Fejlesztés és biztonság

– beszélgetés Kocsis Attila, Hunyad megyei RMDSZ-szenátorjelölttel –

Az RMDSZ Hunyad megyei szervezete, a megye mindhárom választási körzetében indít szenátorjelöltet. Kocsis Attila Levente matematika tanár, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója, a 2-es számú, Brádtól Szászvárosig terjedő körzet jelöltje. E vidék merőben eltér a megye, nagymértékben urbanizált, központi és déli részétől. Kocsis Attila azonban olyan tervekkel készül a szenátori mandátum elnyerésére, melyek számos sajátos helyi problémára kínálnak megoldást, beleértve az itt élő kis létszámú magyar közösségek fennmaradásának biztosítását és gazdasági megerősítését is.

–       Gyakorlatilag négy kisvárosról és közvetlen környékéről szól ez a kerület. A városkák mindegyike sajátos történelmi, gazdasági múlttal rendelkezik. Ezekre építve szeretnék jövőképet nyújtani számukra – mondja Kocsis Attila, szenátorjelölt.

–       Kezdjük mindjárt az elején, a megyeszékhelytől alig 10 km-re fekvő Piskivel.

–       Piski az utóbbi két évtizedben rohamos elnéptelenedéssel küzd, éppen a két nagyváros Déva és Vajdahunyad közelsége miatt, melyek gazdasági fejlődésük nyomán elszippantják lakóit, elsősorban a fiatalokat. Én azonban reális jövőt látok Piskin. E település eredetileg a közel másfél százada kialakított közlekedési csomópont köré épült. Jövőbeni fejlődésének pedig szintén a csomópont-jelleg megerősítése szolgálhat alapul. A vasúti csomópont adott. Ehhez jön még a város határában épülő autópálya. Elképzelésem szerint tehát itt egy kettős: köz- és vasúti csomópontot lehetne kialakítani. A város tranzit jelleget kapna, amire jelentős szolgáltatóipar épülhet, sok munkahellyel, beruházási, fejlesztési lehetőséggel. És pedagógusként nem tartom elhanyagolhatónak az országban szinte egyedinek számító vasúti szakközépiskolát, amelyben még egy magyar tagozat beindítását sem látom elképzelhetetlennek, hiszen ma már a vasút regionális jellegéből adódóan egyre szorosabbá fűződik a kapcsolat a határ menti magyar városokkal. A Piskin átfutó vasútvonal nem szakad meg a határnál adminisztrációs szempontból sem, hanem egészen Debrecenig fut.

–       Mi az elképzelés a valamivel nagyobb és mindenképp városiasabb jellegű Szászvárost illetően?

–       E településről kisgyermekkorom óta a bőrművesség jut eszembe. Sajnos ez az iparág a keletről beáramló tucatáru miatt hanyatlóban van, de a kisiparosok szintjén még megtartható, és véleményem szerint fejleszthető. Emellett azonban súlyos szociális gondok nehezednek a városra, főleg a nagyszámú roma lakosság miatt. Ellenben érdemes odafigyelni Szászváros és környéke jó infrastrukturális adottságaira és a település közelében fekvő jelentős turisztikai látványosságokra. Elsősorban az világörökségként számon tartott dák várakra gondolok. Az ezekben rejlő turisztikai potenciált, illetve a város évszázadokra visszanyúló multikulturális jellegét és történelmi, épített örökségét kiaknázva Szászvárosban és környékén rövid időn belül fel lehetne virágoztatni a kultúrturizmust, illetve emellett akár az agro- és rekreációs turizmust is. Én ebben látom a város jövőjét.

–       E turisztikai csomagba kerülhetne be ékkőként a szomszédos Algyógy is?

–       Feltétlenül. De a sok évszázados hagyománnyal és óriási termálvíz-tartalékkal rendelkező fürdőhely akár önmagában is vonzó turisztikai célponttá válhatna. Az elmúlt évtizedekben sajnos az adottságokhoz képest minimális fejlesztés történt itt. Algyógy esetében sokkal szorosabbra kellene fűzni a köz- és magánszféra közötti együttműködést, ahhoz, hogy a település adottságaihoz méltó ütemben fejlődhessen.

–       És ott van végül az északi csücskében meghúzódó Brád. Mit lehetne tenni a romániai aranybányászat egyik levitézlett központjával?

