„Hiszünk a keresztény erkölcs, a nemzet, a család megtartó erejében”

Beszélgetés SZÁSZ ENIKŐ temesvári színművésznővel, a Temesvári Magyar Nőszövetség alapító elnökével, a Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozat ötletgazdájával és fő szervezőjével.  

– Hogyan kezdte Szász Enikő temesvári színművésznő a közösségszervező munkát, mikor és miért alapította meg a Temesvári Magyar Nőszövetséget? – A színház akkori igazgatójával történt szakmai konfliktusomat követően, 1996 őszén megszűnt a munkaviszonyom a Csiky Gergely Színházzal. Épp akkor alakultak a helyi képviselői irodák és Temes megye országgyűlési képviselője dr. Bárányi Ferenc felajánlotta, hogy legyek az irodájának a vezetője. Két évig dolgoztam ebben a munkakörben, de miután újra a színház tagja lettem, másodállásban további négy évig folytattam ezt a munkát. Ezek alatt az évek alatt kerültem közelebbi kapcsolatba a valósággal. A színházi egy meglehetősen elszigetelt lét, az alkotási folyamat különleges időbeosztás szerint történik, a színházban dolgozó művészeknek sokszor nincs rálátása a hétköznapi történésekre. Ezt változtatta meg a civil munkakörben eltöltött pár évem: akkor ismertem meg az embereket, a gondjaikat, s próbáltam nekik segíteni azok megoldásában. Akkor fedeztem fel magamban olyan képességeket, melyeknek bennem-létezéséről nem volt tudomásom, s akkor kerültem szorosabb viszonyba a politikával is. Hamarosan rájöttem, hogy a magát érdekképviseletként meghatározó RMDSZ nem tudja ellátni azt a sokrétű feladatot, melynek megvalósítására vállalkozott, szükségesnek véltem tehát egy olyan civilszervezet létrehozását, mely különböző művelődési, szociális feladatokat felvállalva „besegíthet” a politikumnak, és egyúttal jogi keretet is teremt a különböző tevékenységek finanszírozásához szükséges pályázásokhoz. A kilencvenes évek közepén, a demokrácia hőskorában még nagy volt a lendület, az önkéntes munka varázsa, az önzetlen tenni akarás a nemzeti közösségért. Ezek szellemében jött létre 1996-ban kezdeményezésemre a Temesvári Magyar Nőszövetség (TMNSZ), mely 1997. április 1-jén vált hivatalosan is jogi személlyé. Ez az egyesület nem gender-alapon szerveződött (annak idején számunkra teljesen ismeretlen volt ez a fogalom), csupán lehetőséget teremtett a tevékenységre olyan hölgyeknek, akik munkahely, család mellett hasznára akartak lenni annak a közösségnek, melynek tagjai. Azóta sem lettünk feministák, nem vagyunk hívei a női kvótázásnak, a nők társadalmi érvényesülését az alkalmassági kritériumok alapján látjuk megvalósíthatónak. Hiszünk a keresztény erkölcs, a nemzet, a család megtartó erejében és nincs szándékunkban sem férfivá válni, sem a férfiakkal „leszámolni”, hanem velük együtt akarunk tenni megmaradásunkért.

– Szász Enikő kezdeményezésére indult az 1990-es évek közepén a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat. Mi volt ennek a közösségi rendezvénynek az eredeti célja, és mivé alakult az idők folyamán?

