Maroknyi lelkes ember várta a késve érkezett búcsúsvonatot

Kis létszámú „fogadóbizottság”, 12-15 személy várta ma az aradi vasútállomáson a Csíksomlyó Expresszt, a Magyarországról a pünkösdi búcsúra indított két különvonat egyikét. A Sopronból a végállomásig több mint ezer kilométert megtevő, 13 kocsiból álló szerelvényt a GYSEV indította, és Magyarország legkorszerűbb és legerősebb mozdonya húzta, egy tízezer lóerős Taurus. A mozdony külsejével Széchenyi István halálának 150. évfordulójára emlékezik a vasúttársaság, de ebből keveset láthattak a várakozók, mert az aradi állomáson áthaladó vonat elé a román hatóságok egy ún. előfogatot rendeltek (a Transferoviar Group magánvasút-társaság mozdonya volt elöl), és mivel nem állt meg, nem lehetett megcsodálni a Taurust.

Balogh Erzsébet Zimándújfaluról utazott Aradra, hogy ha csak egy percig is, de láthassa az expresszt, és mint mondta, ha lett volna lehetőség, felszállt volna rá. Hajdú Béla is legszívesebben ezzel utazott volna Csíksomlyóra. „Más a hangulat, az élmény, és jobban érzi magát az ember, ha anyaországiakkal utazhat együtt” – mondta, hozzátéve, hogy a ségai plébánia szervezésében autóbusszal indul a búcsúra péntek este. megjegyezte: sajnálatos, hogy ilyen kevés aradi jött ki az állomásra a búcsúsvonat hírére. A Tóth család is utólag csatlakozott a búcsúsokhoz, ők személygépkocsival indultak Székelyföldre ma este. „Nagy élmény ez, főleg, hogy Aradon először megy át ilyen vonat. Egyébként, amikor csak tehetjük, elmegyünk a pünkösdi búcsúra” – mondták, és hozzájuk hasonlóan nyilatkozott a társaságukban lévő Damok Irén is.

Miklós Julianna, aki a lányával és az unokájával érkezett, felháborodva mesélte, hogy a rendőr számon kérte tőlük, hogy miért időznek olyan sokat az állomáson. „Mondtam, hogy várom a magyarokat, hogy bejöjjenek! Nem csináltunk semmit, de már ülni és beszélgetni se lehet, mert útban vagyunk nekik?” – háborgott.

A Csíksomlyó Expresszre várakozóknak kitartóknak kellett lenniük, mert a beharangozotthoz képest majdnem kétórás késéssel, 14 óra 20 perckor haladt át az aradi állomáson a vonat. A román vasúttársaság indoklása szerint 10 perc késéssel érkezett a kürtösi határátkelőhöz, és további 70 percet vett igénybe a több mint 600 úti okmány átvizsgálása és a víztartályok feltöltése. Nem hivatalos forrásból úgy tudjuk, hogy a várakozók körében csalódást keltő román mozdonyt a szakhatóság műszaki okokra hivatkozva rendelte a szerelvény elé. Állítólag nem volt megfelelő a magyar mozdony fékereje, a vonatbefolyásolót nem egy adott cég gyártotta (más magyarországi társaságok is ezt használják, még Romániában is), a rádió pedig nem működött a romániai frekvencián. Érdekesség, hogy az előfogatot csak a Kürtös–Brassó szakaszon (oda–vissza) kötelezték. Hogyha Brassótól tovább – egészen a Gyimesekig – húzhatja a Taurus, akkor odáig miért nem felel meg műszakilag a piros-fehér-zöldre festett mozdony?

Az az egy perc, amíg Aradon áthatolt a szerelvény, megható volt. A jelenlévők mindegyike a könnyeivel küszködött a „Hajrá, magyarok!” hallatán, a vonatból visszaintegetők és a nemzeti színű lobogók láttán. Nagyon meghatódott volt Balogh Adrienn és Holok Adrienn, akik Németországból tértek haza látogatóba, a 25 éve elhagyott szülőföldre, és váratlanul érte őket a „magyarok bejövetele”, hiszen azért mentek ki az állomásra, mert Dévára utaztak rokonlátogatóba. „Ilyet nem láttunk és nem éreztünk, amióta elmentünk. Budapesten is vannak rokonaink, de más Magyarországon látni ilyet, mint itt. Örülünk, hogy itt lehettünk” – mondták elérzékenyülve.

Ők is, akárcsak a „fogadóbizottság” többi tagja, lélekben felszálltak a búcsúsvonatra.

Maroknyi lelkes ember várta a késve érkezett búcsúsvonatot

Hozzászólások

Álláspont

Nyugati Jelen lap

Megyék