Közüggyé tenni kisebbségi oktatásunkat

Király András oktatási államtitkárral, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnökével visszatekintünk az elmúlt év történéseire, megpróbáljuk számba venni az idén várható eseményeket, az elkészített terveket.

– Kezdjük talán a Szabadság-szobor Egyesülettel. Ön szerint, az milyen tevékenységet folytatott tavaly?

– Úgy érzem, az Egyesület végzi a felvállalt feladatit, vagyis igyekszünk emlékezni, megemlékezni, időnként emlékeztetni, hogy azért vagyunk, mert van egy örökségünk. Erre az örökségre nekünk igen nagy gondot kell fordítanunk. Tavaly az Egyesület tevékenysége két jelentős eseményre épült: 10 éve áll újra köztéren a Szabadság-szobor, az eseményről a Szobornál is volt megemlékezés, ahol szép számú részvétel mellett, jelen volt a szövetségi elnök, Kelemen Hunor is. Az alkalomból kiadtunk egy albumot is Gondozzák, őrizzék címmel, amiben visszaemlékeztünk a visszaállítás folyamatára, történetére. A másik jelentős eseményünk: az Aradi Magyar Napok programjában, Gyula Megyei Jogú Város Levéltárával közösen dr. Kovách Géza-megemlékezést szerveztünk. A jelzett Levéltár a mi megbízásunkból a Kovách Géza-hagyaték ápolója. Az eseményen Erdész Ádám igazgató és kolléganője, Héjja Julianna levéltáros igen színvonalas előadáson emlékeztek mindnyájunk ismerősére, barátjára és kollégájára, Kovách Gézára. Úgy érzem, az aradi magyar közösségnek az is feladata, hogy azoknak az emlékét őrizzük, akik Arad közelmúltjában jelentős szerepet játszottak közösségi szinten. E feladatoknak a teljesítését 2015-ben tovább szeretnénk folytatni, kissé kibővítve. Tavaly az általános iskolákban megpróbáltunk helytörténeti köröket meghonosítani. A tevékenységüket olyan jellegű juttatásokkal próbáljuk támogatni, amelyek megkönnyítik a helytörténet megismerését, megszerettetését a fiatal nemzedékkel. Ez nagyon fontos – kultúránknak, gyökereinknek a karbantartásán túl – a tovább éltetéséhez.

– Szólna az idei kézzelfogható tervekről is?

– Azok kialakulóban vannak, remélem, a hagyományainkat tovább folytathatjuk.

Csökken a diáklétszám

– Térjünk át az oktatási államtitkári tevékenységére. E tekintetben, hogyan értékelhető a mögöttünk lévő év?

– Érdekes kérdés, hiszen a tanügyben a naptári év nem fedi a tanévet. Éppen ezért, az elmúlt naptári évben két tanév, a 2013–2014, illetve a 2014–2015. is érintett. A kettőről elmondhatom: felemás érzéseket váltottak ki nem csak belőlem, hanem mindnyájunkból, akik oktatással foglalkozunk. Szerintem jó dolog, hogy az országos, benne az Arad megyei oktatási rendszer is megmaradt. A következőkben is fontos lesz odafigyelnünk minden olyan településre, ahol igény mutatkozik az anyanyelvű oktatásra. Ezeket ne csak számon tartsuk, hanem oktatási intézményt is tudjunk elindítani vagy megtartani attól függetlenül, hogy az szimultán oktatást vagy tagozatot jelent. Lényeg, az anyanyelvű oktatás valamilyen formájának a működtetése. Tavaly, bizonyos kérdésekben nem sikerült előrelépnünk...

– Nevesítené azokat?

– Ha az országos gondokat veszem számba, talán „tőlünk független okokból”, csökken a diáklétszám. Azért mondom idézőjelben, mert az anyanyelvű oktatásunkban van egy bizonyos elvándorlás, ami alatt nem a kivándorlást értem, hanem a más tannyelvű intézmények felé történő orientálódást. E tendencia a Székelyföldtől a Partiumig, mindenhol érezteti kedvezőtlen hatását, ami a szórványban hatványozottan hátrányos.

– Mit lehetne tenni a folyamat lassítása, megállítása, esetleg visszafordítása érdekében?

