„Egy kemény összecsapás után a pajzsunk inkább főzőtálhoz hasonlít!”

A temesvári Szórvány Alapítvány, a Bartók Béla Elméleti Líceum és a zentai Ci-Fi Civil Központ partnerségével megvalósuló Gyerekek határok nélkül program jóvoltából az elmúlt hét végén három Temes megyei településen – Újmosnicán, Végváron és Óteleken – középkori lovagi torna-bemutatót tartott a zentai St. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület. 

A tájainkon még újdonságnak számító hagyományőrzési formáról Nagy Abonyi Péterrel, a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület elnök-kapitányával beszélgettünk Végváron.

 

– Középkori hagyományőrző egyesületünket hét évvel ezelőtt hoztuk létre Zentán (Szerbia) – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Nagy Abonyi Péter – kollégáimmal együtt, akik valamennyien a civil szférában tevékenykedtek, szerettünk volna valami újat hozni a Délvidékre. Magyarországon akkor már nagy tradíciója volt a középkori hagyományőrzésnek, de szerintünk ennek bárhol, így a délvidéki szórványban is megvan a létjogosultsága.

– Mennyire népszerű a középkori hagyományőrzés Zentán?

– Jelenleg 19 aktív tagunk van, ők vesznek részt a bemutatókon, van közöttünk olyan, aki a kezdetektől, 7 éve velünk van, mások négy-öt éve kerültek az egyesületbe.

– Miért választották a hagyományőrzés tárgyául XIII–XIV. századot, hiszen a zentai csatára jóval később, a XVII. század végén került sor (1697-ben a Savoyai Jenő herceg vezette keresztény seregek Zentánál jelentős győzelmet arattak az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon)?

– A középkori hagyományőrzés nem olcsó hobbi: a zentai csata korának a fegyverzetére és ruházatára kisebb vagyont kellett volna költeni. Ezért az „olcsóbb” XIII–XVI. századra, Károly Róbert király korára esett a választásunk. A korszak tanulmányozásában eleinte sok régész és történész is segített, akik az egyesület aktív tagjai voltak, de menet közben lemorzsolódtak. Azóta is részt veszünk hivatalos fórumokon, előadásokon, továbbá múzeumokban, könyvtárakban, az interneten keresünk információkat a középkori fegyverekről, ruházatról, szokásokról.

– Milyen középkori fegyvereket láthattunk a Temes megyei bemutatókon?

– A XIII–XIV. század szinte valamennyi kézifegyvernek a használatát bemutattuk, a számszeríj (nyílpuska) és a nehéz fegyverzetek kivételével, utóbbiakat nem tudtuk az országhatáron áthozni a szigorú ellenőrzés miatt. A bánsági gyerekek ismerkedhettek a visszacsapó íjak, valamint közelharci fegyverek (vágó-, szúró- és zúzó-fegyverek) használatával, a vívóbottól a kétkezes kardig.

– Hogyan készül egy ilyen harci koreográfia?

– Rengeteg gyakorlás kell hozzá, heti három alkalommal tartunk edzéseket. Mivel egy harcosnak több hadmozdulatot is észben kell tartania, a bemutatók során sok az improvizáció. A koreográfiát a közönség igényei szerint alakítjuk ki. Általában, akik először látnak bennünket, a keményebb jeleneteket szeretik, ilyenkor komolyabb összecsapásokkal fűszerezzük a bemutatót. Van olyan közönség, amelyik inkább a vicces elemeket szereti, ilyenkor a poénosabb jelenetekre kerül a hangsúly.

– Végváron igen kemény összecsapásokat láthattunk – nem balesetveszélyes ez a hobbi?

– Természetesen balesetveszélyes, mint a legtöbb sport! A belépésnél felvilágosítjuk a kezdő „lovagokat”, hogy itt komoly sérüléseket lehet szenvedni. Rengeteg edzés, gyakorlás kell hozzá, hogy ezeket elkerüljük. Egy kemény párviadal után a pajzsok inkább egy főzőtálhoz hasonlítanak –ez is egy látványelem! –, de ha az embernek a helyén van az esze és a szíve, nem történhet baj! A legnagyobb odafigyeléssel próbáljuk ezeket a küzdelmeket lebonyolítani, ha a másik nem biztos a dolgában, akkor egy kicsit visszafogjuk magunkat.

– Mennyire korhűek a bemutatókon viselt ruhák, a fegyverek?

– Mi elsősorban a középkori magyar hagyományok őrzésével foglalkozunk, ezért nagy hangsúlyt fektetünk az autentikus ruházat, fegyverzet bemutatására. A szöveg, ami a bemutatók során elhangzik, egy kicsit viccesebb, inkább XXI. századi, így próbáljuk érthetővé tenni a mai nézők számára a középkori emberek gondolkodásmódját.

– Hol tartottak még lovagitorna-bemutatókat?

– Rendszeresen részt veszünk Visegrádon a nemzetközi palotajátékokon,  de Horvátországban is évente 2-3 alkalommal bemutatókat tartunk. Otthon, Zentán városi rendezvényeken és falunapokon láthatnak bennünket. Lengyelországba és Ausztrába is eljutottunk, de a szállítási gondok miatt csak kisebb, 3-4 fős csapattal. Nagyon örültünk neki, hogy a pályázat kapcsán a Temes megyei turnéra eljöhettünk. Újmosnicán, Végváron és Óteleken is fantasztikus közönségünk volt, a gyerekek érdeklődtek, a bemutató után jöttek íjazni, kardozni, beszélgetni. Közben Temesvárt is megnéztük, ahol nagyon sok érdekes dolgot láttunk és tudtunk meg!