Huszonöt éves az AMISZ

1992. április 22. óta beszélünk az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezetről (AMISZ). Idén tehát negyedévszázados a magyar fiatalokat összefogó szervezet. Hogy milyen volt az elmúlt egy év és mit terveznek a szülinapra, erről Pál Norberttel, az AMISZ jelenlegi elnökével beszélgettünk, akit a 2015. február 24-i közgyűlésen titkos szavazással két évre megválasztottak a szervezet élére.

– Kezdjük egy kis történelemmel. Ha visszamegyünk a kezdetekhez, kik jutnak eszedbe így kapásból, akiknek neve az AMISZ-hoz fűződik? Mit lehet tudni a régebbi AMISZ-ról?

– Alapító tagok, akiket én is ismertem/ismerek: Búza Gábor, László Lajos, Horváth Levente, Lészay Ildikó, Faragó Péter. Úgy tudom, hogy az első elnök Bodó Lilla volt. Utána következett László Lajos, őt követte Lészay Ildikó, Szabó Mihály, Derzsi Csaba, aztán megint Szabó Mihály, majd Albert László 2015-ig.

Az ifjúsági szervezet akkoriban is működött, tagjai aktívak voltak, hiszen ha jól tudom, akkor 1993-ban, az AMISZ egyéves születésnapjára kiadtak egy újságszerűséget Fókusznéven. Tevékenyek voltak, annak ellenére, hogy abban az időben nem voltak ilyen modern technikai eszközök, melyekkel könnyebben meg lehetett szólítani a fiatalokat. A fiatalok a forradalom után szerintem sokkal inkább tenni akartak a közéletben, mint most.

– Jelenleg hány tagot számláltok?

– Egy ifjúsági szervezet lényege, hogy legyen egy erős mag. Ez jelenleg nálunk 19 személy, akikre bármikor lehet számítani, ők önkéntesek. Vannak persze még szimpatizáns tagok, rájuk úgy lehet számítani, hogy rendszeresen látogatják a rendezvényeinket. Azt gondolom, a mostani csapat egy nagyon stabil, jó társaság. 2015-ben a régi elnökségből én, illetve a gazdasági elnök, Horváth Júlia jött, rajtunk kívül mind új fiatalokkal bővült a gárda. Ők addig is tevékenykedtek az AMISZ-ban, és 2015-ben úgy gondolták, hogy elvállalnak egy-egy tisztséget. S ha már erről beszélünk, megemlítem: az a jó, hogy mindenki megérti, hogy itt nem a tisztségekről van szó, hanem a munkáról, a szórakozásról, a tenni akarásról.

– Említsük meg a vidéki ifjúsági szervezeteket is.

– Nagyon aktív fiókszervezeteink vannak Zimándújfalun, Kisiratoson, Simonyifalván, ott van a pécskai MKIDSZ, illetve a Kisperegi Ifjúsági Szervezet.

– Egy hónap múlva lejár a két év. Maradsz elnöknek? Hogyan tovább?

– Most – tekintettel az évfordulóra (is) – közös megegyezéssel meghosszabbítjuk a mandátumot, tehát valamikor júniusban fogjuk megtartani a szavazást, akkor majd meglátjuk, hogyan lesz tovább. Még nem döntöttem el, és még egyelőre nem is gondolkodom ezen, hogy vállalnám-e tovább, vagy mi lesz, ha újra megválasztanak, hiszen most előttünk áll egy igen érdekes és eseménydús időszak, van mivel most foglalkozni.

– Egy évvel ezelőtt arculatváltást ígértél…

– Az AMISZ életében minden egyes év meghatározó. 2015-ben, ugye, új csapat jött, új emberek, 2016-ban az volt a meghatározó, hogy imidzsváltást terveztünk, és azt gondolom, hogy ezt sikeresen megoldottuk, hiszen új logót kapott az AMISZ, a csapat új fiatalokkal bővült, új honlapunk is van, szerintem ezt sikeresen megvalósítottuk. Rendezvényeinkben ez úgy nyilvánult meg, hogy mindenik programhoz próbáltunk egy kicsit másképp nyúlni, másképp viszonyulni. Az irányelvek ugyanazok, mint 1992-ben:  a magyar fiatalokat képviselni, hozzájuk szólni, őket megszólítani, megmozgatni, csak most a mai fiatalok nyelvén, a mai igényeket figyelembe véve próbálunk cselekedni, „megszólalni”.

– Nézzük az elmúlt évet. Milyen programjaitok voltak 2016-ban?

– Leginkább állandó rendezvényeink vannak. A Kaszoja fesztivál, ami a legnagyobb jellegű rendezvényünk (mindig a május 1-hez legközelebb eső hétvége – szerk. megj.), voltak ifjúsági/szakmai konferenciák, találkozók, ősszel megszerveztük az Ifjúsági Napot a sportcsarnoknál, aztán ott volt a sikeres Mikulás Nap. Közel 500 óvodás és elemi osztályos gyereknek tudtunk ajándékot adni, illetve a Mikulást elhozni, ebben nagy részt vállalt a zimándújfalui szervezet, ahol mintegy 80 gyereknek megszervezték az AMISZ-Mikulást.

