EMKE-díjat kapott Horváth Tünde karnagy

Megható momentummal gazdagodott az Arad megyei magyar pedagógusok hétfő délutáni (az Aradi Magyar Napok keretében megtartott) találkozója, melyen egy olyan személyt díjaztak, aki példaértékű, közösségépítő munkájával hosszú évekig meghatározó szerepet játszott a város és a megye kulturális életében. 

Bizonyára sokan emlékeznek még az 1990–1991-ben (az Aradi 1-es sz. Iskola növendékeiből) megalakult aradi Vox Juventutis gyermekkórusra, mely fellépéseivel bizony nagyon sokszor dicsőséget hozott iskolájára, városára. A kórust a Jagamas János-díjas Horváth Tünde karnagy alakította és vezette több mint tíz éven át, szívvel-lélekkel, teljes odaadással. Az ő munkáját, önfeláldozó tevékenységét pecsételték meg az EMKE oklevelével, melyet Matekovits Mária, az EMKE Arad megyei elnöke és egyben a díjazott barátja (a laudáció szerzője) nyújtott át több mint harminc pedagógus jelenlétében. Az eseményre a Csiky Gergely Főgimnázium új könyvtárában került sor, többek között az iskola vezetőinek a részvételével.

„Minden, amit kigondolt, véghezvitt, múlhatatlanná, példaértékűvé vált, elsősorban azért, mert szívek és nem szavak őrizték Tünde legszebb pillanatait. A Vox Juventutis jelentette a legszebb perceket, a napfényt Tünde életében, megméretetve a helyi, hazai, nemzetközi, világi és egyházi berkekben egyaránt.

Szép és nemes dolgokért élt és küzdött, a szebbnél szebb kórusművek csíráit hintette el és hívta életre a több száz tanítvány lelkében. Zenetanárként, kórusvezetőként, emberként, de édesanyaként is tudta, hogy az életnek csak a neve élet, valójában küzdelem, önmagával és másokkal. A küzdelmek közepette mindig tudta, hogy mit kell tennie, hogy más és szebb legyen a világ, hogy isteni erények érvényesüljenek, hirdetve hitet, reményt, szeretetet. Érezte, hogy ezek hiánya a legnagyobb mulasztás lett volna életében. Ezt pedig sohasem engedett meg magának. Azt is pontosan tudta, hogy az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint a hosszú út vendégfogadók nélkül, minden fellépése egy ünnep volt mások és saját maga számára is” – áll a szívhez szóló laudációban, melyet az eseményen fel is olvastak.  

A Vox Juventutis gyermekkarról őrzött kellemes emlékeket egyébként a díjátadáson jelen lévő Bognár Levente aradi alpolgármester és Matekovits Mihály Arad megyei RMPSZ-elnök is felelevenítette.  

Horváth Tünde nyugalmazott zenetanárnő könnyes szemmel válaszolt a Nyugati Jelen kérdéseire.

– Milyen érzések kavarognak önben, amikor a gyermekeként dédelgetett egykori kórusra gondol?

– Ez egy nagy izgalom. Egy nagy öröm, a munkám eredményének a jutalma. Ha ezt a tanítványaim is meghallják, talán büszkék lesznek rám.

– Egészen pontosan mikor és hogyan kezdődött a Vox Juventutis története?

– 1990-ben alakult a kórus, 12 évig, nyugdíjba vonulásomig énekeltünk. ’89 után, amikor felszabadult a lelkünk, rögtön azon gondolkodtam, hogy most már senki sem mondja meg, mit kell énekelni, ezért előre kell lépnem. Volt már egy tapasztalatom, és így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy szép magyar kórust, ahol egyházi műveket is énekelhetünk (mindig ez volt a vágyam, hogy templomban is énekeljünk). Kialakult egy repertoár és annak az igénye, hogy a zenei anyanyelvet tovább kell gazdagítani, Arad megyében fejleszteni. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, a szülők úgyszintén és mindig volt egy célunk. Hogy miért énekelünk. Mert, ha csak magunknak énekelünk, az nem jelent semmit. Miért? Kinek? Ez nagyon fontos volt. Énekeltünk templomban, történelmi eseményekkor, karácsonykor, húsvétkor, fesztiválokon.

– Számos hazai és magyarországi kórusfesztiválra is eljutottak…

– Emlékszem, egy gyulai fesztiválon először azért kaptunk egy különdíjat, mert erdélyiek voltunk. Ez a szívemben nagyon fájt, mert éreztem, hogy nem vagyunk azon a színvonalon, mint ahogyan a többieket hallottam. El is sírtam magam és tudtam, hogy neki kell lendülni. A következő évben, egy békéscsabai fesztiválon már nagyon szépen szerepeltünk és ez így fejlődött tovább.

– Hány gyermekből „faragott” kórustagot az énekkar fennállása alatt?

– Több százból. Amikor a legtöbben voltunk, akkor negyvenhat gyermekkel foglalkoztam, velük felléptünk a Kaposvári Európai Kórusfesztiválon is, melyre egy hatalmas művet tanultunk meg, majd több ország kórusával előadtuk közösen.

– A díj átadásakor azt mondta, minden magyar iskola életében kell léteznie egy magyar kórusnak. Ön szerint van-e erre esély az elkövetkezőkben Aradon?

– Reméljük. Van itt a magyar középiskolában egy vezetőség, egy csodaszép díszterem, úgyhogy bízom benne, hogy ez is megvalósul.