Lengyelországi remények

A szatmári béke évében Rákóczi 35 éves volt. Ragyogó az, az életmű, amelyet eddig megalkotott, de a következő 24 éve, tulajdonképpen haláláig, már csak egy, a történelmi realitásoktól elszakadt, az álmait kergető ember fájóan sikertelen útja.

 A magyar ügy sikerre vitelét csak a fegyverek ereje révén látja megvalósíthatónak, vagy úgy, hogy a fegyveres konfliktust, illetve a bécsi udvarral való tárgyalásokat addig kell húzni, míg az általános európai békefolyamatokba a magyar ügy be nem kerül.  Rákóczi 1711 februárjában I. Péter cárral az orosz segítségnyújtásról tárgyalt. Abban a reményben érkezik Lengyelországba, hogy majd hadakkal megerősödve térhet vissza hazájába, hiszen kételkedik a bécsi udvar szavában, mert a békeszerződésben egyetlen szó sem esett a nemzet ősi alkotmányáról és szabadságáról, mint ahogy Erdély sorsa sem nyert megoldást. 

A tárgyalásokon I. Péter remélvén, hogy Rákóczinak hasznát veheti a svédekkel folyó béketárgyalásai során, mivel a fejedelem még mindig rendkívüli tekintélynek örvendett a francia udvarban, illetve a törököknél, a közvetítő szerepéért cserébe katonai és pénzbeli támogatást ígért.  

Rákóczi nagy ügybuzgalommal hozzá is látott a feladatnak, azonban a cár csakúgy, mint XIV. Lajos, fondorlatos játékot űzött vele. Míg mindketten segítséget és együttműködést ígértek, a színfalak mögött a franciák a törököt uszították a cár ellen, a cár meg a franciákat biztatta azzal, hogy Rákóczit megsegítvén, a Habsburgok távol maradnak Párizstól; Rákóczit pedig azzal bíztatta, hogy amint legyőzi a törököt, hadaival Magyarország felszabadítására indul. A cár eközben titkos béketárgyalásokat folytatott a bécsi udvarral, és csak az időhúzásra szolgáltak segélyezési ígéretei. 1711. július 8-án a Prut melletti csatában a török sereg döntő győzelmet aratott az oroszok felett, ezzel a cár ígéretei is semmissé váltak, így Rákóczi sem pénzben, sem katonában soha nem kapott segítséget a cártól.

A politikus Rákóczi számára az adott szó mindig szent volt. Erkölcsi nagyságát igazolja, hogy maga mindig e szerint is cselekedett, s nem tételezett fel egyebet másokról sem. Ez persze nem érdem a politika hamis világában, ahol ő a meggyőződéséből eredő logikus érveléssel próbált eredményeket elérni, tragédiája, hogy a cselszövők taktikázását nem ismerte fel, és nem vette mindig észre az erőviszonyok változását.

Több mint egy esztendőt töltöttek Danckában. Ez alatt bécsi kémek és orvgyilkosok settenkedtek a fejedelem körül.  Rákóczi abban bízva, hogy a katonai helyzet változhat, Lengyelországban maradt, és nem adta fel a reményt, hogy XIV. Lajos helyet teremt az európai béketárgyalások asztalánál a magyarok ügyének is. Mivel az utrechti tárgyalások javában folynak, 1712-ben  elhatározza, hogy közelebb hajózik az eseményekhez, mert személyesen akarta befolyásolni, hogy a készülő általános Európa szintű békekötés keretében a magyar kérdés kedvező megoldását nyerjen.

Lassan testet ölt az élete végéig tartó vándorlás, amit a hagyomány szerint Munkácsról távoztakor az egyik udvari cigányzenésze, a lábai elé borulva, sírva jósolt meg: „Mégy, mégy felséges fejedelem! Itt hagyod a vagyont, keresed a nincsen-t!“

                                                                   Szerkesztette: Murvai Miklós

o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Aradi Szervezete 2019. szeptember 24-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja a II. Rákóczi Ferenc-emlékév második előadását.

„A vagyok a ki voltam, és a leszek, a ki vagyok” címmel, Mikes Kelemen Törökországi leveleit bemutató, videóvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadás meghívott előadója Nagy Gizella nyugalmazott, Ezüstgyopár-díjas magyar nyelv- és irodalomtanár.

Házigazda: Murvai Miklós. 

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!