Tavaly több akciónk is volt, ott volt áprilisban a Rólad szól! elnevezésű konzultációs program, melyet a MIÉRT, az RMDSZ, illetve helyi szinten az AMISZ szervezett. Az AMISZ legaktívabb önkénteseivel Brüsszelben is voltunk októberben.

Bulikat is szervezünk, szerveztünk. Tavaly az első nagy megmozdulás az AMIT-buli (Aradi Magyar Ifjúsági Tanács) volt, a megyei ifjúsági szervezetek közös bulija, melyre közel 250 fiatal jött el, remélem ennek lesz még folytatása.

Tavasszal és ősszel is beszálltunk, besegítettünk a választási kampányba, sikeresnek mondhatjuk a Foci Kupát is, melyre 10 csapat jött el, ez nagyon jó eredménynek számít. Szeptemberben volt egy nagyobb jellegű buli, a magyarországi híres lemezlovassal, Sterbinszkyvel, itt közel 300 fiatal jelent meg. Szervezhettünk volna több bulit is, de mivel tavaly a választások éve volt, így arra is kellett koncentráljunk. Ha már a választásokról beszélünk, akkor elmondom, hogy egy nagy előrelépés az AMISZ életében, hogy Kisiratoson egy AMISZ-os jutott be a tanácsba, mint ifjúsági képviselő.

– Apropó, buli! Miért van ilyen ritkán AMISZ buli?

–  Nehéz olyan helyszínt találni, ami megfelel egy ilyen jellegű bulinak. Sokáig a Hotel Presidentben voltak rendszeresen AMISZ bulik, de az messze van, városon kívül. Próbálkoztunk a városban is, de nem könnyű helyet találni  Most szervezzük a Valentin Napi bulit a Neptun strandon lévő Molly Malone’s nevű szórakozóhelyen, ami most az egyik legnépszerűbb hely a fiatalok körében. Többszöri egyeztetés, tárgyalás után sikerült megegyezni a tulajdonossal, és úgy gondolom, hogy egy jó partnerség kezdetét vettük, és azt szeretnénk, hogy most havonta legyenek AMISZ-bulik akár ezen a helyszínen, akár máshol.

– Hogyan ünneplitek a 25 éves születésnapot?

– A 25 éves jubileumot rávetítjük az egész évre. Minden rendezvényünkön egy kicsit megünnepeljük az elmúlt negyed évszázadot. Persze, majd lesz egy nagy durranás kimondottan erre az alkalomra. Mivel április 22-én van a születésnap, valamikor áprilisban egy gálát szeretnénk, amelyre elhívunk minden egykori elnököt, AMISZ-tagokat. Mivel időpontban nagyon közel van a Kaszoja fesztiválhoz, így könnyen meglehet, hogy egy nagyobb zenei előadót Kaszojára hívunk, de erről még nincs értelme beszélni.

– Mennyire nehéz ma tenni az ifjúság érdekében?

– Nem mondom, hogy könnyű, azt sem, hogy nehéz; de inkább a nehéz, mint a könnyű. Ez a tisztség felelősséggel jár, nem lehet úgy csinálni, hogy 9–5-ig munkaidő, aztán becsukom az ajtót, hazamegyek és elfelejtem, vagy nem gondolok rá. Én, ha hazamegyek is, folyton pörög az agyam, hogy ezt vagy azt hogyan lehetne még jobban, vagy másképp, de ez ezzel jár. A pályázatokkal rengeteg papírmunka jár, azok időhöz vannak kötve, tehát nem ritkán félre kell tenni a magánéletet, és minden mást, hogy ezt el lehessen intézni. Ez egy ilyen komplex dolog, de ha akarod, meg tudod csinálni. A mai fiatalokra nem az a leginkább jellemző, hogy önkénteskednek, vagy hogy valamit akarnak tenni a közösség érdekében. Ezen próbálunk mi egy kicsit változtatni példamutatással, de ehhez ők is kellenek.

– Szerinted miért van az, hogy a magyar vonatkozású rendezvényeken nem látni – vagy csak nagyon kis számban – a magyar fiatalokat? Gondolok itt egy színházra, könyvbemutatóra stb.

– Szórványvidékre jellemző, hogy sok fiatalban nincs magyar identitástudat. Aztán meg nagy a baráti társaság, akik közt sok a román, és akkor tényleg elrománosodnak. Az is számít, amit otthonról hoz, hogy hogyan jön el a családi fészekből, milyen identitástudattal? Én sok helyen hallottam, hogy két magyar románul beszél egymás között, de ez nekem magas.