Halva született ötlet

Megmenthető-e a szocialista nehézipar, lehet-e versenyképes piaci körülmények között? 

A nagy csinnadrattával beharangozott Hunyad megyei energetikai konszern esetében a kérdés fokozottan érvényes, hiszen a jelenlegi fennállás szerint a 4 Zsil-völgyi bányából, a vulkáni kőszénfeldolgozó üzemből, illetve két hőerőműből álló konstrukció rohamléptekkel halad a fizetésképtelenség felé. Holott jóformán még meg sem alakult, a bányák bekebelezését csak áprilisra tervezik.

Jelenleg a méregdrága Zsil-völgyi kőszénnel működő két hőerőmű csak akkor lenne önerőből működőképes, ha 393 lejért árulná a kilowattot, hangsúlyozta Sorin Vasilescu prefektus. Csakhogy a szabadpiacon egy kilowatt áramenergia 210 lejbe kerül, s még az államilag szabályozott (értsd: szubvencionált) piacon sem fizetnek többet 270 lejért. A működési költségeket, tehát le kell vinni akkora szintre, hogy maximum 250 lejért nyereségesen lehessen eladni a kilowattot, összegezte a prefektus hétfőn a sajtónak a Constantin Niţă megbízott miniszterrel folytatott hétvégi Zsil-völgyi megbeszéléseit. Amúgy a végső fogyasztók, a lakosság sem igazán díjazná, ha duplájára növekedne áramszámlája, csak azért, hogy életbe maradhasson a Hunyad megyei energetikai konszern.

Vagy inkább a Zsil-völgyi kőszénbányák és a marosnémetii hőerőmű. A hőerőművek ugyanis versenyképesek lennének, ha nem Zsil-völgyi kőszenet használnának alapanyagnak, hanem importból hoznák, Afrikából, vagy még Lengyelországból is. Az összehasonlíthatatlanul nagyobb szállítási költségek ellenére, az import kőszén még mindig lényegesen olcsóbb, mint a Zsil-völgyében kitermelt. Eddig szociális szempontok miatt azonban az állami kézben lévő két Hunyad megyei hőerőmű Zsil-völgyi kőszénnel működött. Privatizáció esetén viszont a profit-orientált beruházó aligha lesz tekintettel a bányavidék szociális problémáira, és alighanem máshonnan szerzi be a kőszenet. Vagy olcsóbb nyersanyagra, (például földgázra) alapozó technológiát vezet be: Marosnémetin körülbelül 300 millió eurós beruházás szükséges a kénszűrő rendszer és a műszaki korszerűsítésre, nyilatkozta a prefektus. A környezetvédelmi korszerűsítés nélkül nem is kaphat működési engedélyt, a műszaki korszerűsítés nélkül pedig nem érdemes működtetni. Azon szerencsés esetben, hogy a privatizációra mégis jelentkezik stratégiai beruházó – ahogy a kormány reméli, noha eddig még érdeklődő sem jelentkezett – ekkora beruházást kell végrehajtson csak Marosnémeti esetében.

A 4 bánya azonban még keményebb dió, noha ott csak olyan 60 millió eurós beruházásra lenne szükség technológiai korszerűsítésre, hangsúlyozta Vasilescu. Az alkalmazottak jelenlegi 7000 körüli száma ugyan töredéke a 20 évvel ezelőtti 56 000-nek, viszont még így is túlméretezett. Ami alighanem további leépítésekkel járna (akárcsak a hőerőműveknél). A 23 éves tapasztalat azt mutatja, hogy hasonló szocialista nehézipari óriások privatizációinál a magánbefektető csupán a személyzet egynegyedét tartotta meg. A vajdahunyadi kohászatnál, például, csak 2300-t az akkori 8600-ból. De legalább azóta a kohászatnál jelentős technológiai korszerűsítés történt, és nyereségessé vált.

Hasonló fejlemény azonban nem túl valószínű a Hunyad megyei energetikai konszernnél, legalábbis a jelenlegi helyzet szerint.