– A Temesvári Magyar Nőszövetség megalakulása után azonnal hozzáláttunk a Bánsági Magyar Napok megszervezésének. Az 1996-os első forduló felmérése kívánt lenni mindannak, ami közművelődés címszó alatt létezik a Bánságban. A felmérés eredménye meglehetősen lesújtó volt, szükség volt tehát a folytatásra, arra, hogy egy közművelődési rendezvény keretében megmutatkozási lehetőséget biztosítsunk a térségben létrejövő kulturális kezdeményezéseknek, ezzel is serkentve azok megszületését, minőségivé válását.  Felébreszteni, erősíteni kívántuk a bánsági szórványmagyarság önazonosság-tudatát, önbecsülését, meg- és elismertetni nemzeti értékeinket, gazdag történelmi/szellemi/épített hagyatékunkat saját etnikumunk tagjaival és a más nemzetiségűekkel, felkelteni az együvé-tartozás érzését, tudatosítani az anyanyelv és az anyanyelvű kultúra megismerésének, ápolásának, megőrzésének fontosságát. Továbbá lehetőséget kívántunk teremteni a határon átnyúló együttműködésekre, a szétszakított nemzetrészek közti kulturális kommunikációra, szilárdítani a szórvány- és tömbagyar kapcsolatokat. Így, fokozatosan, a Bánsági Magyar Napok (BMN) rendezvénysorozat a kezdeti évek szerény, néhány napos eseményéből a térség jelentős közművelődési, fesztiváljellegű seregszemléjévé nőtte ki magát, melynek szakmai és szórakoztató jellegű programjai egyrészt a megyeszékhelyen lakókat, másrészt az olyan vidéki településen élőket célozzák meg, ahol a magyarság anyanyelvi kulturális elszigeteltségben él. A BMN-nak vannak állandó, ismétlődő programpontjai, mint például a Temesváron élő hivatásos magyar képzőművészek közös kiállítása, az óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló bábelőadások vagy a Hagyománykeresőben elnevezésű néptánckaraván, mely igen jelentős szerepet játszott a bánsági hiteles népi kultúra meghonosításában, annak a folyamatnak az elindításában és megerősítésében, melynek nyomán mára már sokszáz magyar fiatal sajátította el a népi táncolás magas szintű technikáját, s mely hosszú évek óta lehetőséget teremt a Temes megyében megalakult hagyományőrző csoportoknak a megmutatkozásra, fejlődésük, eredményeik rendszeres, nagy nyilvánosság előtti bemutatására. Évente váltakozó tartalommal, de hagyományosan megemlékezünk neves szülöttjeinkről, az egyetemes és ezen belül a bánsági magyar kultúra nagyjairól. Programokat, adott esetben emléknapokat szenteltünk jeles íróknak, költőknek, zeneszerzőknek, képző- és iparművészeknek, építészeknek, történelmi személyiségeknek, a Bánsággal kapcsolatos történelmi eseményeknek. Három alkalommal köztéri mellszobor felállítására is sor került a Bánsági Magyar Napok keretében, mindannyiszor kezdeményezésemre és menedzselésemben. 2005-ben Székely László, Temesvár XX. század eleji első főépítésze, a város jelenlegi arculatának megalkotója, 2014-ben Ormós Zsigmond, Temes megye hajdani főispánja, műgyűjtő, író, tudós, a Bánát Múzeum megalapítója kapott köztéri szobrot. 2015-ben pedig sikerült a Központi Parkban, a Személyiségek Sétányán mellszobrot állítani Károly Róbert magyar királynak abból az alkalomból, hogy hajdani uralkodónk 1315-ben Budáról Temesvárra helyezte át királyi rezidenciáját és innen irányította 8 éven keresztül a magyar királyságot. A BMN programjában minden évben szerepel népművészeti vagy kézműves, fotó-, illetve képzőművészeti kiállítás (az utóbbi években fordulónként több is), klasszikus zenei, dzsessz és/vagy rockkoncert, író-olvasó találkozó, könyvbemutató (amelyeken több alkalommal a TMNSZ kiadta könyveket is bemutattuk), hivatásos színházi, illetve bábelőadás, természet- és környezetvédő, ismeretterjesztő és tudományos program, filmvetítés, egyebek. Az évek során neves magyarországi művészek, történészek, írók, költők, helytörténészek, zenészek, zenekarok, színházak, bábszínházak, táncegyüttesek voltak vendégeink. A temesvári hivatásos színművészek, képzőművészek, magyar zenészek állandó szereplői, résztvevői programjainknak. Az évek folyamán többször hazahívtunk nagy ívű, esetleg nemzetközi karriert befutott fiatalokat, bizonyítandó, hogy érdemes anyanyelven tanulni, magyar oktatási intézményt választva is lehet sikeres életpályát befutni. Tekintettel a vegyes házasságokra, illetve a nem-magyar érdeklődőkre, a kiállítás-megnyitóink, koncertjeink, szoboravatásaink, esetenként történelmi megemlékezéseink két nyelven zajlanak vagy szimultán tolmácsolás révén követhetők, így nagyobb az esély a többségi közvélemény és média figyelmét a magyarság történelmére, térségbeli szerepére irányítani. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a Bánsági Magyar Napok néven ismertté vált rendezvénysorozat maga is már hagyomány, és 2020 májusában a huszonötödik kiadás bizonyítja, hogy a szórványlét szűkös mozgásterében is lehet eredményt felmutatni, s mostani közművelődési állapotunk „felmérése” – minden létszámcsökkenésünk ellenére – sokkal biztatóbb képet mutat, mint két és fél évtizeddel ezelőtt.

– A Nőszövetség és a BMN elindítása és szervezése mellett közösségi célja van Székely László temesvári főépítész emlékezete visszahozásának a köztudatba, a szoborállításnak és az albumok megjelentetésének, a Szekernyés János helytörténésszel való gyümölcsöző együttműködésnek – honnan származik az ötlet?

