engi Márta. Többek között Süli Erzsébet is vezetőségi tag volt, aki a táncoktatásból is kivette a részét. 2005-ben a táncoktatásban Khell Leventét a szegedi Makra András váltotta, de az Egyesület vezetésében is volt egy üres járat 2008–2009-ben, ezért egy évre maga vette át a vezetését. Utána a mellette alelnökként dolgozott Bartok Andrást választották az Egyesület elnökévé, aki 5 évig töltötte be e tisztséget, azóta a jelenlegi elnök, Engi Márta vezeti. Az Egyesület létrejötte óta rendszeresen pályázik Pécska Város Tanácsához, az Arad Megyei Művelődési Központhoz, a Communitas Alapítványhoz, de más támogatókhoz is, vagyis az Egyesülettel megteremtődött a Búzavirág Néptáncegyüttes működésének az anyagi háttere.

A polgármester büszke a Búzavirágra

A Búzavirág Néptáncegyüttes 35. évfordulóján Antal Péter pécskai polgármester a legújabb testvértelepülés, Záhony és a szomszédos Zsurk polgármesterei által küldött 3 tortával köszöntötte fel a táncosokat és vezetőiket. Amint a polgármester hozzáfűzte, a városi tanács minden évben jelentős összeget különít el a Búzavirág, illetve a Păstrătorii Tradiţiei tánccsoportok részére. Pályázati formában a tánccsoportok éves programjait támogatják, de felszerelés beszerzésére, fellépésekre történő utazást is támogatnak. Mindkét tánccsoportot külföldi turnékra is elvitték, az utóbbi években Olaszországban, illetve Franciaországban léptek fel. Idén a Búzavirág 50 ezer lejnél több támogatást kapott, míg a városban és a hozzá tartozó településeken működő magyar civilszervezetek idén összesen mintegy 100 ezer lej támogatást kaptak a városi költségvetésből – mondta el érdeklődésünkre Antal Péter polgármester, aki nem titkolta: büszke a Búzavirág és Păstrătorii Tradiției néptánccsoportokra.

Kiváló csapatszellem, családi légkör

A Csiky Gergely Főgimnázium 4 diákja is a Búzavirágban táncol. A végzős Sisa Richárd csaknem 11 éve kezdte el, markáns alakjává vált a táncegyüttesnek. Szerinte Búzavirágosnak lenni szomorkásan gyönyörű dolog, mert felemelő érzés ilyen magas szinten művelni ősi magyar hagyományainkat, ugyanakkor sok lemondással is jár. A nemes cél érdekében mindnyájuknak áldozatokat is kell hozniuk. Mindnyájan ingáznak, így tudnak részt venni a csütörtök délutánonként megtartott kétórás táncpróbákon. Maga komoly vonzalmat érez a néptánc, a magyar hagyományok folytatása iránt, ezért ha a tervei beválnak, Kolozsváron folytatja a tanulmányait – ami egyben a Búzavirággal való fájdalmas szakítást is jelenti –, de valamilyen kapcsolatot keresni fog a néptánc irányában is.

Sisa Renáta, Richárd húga több mint 7 éve táncol, ami komoly feladat, hiszen felelősséggel tartoznak egymás, illetve a Búzavirág iránt, de egyben megtiszteltetés is. Mivel a közösségi szellem, a hangulat kiváló, nagycsaládként összetartoznak. Renáta kilencedikes és még egy darabig erősíteni szeretné a csapatot.

Papp Enikő végzős diák 12 éve táncol a Búzavirágban. Számára a tánc, kikapcsolódás, ahol felszabadulhat a gondok terheitől, jól érzi magát. Úgy érzi, a Búzavirág csapata egy nagy, összetartó család, ahol mindent meg lehet beszélni. Aradon szeretne továbbtanulni, ezért a tánc folytatása mellett, a kicsikkel való foglalkozást is folytatni kívánja.

Arros Katalin is végzős diák. Már kicsi korában elkezdte a táncot, csakhogy abbahagyta. 4 éve kezdte újra, mert szeret táncolni, a társaság is kiváló, ezért, s mert nehéz lenne megválnia tőle, hobbiként fogja fel.

