„Klasszikus zene nélkül nem érdemes élni!”

A hagyományos szeptemberi Bartók-megemlékezés alkalmából Nagyszentmiklóson koncertezett Balázs János Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. Balázs János egyike a legkeresettebb és legsikeresebb zongoraművészeknek, a világ neves koncerttermeinek állandó szereplője, kivételes élményben volt részük a nagyszentmiklósi és temesvári zenerajongóknak. A Virtuózok című műsor zsűrijéből is ismert, Liszt Ferenc- és Junior Prima-díjas zongoraművész idén szeptemberben töltötte be 30. életévét, születésnapi koncertturnéja egyik állomása volt Nagyszentmiklós.

– Milyen érzés volt a világ nagy koncerttermei után a nagyszentmiklósi Nákó-kastélyban játszani, a maroknyi, de annál lelkesebb bánsági közönségnek? – kérdeztük a koncert után Balázs Jánostól.

– Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy itt lehettem. Nagyon régóta szerettem volna itt játszani, de valahogy elkerülte a „térképet” Nagyszentmiklós. Tény és való, hogy jó pár koncertteremben akár több ezer ember előtt játszom, mégis volt ennek különlegessége, hogy itt, ebben a kastélyban, Bartók szülővárosában játszottam többek között Bartók-műveket. Nekem sokkal többet jelent a lelki többlet, a szellemi és érzelmi átvitel, mint akár a nézők száma!

– Hány koncertet ad és hol lép fel a születésnapi koncertturnéja keretében?

– Harminc koncert lesz, hiszen 30 éves lettem. Nem egy nagy szám a 30 év, a 30 koncert viszont igen!  Ez a turné 2018. szeptembertől 2019. februárig terjed. Eddig Bogotában (Kolumbia) és Németországban játszottam, mivel még az elején vagyunk a turnénak, Nagyszentmiklós után Brüsszel következik, azután Kínában, Kanadában, Vietnámban, Franciaországban, a Cziffra György-kápolnában, Olaszországban és még sok helyen fogok játszani. A legnagyobb öröm számomra ebben az, hogy ezzel a turnéval is népszerűsíthetem a magyar szerzőket: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dubrovay László és Eötvös Péter műveit fogom előadni.

– A műsor változik a koncertek helyszínének függvényében?

– Zömmel magyar zeneszerzők műveit fogom előadni, de természetesen a XX. és a XIX. század nagyjait nem fogom kihagyni, Chopin, Rahmanyinov, Debussy művei is felcsendülnek. Nekem misszióm az, hogy népszerűsítsem a magyar szerzők műveit! Liszt Ferenc természetesen nem szorul rá, viszont Bartók Béla, Kodály Zoltán és a kortárs magyar zeneszerzők még igen és úgy érzem, hogy ez egy előadóművésznek kötelessége. Ezek elképesztő, örökérvényű darabok,  egy élet kevés ahhoz, hogy istenigazából megtanulja valamennyit egy művész, de akkor is a közönségnek ezeket hallania kell!

– Kivételes élményben volt részünk a mai koncerten, amikor Ön Bartók Béla népdalokból ihletett gyermekdalait játszotta, a kottafüzeteket lapozgatva. Azt mondta, 5 éves kora óta ismeri ezeket a dalokat. Hogyan került kapcsolatba Bartók gyerekdalaival?

– Szerintem minden zongoristának, aki 7-8 évesen elkezd zongorázni tanulni, a zeneiskolában kötelező a Bartók gyermekdal sorozatából játszani. Én ezt a kort egy kicsit megelőztem, nekem édesapám is zongorista, zenész családból származom. Korán elővettük ezeket a dalokat, hiszen már énekeltem a „Kis kacsa fürdik” vagy a „Csillagok, csillagok” kezdetű népdalokat. Rendkívül élveztem, hogy ezeket egy gyereknek is le lehet játszani, kis kézre írottak, nincsenek benne nagy távolságok, annyira nem is bonyolultak technikailag. Rögtön megérintik az előadót és úgy érzem, megérintik a közönséget is, hiszen mindannyiunknak oly kedvesek és oly fontosak ezek a népdalok! Bartók Bélának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ezek a népdalok fennmaradtak. Természetesen játszom Bartók nagyobb zongoraműveit is, de úgy gondolom, hogy a népszerűsítés céljából első körben olyan dalokat kell Bartóktól játszani a közönségnek, amelyek közel hozzák a szerzőt, megmutatják a magyar életérzést, a magyar népdalt, a pentaton rendszert, és azután majd lehet tovább építkezni.

– 30 évesen szinte minden elismerést megkapott, amit egy zongoraművész kiérdemelhet. Milyen célokat tűzött maga elé a következő évekre?

– Fantasztikus érzés, hogy ennyi elismerést, szeretetet kapok az élettől, ezt isteni gondviselésnek is nevezhetjük. Én ezeket próbálom a lehető legnagyobb mértékben arra használni, a szó nemes értelmében, hogy szerves részét képezzem a magyar zenei életnek, és tegyek olyan dolgokért, amikért ki kell állni. Számomra nagyon fontos a Cziffra György-fesztivál,annak is az a része, amely a fiatal művészeket segíti majd. Gondoljunk csak Cziffra Györgyre, akinek nélkülöznie kellett nagyon sokat és a tehetsége nagyon sokáig homályban volt. Ne legyen ilyen a jövőben, tegyünk azért, hogy a fiatal tehetségeknek méltó körülményeket tudjunk biztosítani, erre is hivatott a Cziffra György-fesztivál. Számomra nagy misszió az, hogy egészen kicsi, 3-4 éves korban megpróbáljam megszerettetni a klasszikus zenét a gyerekekkel. Ők lesznek a jövő társadalma. Nem mindenkinek kell hangszert ismernie és azon játszania, de a klasszikus zene olyan értékeket képvisel, amelyek hatnak a szociális érzékenységre, a kreativitásra, a logikára, klasszikus zene nélkül nem érdemes élni és felnőni!