– A TMNSZ égisze alatt sok évvel ezelőtt felvállaltuk Székely László, Temesvár első, XX. század eleji főépítésze szellemi hagyatékának ápolását. A kiváló építészt, aki megtervezte, kialakította a polgári nagyváros, Temesvár mai szerkezetét, napjainkban is ismert urbanisztikai és építészeti arculatát, valamint életművét, az 1934-ben bekövetkezett halála után a többségi hatalom szándékosan hagyta feledésbe merülni, emlékét nem ápolták, az általa tervezett/ épített épületek nem kerültek műemléki védettség alá, sok esetben az új tulajdonosok a felismerhetetlenségig átalakították őket, több állami tulajdonú, majd a privatizáció folytán magánkézbe került épületegyüttest lebontottak vagy hagynak összeomlani az alatta levő terület másfajta hasznosítása céljából. Ez ellen a méltatlan állapot/ folyamat ellen próbáltunk fellépni a magunk szerény eszközeivel, a következő módon: 2000-ben egy vándor épületfotó kiállítást hoztunk létre, melyet azóta többször bemutattunk Temesváron, valamint a térség nagyobb városaiban, kétszer Budapesten is (ez a tárlati anyag, állandó kiállítás formájában megtekinthető a Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja által működtetett Küttel Klubban, az 1989. december 16. sugárút 15/8 szám alatt). 2002-ben megjelentettük Szekernyés János temesvári művészeti író, helytörténész Székely László című, színes épületfotókat tartalmazó albumát, melyet magyar, román, angol szövegű tanulmány vezet be. A szakmai körökben komoly sikert aratott kiadványnak nagy szerepe volt abban, hogy Székely László neve újból ismertté vált, elfoglalta megérdemelt helyét a bánsági, az országos és nemzetközi szakmai ismerettárban. Ugyancsak 2002-ben emléktáblát állítottunk a Székely László főművének tekintett Piarista Kegyesrendi Főgimnázium (ma Gerhardinum Katolikus Líceum) főbejáratánál, majd 2005-ben köztéri mellszobrot a temesvári Carmen Sylva parkban. Ez utóbbi alkalommal Székely László, a TMNSZ nevében benyújtott kezdeményezésemre, megkapta a Temesvár Díszpolgára címet, post mortem. Annak ellenére, hogy sikerült visszahozni Székely Lászlót a feledésből, és manapság nincs olyan helytörténeti kiadvány, városkalauz, album vagy építészeti szakmunka, amely ne hivatkozna Szekernyés János könyvére, amely ne említené méltatólag a Székely László-tervezte köz- és magánépületeket, a művész neve még mindig nem ivódott be kellőképpen a köztudatba. A Temesvárra a kommunizmus alatt betelepített és jelenleg is folyamatosan betelepülő tájidegen lakosság sem a térség történelmét, sem az ott létrejött magyar értékeket, sem az életművüket Temesváron kiteljesítő magyar személyiségeket nem ismeri, ennélfogva nincs tudatában annak, hogy kinek az alkotói zsenijét tükrözi az a város, amelyben szerencséje van élni. A művész életét és munkásságát még a magyar etnikum tagjai sem ismerik részletekbe menően, ezért folyamatban van egy Székely Lászlóról szóló félórás dokumentumfilmnek az elkészítése, nemcsak az ismeretek gazdagítása, hanem a bánsági magyar etnikum nemzeti önbecsülésének erősítése céljából is. Temesvár 2021-re elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. Az eddig megvalósult előkészítő programok és nyilvánosságra hozott tervek szándékosan kihagyják a bánsági szórványmagyarság kulturális szereplőit a megvalósításból. A kisfilm bemutatásával és terjesztésével a TMNSZ ellensúlyozni kívánja a kialakult helyzetet. A dokumentumfilm az építőművész életrajzi adatainak mentén mutatja be nemcsak a Temesváron, hanem a mai Románián kívül (Magyarországon, Szerbiában) található magán és középületeket, bérpalotákat, ipari létesítményeket. Ismereti azokat a nagyszabású terveket is, melyek az 1920-ban bekövetkezett impériumváltás miatt nem valósulhattak meg. Külön hangsúllyal mutatja be azokat az épületeket, melyeket avatatlan kezek átalakítottak, lebontottak vagy romos állapotba juttattak. Szekernyés János művészeti íróval és helytörténésszel többévtizedes az együttműködés, és nemcsak Székely László kapcsán. A TMNSZ égisze alatt más könyvét is kiadtuk: 2004 -ben a Jancsó Árpáddal közösen írt Maderspach címűt (magyarul és románul), mellyel emléket kívántunk állítani Maderspach Károlynak, a bánsági vaskohászat megteremtőjének és feleségének, Buchwald Franciskának, akik mindketten az 1848-as Forradalom és Szabadságharc hősei voltak, 2006-ban  pedig a Bartók Béla és a Bánságot. Szekernyés Jánossal a legnagyobb közös munkánk mégiscsak a 2014-ben kiadott háromnyelvű könyv: A magyarság emlékjelei a Bánságban / Semne evocatoare ale maghiarimii în Banat / Evidence of Hungarian Presence in the Banat. A kiadvány a történelmi Bánságban (a Maros, a Duna, a Tisza és a Déli Kárpátok határolta térség, mely manapság három ország, Magyarország, Szerbia és Románia területén fekszik) még meglevő, vagy valaha létezett magyar vonatkozású történelmi, kulturális, tudományos emlékjeleket és emlékhelyeket mutatja be, színes fotókkal valamint régi képeslapokkal illusztrálva, három nyelven: magyarul, románul és angolul. A kiadvány célja bizonyítani, hogy a történelmi Bánság egységes földrajzi entitás és magyar történelmi-kulturális szempontból egyazon szellemi hagyaték hordozója. A mű megjelentetése létfontosságú volt egy olyan történelmi pillanatban, amikor a népszámlálási adatok etnikumunk rohamos fogyását jelzik a térségben, s amikor a román és szerb adminisztráció mindent megtesz azért, hogy történelmünk, művelődési-tudományos múltunk jelei, emlékei eltűnjenek, megsemmisüljenek. A könyv egyrészt saját etnikumunk tájékoztatására, helytörténeti, kulturális ismereteinek gazdagítására szolgál, másrészt a román és angol fordítás révén tárgyilagosan és tényszerűen, a történelmi hűség szellemében igazítja el a más nyelvű olvasókat, meséli el nekik a magyar etnikum térségbeli jelenlétének, hányattatásainak históriáját s ismerteti meg velük azokat az emlékjeleket/emlékhelyeket, melyek sok-évszázados jelenlétünket, s nem utolsó sorban hozzájárulásunkat bizonyítják a térség kulturális-tudományos-ipari-gazdasági habitusának kialakulásához. A kiadványnak úttörő szerepe van, hasonló még nem jelent meg soha magyarul a Bánságról. Az objektumok bemutatásán túl a szövegben kiemelten szerepelnek „elorzott” történelmi személyiségeink (Róbert Károly, Hunyadi János, Mátyás király, Kinizsi Pál, Dózsa György), a feledés homályába kényszerített közéleti személyiségeink (Klapka József – első közkönyvtár, Ormós Zsigmond – múzeumalapítás, Székely László – a modern Temesvár felépítése stb.) egyértelművé téve ezek etnikai hovatartozását és a térség történelmében, kulturális életében játszott szerepét. A kötet bemutatja azokat a temesvári kuriózumokat, premiereket, melyek magyar adminisztráció alatt valósultak meg és melyek magyar vonatkozásait az impériumváltás utáni mindenkori városvezetés elhallgatja (Bega-csatorna megépítése, Bolyai János levele, Európában első utcai elektromos közvilágítás stb.).

