Csütörtökön délután az RMDSZ-székházban került sor Bárdi Nándor Közép-európai rendszerváltások és Erdély, valamint Lehoczky Attila A kisebbségek szerepe az 1989-es forradalomban és az azt követő önszerveződésekben. Arad példája előadásaira. A délután folyamán bemutatták az Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című kötetet is, melyben ez a két tanulmány megjelent, és melynek Bárdi Nándor szerkesztője is. A délután házigazdája Bognár Levente, városunk alpolgármestere volt.
Bárdi Nándor elmondta, hogy a kötet szerkesztésekor és összeállításakor olyan szerzőket kerestek, akik saját városukról írnak. 16 várost vontak be a kutatásba, 12 esettanulmányt és összesen 82 interjút készítettek, valamint átvizsgálták az akkori sajtó beszámolóit is. Az alapcél az volt, hogy lokális helyzeteket tárjanak fel, a kutatást tehát nem centrum irányította, hanem helyi szinten történt. A cím pedig arra utal, hogy bár a magyarok külön kezdtek el szerveződni, a kiváltó ok közös volt.
Ha a kutatásban részt vett városokat tipologizálni kellene, akkor 3 osztályba sorolhatnánk őket: magyar többségű, székely városok, kb. fele-fele arányban megoszló (kritikus) és a kisebbségi, de aktív városok. A továbbiakban átfogó képet festett Erdélyről, összehasonlította a városok helyzetét, és szó esett a környező országok politikai helyzetének befolyásoló tényezőiről is.
Lehoczky Attila előre felhívta a figyelmet, hogy kutatásában igyekezett objektív maradni, és a személyes élmények eltérhetnek az általa leírt eseményektől. Jelenkorral foglalkozni nagyon nehéz dolog. Előadását azzal kezdte, hogy elmondta: 1910-ben Arad benne volt a monarchia 10 legfontosabb városában, és 1930-ban még mindig a magyarok voltak többségben. A szocializmus kezdetén elkezdtek nagy számban betelepíteni, és lassan megszűnt az értelmiségi osztály. A színházat elköltöztették Temesvárra, és az itthoni közönség kénytelen volt vendégelőadókat hívni. Minden téren válságos szituáció alakult ki. A helyzet folyamatos romlását figyelembe véve levonhatjuk a következtetést: Arad számára a forradalom a 24. órában érkezett. Ekkor már nem is lehetett sem magyar, sem román közösségről beszélni, inkább csak lakosságról. A tanulmány további részében részletesen leírja a forradalom menetét és a forradalmat követő önszerveződést, valamint a magyar értelmiségi réteg újraéledését.
A tanulmány és a kötet születéséről Lehoczky Attilát kérdeztem meg. – „Valamikor 2010-ben állt össze egy kutatócsoport, melyet a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szervezett. Erdély 16 nagyvárosából kért fel helyi történészeket, szociológusokat, társadalomtudósokat, hogy a ‘89-es erdélyi, magyar vonatkozású eseményeket, illetve az elitváltást próbálják meg kutatni. […] A tanulmány végső formában ezelőtt néhány hónappal állt össze, korábban számos lektoráláson és javításon ment át valamennyi. Igyekeztünk minél átfogóbb képet adni arról az eseményről, amely 89–90-ben történt az erdélyi magyar közösségekben.”
A tanulmány egy korábbi formáját már közölte a Transindex, de a kötetben megjelent változat hosszabb és bővebb is. „Egy korábbi változatot kértek tőlünk, kutatóktól, hogy adjuk át a Transindexnek publikálás céljából, egy szűkített változatot, amely az ottani szerkesztőség által elgondolt formában került fel a honlapra. Nyilván nem akkora, nincs benne annyi adat, de ott nem is az volt a cél, hogy tudományos eszmefuttatás legyen, hanem hogy a közönség számára érthető, ugyanakkor pontos információkat tartalmazó írások jelenjenek meg. A végső, kötetben publikált alakjukban a tanulmányokat elsősorban a szakma készítette el, figyelembe véve egy sor kritériumot, hogy megfeleljen a tudományos szempontoknak, ugyanakkor próbáltunk olvasmányosak lenni. Nagyon remélem, hogy sikerült, ezt döntse el az olvasóközönség. […] Örülünk a kritikáknak, ezt hangsúlyozom, mert ez a tanulmányainkat jobbá teszi” – egészítette ki az interjút Lehoczky Attila.
Hozzászólások