–       Sajnos a bányaipar leépülésével Brádon óriási lett a munkanélküliség. Ehhez csatlakozott még a nem megfelelő városvezetés, amelyek együttesen súlyos szociális gondokat eredményeztek. Itt komoly infrastrukturális beruházásra van szükség. Az autópályához való mielőbbi csatlakozásra és ezzel párhuzamosan, uniós alapok lehívásával fejleszteni lehet az agroturizmust és a biogazdaságokat. A vidék ugyanis gyönyörű, az ipari egységek bezárása nyomán a környezet tiszta, az állattenyésztésnek jelentős hagyománya van. Brádot leszámítva gyakorlatilag kizárólag falusi környezetről van szó. Minden adott, csak az egységes fejlesztési terv és az infrastruktúra hiányzik. Ennek kialakítására, kiépítésére kellene elsősorban koncentrálni.

–       A vidéken élő kis létszámú magyar lakosságot illetően milyen jövőt lát?

–       Az említett gazdasági fejlesztések természetesen a magyar ajkú lakosság életét is pozitívan befolyásolnák. Ehhez jön még a hatalmas előnyként kezelhető magyar nyelvismeret. Az autópálya megépítésével Magyarország karnyújtásnyira kerül. A pálya menti városok beruházói pedig minden bizonnyal hamar felismerik a tényt, hogy előnyükre válik, ha 1-2 -3 magyar nyelvet beszélő alkalmazottjuk van. Ezért fokozottan fontosnak tartom azt, hogy az itt élők is megtartsák identitásukat, a gyermekek elsajátítsák az anyanyelvüket, hiszen erre nagyszerű lehetőséget kínál az étkezdével, bentlakással ellátott dévai iskolaközpont.

–       Pillanatnyilag azonban magyarság szempontjából a megyének ez a leginkább szórványnak számító vidéke. A magyar szenátorjelölt bejutási esélye minimális. Miért vállalta mégis a megmérettetést?

–       Úgy érzem, amíg hajszálnyi esély van, addig küzdeni kell. Ezen túl pedig az előbb megfogalmazott gazdasági, szociális felemelkedést célzó tervekkel nem csupán a magyar közösséget, hanem a többségi lakosságot is magunk mellé szeretnénk állítani. Minél több román ajkú embert sikerül meggyőznünk jó szándékunkról, felkészültségünkről és cselekvőképességünkről, annál nagyobb esélyünk lesz e fejlesztések megvalósítására. És a jelenlegi választási törvény szerencsére olyan, hogy ha nekem nem is sikerül szenátori mandátumhoz jutnom a saját körzetemben, az általam szerzett szavazatok az RMDSZ kosarát gazdagítják, és valamelyik választókörzetben mandátummá válnak, még egy magyar embert juttatva a hazai parlamentbe.

–       Pedagógusként miért tartaná fontosnak a bejutást?

–       A jelöltek mindig azt szokták mondani, hogy az aktuális választás a legfontosabb. Én tényleg úgy érzem, hogy ez a mostani választás rendkívül fontos. Elsősorban azért, mert eljutottunk arra a pontra, amikor az európai elvek, követelmények gyakorlati szintre kerülnek. Értem ezalatt, például, a régiós felosztást, ami hosszú távon meghatározza majd egy-egy település, közösség fejlődési irányát. Másrészt a magyar közösség megmaradását biztosító intézményrendszer és törvények, melyeket apránként, kitartó munkával ért el az RMDSZ csúcsvezetése és a helyi közösségek, még nem stabilizálódtak annyira, hogy ne legyenek kitéve a politikai szélfúvásoknak. Ezek konszolidálására kell koncentrálni a következő időszakban, és ez nagyon-nagyon fontos lépés lenne! Ez többek között a tanügyi törvény számos pozitív diszkriminációjára is vonatkozik, amelyek alkalmazása sajnos jelenleg eléggé személy- és politikafüggő. Pedagógusként elsősorban erre koncentrálnék szenátusi mandátumom idején, de az általános oktatási kérdésekben is sok javítanivalót látok. Úgy gondolom, fontos, hogy olyan emberek kerüljenek a parlamentbe, akik őszintén javítani szeretnének egy-egy vidék sorsán, egy-egy szakterületen és nem csupán a bársonyszék kényelméért harcolnak a mandátumért. Én tenni szeretnék e vidékért és közösségünkért.

(x)