– Mi élteti negyed évszázad elteltével is a Bánsági Magyar Napokat? Milyen elégtétele van a pályázatok megírásából és a fáradságos szervezési munkából Szász Enikőnek?

– Úgy gondolom, hogy az idők folyamán a bánsági magyar közvélemény megszokta és megszerette a Bánsági Magyar Napokat. Nem titok, hogy a programot mindig én magam állítom össze, a kulturális kínálat az én ízlésemet tükrözi. Igyekeztem vigyázni arra, hogy a léc magasra legyen téve, hogy se gagyi, se giccs, se alacsony színvonalú műsorszám ne kerüljön a műsorfolyamba. Az esetek döntő többségében ezt sikerült elérni és ez már egy elégtétel.

– El tudja-e még képzelni az életét Szász Enikő TMNSZ és BMN, közösségi munka nélkül – meddig szeretné folytatni ezt a tevékenységet? Vannak-e még új tervei a következő évtizedre a közösségépítés, hagyományőrzés területén?

– Igen, most már el tudom képzelni az életemet a TMNSZ és a BMN nélkül, azt hiszem 25 év elég az önkéntes munkából. Tervem összeállítani és levezényelni az idei, jubileumi 25-ik Bánsági Magyar Napokat és átadni a stafétabotot… Remélem, akad majd vállalkozó szellemű, a nemzeti közösségünk iránt elkötelezett hölgycsapat, amely tovább folytatja ennek az immár hagyományossá vált rendezvénysorozatnak a szervezését. A Bánsági Magyar Napok életben tartásának a generációváltás a garanciája. Szükséges, hogy fiatal, kreatív csapat vállalja fel a célkitűzéseket, valamint a rendezvényszervezéssel járó nem könnyű munkát és saját elképzelése szerint formálja a szervezet kulturális (vagy más jellegű) kínálatát. Ami pedig engem illet: vannak terveim a következő évtizedre, de azok már egészen más jellegűek és egyelőre nem publikusak.

– Köszönöm a beszélgetést!