Felvállalás a temesvári forradalom emlékére

Juhos Gábor maratoni futó szeptember 14–25. között Temesvártól, Szilágymenyőt érintve Kolozsvárig, összesen 539 kilométer futott Via Revolutiae, azaz A forradalom útján jeligével az 1989-es temesvári forradalom emlékére. Aradon áthaladta közben a Jelen Ház kávézójában beszélgettünk.

– Honnan lehet egy emberben ekkora elszántság végigfutni egy ilyen hosszú távot?

– Talán magam sem tudom. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy a saját szórakoztatásomra soha nem futok. Ha futok, azt valami közösségi ügyért, valamilyen nemesebb cél érdekében teszem. Ehhez erkölcsi segítséget kapok, mert maga az ügy olyan felemelő érzés, amiért érdemes ekkora áldozatot vállalni. Akik út közben csatlakoznak hozzám, az arcukról leolvasható, milyen nagy dolognak tartják. Hála Istennek, fizikailag is bírom…

– Sokan kívánnak részesei lenni egy ilyen közösségi vállalásnak? Vagyis sokan csatlakoznak-e út közben?

– Temesvártól Aradig nem dicsekedhetem nagy kísérettel; Temesváron volt egy kisebb csoport, Aradon is elkísért egy kisebb csoport egy darabig, de úgy érzem, ahogy haladok, illetve közeledem a végcél, Kolozsvár felé, az én szülőföldemen, az Érmelléken bizonyára többen csatlakoznak. Székelyföldön óriási élmény volt egész iskolákkal együtt futni, ugyanis éppen iskolakezdéskor volt, amikor a tanárok kihozták az útra az iskolásokat, így több százan futottunk együtt. A legeklatánsabb példa Csíkszentdomokoson történt, ahova kijött a csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert, aki egy másik pártnak a képviselője, de velem futott a 21 kilométerre lévő Csíkszeredáig, több száz fős gyermeksereg kíséretében. Természetesnek tartom a csatlakozását, hiszen én egyetlen pártnak sem vagyok a tagja, sem képviselője. Én egyszerűen az erdélyi magyarságért teszem, amit teszek. Ha valaki felül tud emelkedni a pártérdekeken, én az előtt leveszem a nem létező kalapomat.

– Most kellemetlen, esős időjárást fogott ki, ilyenkor mit tesz, visz-e csomagot magával?

– A csomagjaimat és a frissítőt kísérő autó hozza. A futás közben elveszített folyadékot folyamatosan pótolnom kell, ezért az autó megvár 5-10 kilométerenként, hogy ihassam.

– Tudtommal Erdélyben idén ez a második szupermaratonja. Kíván-e még másikat is vállalni?

– Igen, a csíksomlyói búcsú előtti héten futottam le a Székelyek Nagy Meneteléséhez csatlakozva a Bereck–Kökös közötti 55 kilométert. Nagyképűség lenne azt mondani, hogy újat vállalok. Ha isten megsegít, szeptember 25-én a tervek szerint befutok Kolozsvárra, ahol befejezem a mostani vállalást. December 25-től egy nyolcnapos, 320 kilométeres futást tervezek. Közben be vagyok nevezve hivatalos maratoni versenyre, Budapest–Kassa között. Ha ezt lefutom, már túl vagyok azon a limiten, ami sportorvosilag engedélyezett, illetve futni szabad. Évente általában 3-4 maratoni futás az engedélyezett. Én már futottam tízet, de olyan is volt, hogy a Szent Anna-tóhoz, hegynek fel, másik a szekszárdi borvidéken történt, tehát mindkettő nehezebb a sík terepnél.

– A mostani, 539 kilométeres út mennyit vesz ki a futáshoz szokott emberből?

– Estére általában ki vagyok facsarva, de hála Istennek, reggelre általában regenerálódok, ezért tovább tudok futni. Aradon Borbély Zsoltnak köszönhetően jól megvacsoráztam, ami visszaadta az elveszített energiát. Ezzel együtt érzem a tegnapi futás nyomait, noha nem ülök le azonnal, hanem levezető sétát folytatok, hogy az elveszített magnézium hiánya nehogy sokkot okozzon.

– Naponta mennyi futással tudja formában tartani magát?

– Budapesten lakom, az Astoria Szálló és a Kálvin tér között, onnan a Margit-szigetig nagyjából 5 kilométer, ott futok egy-két kört, így naponta összejön minimum 15 kilométer.

– Nekem erre időm sem lenne. Honnan van ennyi ideje a futásra? Ez a fő foglalkozása?

– Polgári foglalkozásom, saját cégem van, ezért a futásra reggel korán vagy este későn szakítok időt. Nincs meghatározva, hogy naponta milyen időszakban futok.

– Meddig szeretné, meddig lehet ezt folytatni?

– Ameddig a Jóisten megengedi, erőt, egészséget ad hozzá. Ha lehet, 116 éves koromig, természetesen, nem versenyszerűen – neveti el magát.

– Köszönöm a beszélgetést, és azt kívánom, hogy 116 éves koráig fusson, közben többször értünk, az erdélyi magyarságért is.

– Köszönöm a jókívánságot, illetve a lehetőséget.