Maradjunk higgadtak, mert a gyermek minket utánoz

A világjárványnak még koránt sincs vége, lassan azonban felvirrad a nap, amikor nagyon sok kisgyermek először lépi át az iskola küszöbét. Az iskolakezdés amúgy sem egyszerű a kisgyermekek/kisgyermekes szülők esetében, az elmúlt időszak bizonytalansága erre még rátett egy lapáttal. Nem szokványos időket élünk, a hétköznapi akadályokat azonban vennünk kell, mintha mi sem történt volna. Nehezebb ma iskolába indulni nemcsak a diáknak, de a szülőnek, a pedagógusnak egyaránt. Hogy mire figyeljünk most még inkább, hogy a kezdés gördülékeny, stresszmentes és élvezetes legyen – erről beszélgettünk Rudolf Anna iskolapszichológussal.

– Kezeljük minél természetesebben az iskolakezdést. A COVID-helyzet miatti előírásokhoz már a legkisebbek is hozzászoktak, szerintem ezt már nem kell sokat magyarázni. Ha a szülő nyugodtan, higgadtan kezeli az iskolakezdés izgalmát, a gyermek is átveszi ezt a mintát. Figyelmünket összpontosítsuk azokra a dolgokra, amelyek rajtunk múlnak, amelyeket mi tudunk irányítani. A bizonytalan körülményeken való rágódás fokozott szorongáshoz vezet.

Ha a szülők az iskoláról, mint örömteli, jó dologról beszélnek, elérhetik, hogy a gyermekük ne féljen, hanem inkább kíváncsisággal vegyes izgalommal várja a tanévet. Még ilyen járványhelyzettel terhelt időkben is.

– Szűkítsük kissé a kört, beszéljünk a 0–4. osztályosokról, de főleg azokról, akik először lépik át az iskola küszöbét. Hogyan készítsük fel a gyermekeket az iskolakezdésre? És magunkat, szülőket?

– Legtöbb gyermeknek az óvoda utáni iskolakezdés nagy élmény, viszont minden új helyzet izgalommal, szorongással is jár. Szülőként is természetes, hogy aggódunk gyermekünkért, de bíznunk kell abban, hogy a tanítók fel vannak készülve arra, hogy nem minden gyermeknek megy olyan gördülékenyen a beilleszkedés. Elsősorban a legkisebbeknél – de nem csak – a szeptember az átmenet, a beszokás hónapja. Legyünk türelmesek, megértők, adjunk helyet az ambivalens érzéseknek (várja is az iskolát meg nem is, örvend is, de fél is…). Segíthet a félelmeik feloldásában, ha mesélünk arról, mi fog történni az első napokban az iskolában. Minél többet tudnak arról, hogy mire számíthatnak, annál bátrabban mennek iskolába.

– Kell-e a gyermeket úgymond naprakészen tartani a járványhelyzet kapcsán?

– Nem. Semmiképpen ne nézzünk kisiskolás gyerekkel közösen híradót. Ne osszuk meg velük aggodalmainkat, hogy vajon meddig tart a negyedik hullám, hova változik a világ stb. Bár ezek a nyomasztó gondolatok majdnem minden szülőt érintenek, elég a gyermeknek a saját dolgaival foglalkoznia, nem tesz jót neki, ha ilyen mértékben belelát a felnőttek problémáiba. Lehet beszélni arról, hogy a világjárványnak még nincs vége, még ha mindannyian ezt is szeretnénk, és valószínű, az iskolai élet is sok szempontból más lesz. Mindenképp a gyermek életkorához és fejlettségi szintjéhez illő magyarázatokkal szolgáljunk nekik.

– Mit tanácsolnál az érintetteknek – diák, szülő, pedagógus – a 2021–2022-es tanévkezdéskor?

– Diákoknak, fiataloknak, hogy semmilyen nehézséggel nem kell egyedül megbirkózniuk. Ha úgy érzik, hogy nem boldogulnak, kérjenek segítséget, ne maradjanak egyedül problémáikkal. Mindig van körülöttük olyan felnőtt, barát, aki szeretettel, megértéssel fordul feléjük. Nehéz pillanataikban forduljanak hozzájuk, támaszkodjanak rájuk.

Mi, felnőttek pedig legyünk olyanok, akikre valóban támaszkodni tudnak gyermekeink, diákjaink. Ehhez az kell, hogy mi magunk két lábbal, stabilan álljunk a földön. Ha valamiért meginog a mi stabilitásunk is, jusson eszünkbe, hogy nekünk sem kell egyedül megküzdenünk, keressünk környezetünkben olyan embereket, akikre mi is támaszkodhatunk.

Mutassunk példát, hogyan kell megküzdeni a bizonytalansággal, a nehézséggel. Nekünk kell példázni azt a magatartást, amit gyermekeinknél szeretnénk látni.