– Szerintem a szórványbeli oktatási intézményeinknek a kínálatát olyan szintre kell emelnünk, hogy az megközelítse a tömbmagyar vidék kínálatát. Tudom, emiatt sokan felkapják a fejüket, mondván: hogy lehet ezt megtenni kevés gyermekkel? Van egy olyan lehetőség, hogy líceumi vagy szakiskolai osztályon belül, kettős képzés valósuljon meg, ami a szórványosodó megyékben lassan bevett szokássá válik. Tehát nem ragaszkodnak ahhoz, hogy egy osztályban csak matematika–informatikát, hanem kettéosztják a két reálképzési lehetőséget, hogy az említett tantárgyak mellett, más tudományokkal is foglalkozhassanak. Ugyanúgy kellene eljárni a szolgáltatások, illetve a humán profilú osztályok tekintetében is. Mert ha 3 osztályra elegendő diákunk van, 6 képzésfajtában tudjuk részesíteni őket, ami már jelentős kínálat egy-egy olyan megyében, ahol egyetlen anyanyelvű líceum működik. Hasonlóképpen kell eljárni a szakiskolai osztályokkal is, egy képzési domíniumon belül 2, de akár 3 szakképzést is lehet folytatni.

A magyar szakoktatás gazdát keres

– A Kisjenőre tervezett magyar szakiskolai osztályból lehet-e valami, a fent ismertetett módszerrel?

– Ha kimondottan aradi, illetve megyei témákat érintünk, elmondhatom: egy dolog, amit kívánnánk, más kérdés, amit meg is tudunk tenni. Ahhoz, hogy Kisjenőben egy szakiskolai osztályt létre tudjunk hozni, nagyon pontosan fel kell mérni az igényeket. Mert elmondhatnám, hogy 2015-ben, Kisjenőben beindul egy ilyen vagy olyan profilú szakiskolai osztály, miközben nem tudom, hogy a jelzett szakokra van-e igény? Tehát ehhez a pedagógus-társadalom civilszervezet részének, a Pedagógus Szövetségnek karöltve az iskolák vezetőségével, a helybeli önkormányzatok képviselőivel, illetve a szülőkkel közösen kell megvitatniuk, nagyon korrekt módon e kérdéseket, hogy tudhassuk: mit, hol akarnak beindítani.

– Maradjunk Kisjenőnél! Ott hogyan lehetne beindítani a jelzett szakiskolai oktatást?

– Egyetlen lehetőséget látok, az ott működő szakiskola vagy a Technológiai Líceum mellett egy magyar nyelvű osztálynak a beindítását, megfelelő diákszámmal, figyelembe véve a szakképzés érdekében oda mozgósítható erőforrásokat is. Ha tárgyilagosan nézzük a dolgot, a környékbeli, szakoktatást igénylő magyar gyermekek úgyis ott fognak továbbtanulni, románul. Akkor hozzunk létre egy erős magyar osztályt, ami idővel tagozattá nőheti ki magát. Erre Kisjenőben van fogadókészség is, mert az Erdőhegyi Általános Iskolára nem tudunk ráépíteni egy líceumi osztályt. Az ottani pedagógusokat, többlet órákkal meg lehet nyerni a szakiskolában történő oktatásra. Ha Arad megyében mindent összeszámolok, egy sor osztályban 100 magyar diákunk van. Ha a Csiky Gergely Főgimnáziumba megy 3 osztály, a létszám 70 körül van, tehát nagyjából 30 diákot várhatnánk a szakiskolai osztályba, ami jó létszám.

– Elméletben jól hangzik, de hogyan indítható be? Vagyis, kire hárulna a feladat, közvélemény-kutatást végezni a körösközi szülők körében, hogy akarják-e az anyanyelvű szakiskolai oktatást, illetve milyen szakmát szánnának a gyermekeiknek?

– Ezt felvállalhatja a megyei RMDSZ az Oktatási Bizottságán keresztül, de ott vannak polgármestereink, községi, városi tanácsosaink is, akik a saját környezetükben elvégezhetnék a felmérést, ami alapján döntést lehetne hozni. Máskülönben elhal a kezdeményezés, akárcsak 2006-ban, amikor parlamenti képviselő voltam, és felhívott a főtanfelügyelő, hogy Kisjenőn a magyar szülők szakiskolai osztály beindítását akarják. Indítsák be – válaszoltam neki, amikor azonban a helyszínre mentünk, kiderült, hogy nincs elég gyerek, de az ottani pedagógusok nem is tudtak a kezdeményezésről. Tehát így nem lehet beindítani, mert aminek nincs gazdája, abból nem is lesz semmi. Meg kell érteni, hogy a vonzáskörzet, az Kisjenő, ahol már működik egy hasonló, román nyelvű intézmény, amire építhetnénk a magyar nyelvű szakoktatást.

