Hit és Fény-találkozó, az advent jegyében

Vasárnap a pécskai Hajnalcsillag Közösség Hit és Fény találkozója az advent, az Úr eljövetelére való felkészülés, a csend és az elmélkedés jegyében kezdődött, meggyújtották az adventi koszorú I. gyertyáját. Hajas Erzsébet csoportfelelős beszámolt a közelmúltban Szegeden tartott, gyakorlattal összekötött segítőképzőn szerzett tapasztalatokról. Ott anyaországi és vajdasági segítők mellett, meghívás alapján Erdélyt a pécskai Hit és Fény Közösség tagjai képviselték. Az előadásokat Dhislain du Thene nemzetközi koordinátor-felelős tartotta. Mivel sokan még mindig félreértelmezik a Hit és Fény mozgalom jelentőségét, kifejtette: olyan ökumenikus elhivatottságú, katolikus lelkiségi mozgalom, amely a családban élő értelmi és halmozottan sérült emberek szolgálatában áll, de mindenki maradjon hű a saját vallásához. Éppen ezért kell népszerűsíteni a Hit és Fény Közösségek munkáját a lakóközösségekben, a plébániákon, a nagyobb városokban és az országban is. Akik a csoportba jönnek, nem kell feltétlenül vallásosnak lenniük, de el kell fogadniuk, hogy őket a kereszténység mozgatja. A Hit és Fény legfőbb célja, kihozni a sérült gyermekeket nevelő szülőket az elszigeteltségből, lehetőséget adni az egymással való találkozásra. Vannak, akik azáltal nyernek erőt a problémáik megoldásához, hogy megszűnt az elszigetelődésük.

Mert „Arról ismer fel majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” (János 13: 35).

Azért vannak a Hit és Fényben, mert meghívást kaptak rá, ezért mindnyájan felelősek. A közösségben sérültekkel kötnek barátságot, ami nagy odaadást, elköteleződést kíván. Az energia, amit nyernek, örömük és szenvedésük összegyúrásából fakad. Annak akarnak tanúi lenni, ahogy Jézus a legkisebbekhez fordult. „Engedjétek hozzám jönni a kicsinyeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Márk 10, 13-14).

Ők a végsőkig szeretően, megtörten, kitaszítottan képesek lelki életet, igazi szentséget élni.

A Hit és Fény-találkozók négy időből épülnek fel: az üdvözlés ideje, amikor az eltelt egy hónap után újra találkozunk, megosztjuk, mi történt velünk; a megosztás ideje, ami útravaló, kiscsoportos beszélgetés, gyümölcs a szívnek és a léleknek; harmadik, az ünneplés ideje amikor ének, zene, műhelyfoglalkozás, étkezés van a sérültek számára; a negyedik, az ima ideje, amikor magunkért, egymásért és másokért imádkozunk.

A vasárnapi rendezvény záró részében, Mos Andrea önkéntes vezetésével adventi koszorút készítettek, rajzoltak, festettek, játszottak. A találkozó szeretetvendégséggel zárult. A szervezők ezúton is köszönetet mondanak Tóth Józsefnek, aki a nyári találkozó alkalmából egy zsáknyi plüss-játékot hozott a közösségnek.