Köszönet a munkáért, a támogatásért

Engi Mártánál, a Búzavirág Egyesület elnökénél, a Néptáncegyüttes művészeti vezetőjénél afelől érdeklődtünk, mit érezhet a kerek évfordulón egy emberöltőnyi, mintegy 80 tagot számláló, 4 csoportban működő csapat vezetője?

Az ünnepi előadáson, illetve a felkészülés próbáin is a meghatottság érzése vett erőt nem csak rajta, hanem a többieken is. Beérettnek látják egy sokéves munkának a gyümölcsét, abban reménykednek, hogy az elkezdett munka akadálytalanul folytatódik, mindig kerülnek olyan fiatalok, akik a hagyományápolás nemes munkáját továbbviszik. Márta 1993-ban került tanítónőként Pécskára, ahova egy évvel később ki is költözött, mivel ide ment férjhez. 1996-ban egyik barátnője, Serer Mária csábította a Búzavirágba, táncolni. Itt ismerkedett meg a Khell házaspárral, több ott táncoló kollégával barátságba került, végül ott ragadt. Mostanában a koreográfiákat 80%-ban maga készíti el, az oktató, Forgács Zsombor, a Nagyvárad Táncegyüttesben táncol, ezért ritkán tud Pécskára jönni. A születésnapi gálaműsorban fellépett a Bojtocska óvodás csoport, a Kisboglárka elemis csoport, a Nagyboglárka gimnazista, valamint a Búzavirág nagycsoport. Az utánpótlás-nevelés tehát már óvodás korban elkezdődik, ahogy nőnek, fejlődnek, egyre magasabb csoportba, végül a Búzavirágba lépnek a gyerekek. A Nagyboglárkából a Búzavirágba csakis vizsgával lehet, de azok már áttáncolnak a nagyok közé. A néptáncba általában egymást csábítják a gyermekek, de szülői ösztönzésre is jönnek, hiszen itt egy baráti közösségbe kerülnek, ahol sokat mozognak. A táncot elkezdőknek csupán a 10-12%-a morzsolódik le.

A négy csoport próbáinak a megszervezése eléggé bonyolult, ezért ritkán van otthon, de szerencséjére ezt a családja is elfogadja, a férje átvállalja a házimunka nagy részét. Kedden 17–18 óra között az óvodások, 18–20 óra között a Nagyboglárka, csütörtökön 17–19 óra között a Kisboglárka, 19–21 óra között a Búzavirág próbál. Amikor a táncoktató is el tud jönni, szombaton 9.30–15 óra között a Nagyboglárka és a Búzavirág próbál. Manapság a lemorzsolódást a munkába állás, a távol lévő egyetem elkezdése, esetleg a kívülállóval kötendő házasság okozhatja. Nőként a fiúk koreográfiájának az összeállításához legtöbbször Sisa Richárdot hívja segítségül, aki az a típus, aki akár órákig is képes a videóról tanulmányozni a tánclépéseket, amelyeket önszorgalomból meg is tanul, segít a koreográfusnak is betanítani. Ugyanakkor Mester Dávid és Törő Norbert is tud segíteni, de olyat is lát, aki majd néhány év múlva segíthet – Kecskés Tamás például, aki már a nagyok között táncol. Az eltelt 35 évben több százan táncoltak a Búzavirágban, köztük tornyai, sőt kisperegi fiatalok is.

A művészeti vezető ezúton is megköszöni Antal Péter polgármesternek, aki mindig a Búzavirág mellett állt, mindenben megpróbált segíteni, a kiszállásokhoz rendszeresen biztosítja az autóbuszt. A városi tanács tagjainak is, amiért rendszeresen támogatják a programjaikat, a tánctáborokon való részvételüket, így a 35. születésnap méltó megünneplését is. Ugyanakkor megköszöni a munkát a táncosoknak, de a Búzavirág Egyesület alapítótagjainak, vezetőtanácsának is.

Engi Márta nem tudja, meddig folytatja, de úgy érzi, ameddig az egészsége engedi, nem hagyhatja abba. Talán könnyebben megtenné, ha kerülne egy olyan fiú és lány, akik együtt felvállalnák, mert a sokévnyi befektetett munkát nem szabad feladni, a felhalmozott tudást nem szabad veszni hagyni, az folytatásra kötelez.

Igaza van a művészeti vezetőnek, ezért azt kívánjuk, még nagyon sokáig legyen türelme, energiája az irányításhoz, nyíljon, viruljon a Búzavirág!