Más szelek fújnak-e a minisztériumban?

– Az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése után más szelek fújnak-e az Oktatási Minisztériumban?

– Nem tudom, jó lenne-e, ha más szelek fújnának. Egy biztos: a minisztériumi vezérigazgatóktól lefelé, senki nem tudja biztosan, mivel foglalkozik majd ebben a kalendáriumi évben. Mert nem csak annyi történt, hogy az RMDSZ kilépett a kormányból, hanem annak megváltozott a struktúrája is. Vagyis, a Minisztérium ¾ részt visszaállt a 2010–2012-es struktúrára, a kutatási részleg visszakerült a Minisztériumhoz, tehát nincs már tárca nélküli miniszter. Most folyik a szervezeti felépítésnek a kialakítása, de remélem, hogy a szövetségi elnök, Kelemen Hunor és Victor Ponta miniszterelnök között folytatott megbeszélés értelmében, a Kisebbségi Államtitkárságot a helyén hagyják. A Minisztériumban van egy kisebbségi oktatással foglalkozó vezérigazgatóság, ezért a munkát tovább kell vinni. Azért neveztem az elején felemásnak az elmúlt évet, mert nem igen tudtuk vagy csak nagyon lassan sikerült megvalósítanunk azokat az elképzeléseket, amelyek a tanügyi törvényben szerepelnek, és amelyekkel tulajdonképpen már 2010-ben kormányra léptünk. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy hiába van törvény, ha nincs módszertan, és hiába van módszertan, ha mögötte nincs akarat. Ilyen esetben a papírok az igazgatóságok között mozognak, eredmény nélkül.

– Ezzel mire gondol?

– Benne van a tanügyi törvényben, hogy mindent anyanyelven lehet tanulni, ami meg is valósult, csakhogy a törvényben az is szerepel, hogy a kisebbségi oktatásban a román nyelvoktatás specifikus, az illető kisebbségre kiírt tanterv és tankönyv szerint történik, aminek a kiadása nagyon lassan megy. Már ott tartunk, hogy az előkészítő, az I., illetve a II. osztályokban már működnek, már jóvá van hagyva a III. és IV. osztályok számára is e tanterv. 2016-tól V. és VI. osztályban is beindulnak e tantervek. A szakma felkészült e tantervekre, rendelkezik tankönyvírókkal is, de egy nagyon rossz törvény alapján, a tankönyvet nem az írója, hanem a kiadóval együtt hagyatja jóvá. A megpályáztatott lehetőség azonban bukik a sok óvás miatt, ami elkedvetlenít sok embert, ráadásul a magyar vonal csupán 10-11 ezer tankönyvet jelent a 180 ezres román tételhez viszonyítva, tehát a vonzata is jóval kisebb. E területen nem tudtunk előrelépni, de remélhetőleg a legújabb tárgyalások jóvoltából, a tankönyvkiadóink is részt vehetnek a versenytárgyalásokon, ezért tanévkezdésre lesz magyar tankönyv is. A másik dolog, hogy történtek olyan előírások, hogy a magyar pedagógusok továbbképzésére akkreditált intézmények hivatottak, hosszú idő alatt elkészítettük a módszertanát, csakhogy felesleges kötekedések miatt megállt a jóváhagyás folyamata, ami nem jó dolog. Az ember szemére vetik, hogy kormányon lévén, miért nem tudta e kérdéseket megoldani, ám ha egy minisztérium más prioritásokban kezd gondolkozni, a legjobb elképzelések is megrekedhetnek.

– Milyen kilátások vannak a megfeneklett dolgok keresztülvitelére?

– Természetesen, az új tanévben újra nekifutunk a megoldatlan gondjainknak, remélve, sikerre vihetjük őket. Ezzel együtt, úgy érzem, hogy a magyar nyelvű iskoláink nem teljesítenek rosszul, noha sok megyében egyetlen középiskolánk van, ahol odafigyelnek a megfelelő színvonalra, a diákjainkat elviszik az érettségiig. Az ott elért eredményeink nem rosszabbak a többségi iskolák eredményeinél. Ha jobb, jobbított eredményeket akarunk elérni a kisebbségi oktatásban, azt közügyként kell kezelnünk, nem lehet a pedagógust, a szülőt vagy az érdekvédelmi szövetséget hibáztatni, összefogva tehetünk érte a legtöbbet.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.