„Mindig hallgassatok a jó szóra”

Egyetlen évfolyam számára sem volt rendhagyó tanév az idei. Szeptemberben mindenki nagy lelkesedéssel, új tervekkel indult, aztán elért ide is a világjárvány, és alaposan átrendezte az oktatási rendszert is. Ennek ellenére mindenki – így vagy úgy – boldogult, most pedig elérkezett a tanévzáró, az elmúlt tanév értékelése, és a tanító bácsitól való búcsú ideje a negyedikesek számára.

Június 23-án reggel a Csiky Gergely Főgimnáziumban 23 negyedikes „vándor” búcsúzott el Leib György tanítótól. Az iskola udvarán tartott ünnepségen a szülők, hozzátartozók is részt vehettek, természetesen korlátozott létszámban és a járványügyi óvintézkedések betartása mellett.

„Ti egy különleges időszakban voltatok negyedikesek. Egy olyan időszakban, amikor a szülők nem haragudtak, ha sokat ültetek a számítógép előtt, hiszen a távoktatás miatt csak úgy tudtátok követni az órákat, és olyankor napokig, vagy hetekig nem jöhettetek iskolába, nem tudtatok találkozni egymással. De most szerencsére itt vagyunk, megcsináltátok. Megkaptátok az útravalót, egy része a tarisznyátokban van, de legnagyobb része a szívetekben és a fejetekben. Használjátok ezt okosan és bátran!” – szólt a ballagókhoz Spier Tünde igazgatónő, majd a szülőknek megköszönte a támogatást, a kitartást és a segítséget, melyet az elmúlt, nem könnyű időszakban tanúsítottak.

A harmadik osztályos Ambrus Anita és Popescu Hannah Zara szavalata után Nyári Eszter búcsúzott a negyedikesektől. A negyedikes Mihălţian Noémi, Osvár Anna és Tamási Lőrinc szavalata után Tapasztó Gujdár Sophie, Koncz Emma és Balogh Ádám mesés búcsúbeszéddel emlékeztek az elmúlt öt évre.

„Különlegesek vagytok, valamennyien egyediek és megismételhetetlenek. Amikor megszülettetek, kaptatok egy csomagot, amiben benne van minden szép és jó, amelyet embertársaitoknak adhattok, minden, amiért érdemes volt megszületnetek. De ezt a csomagot egyedül nem tudjátok kibontani. Ezért kaptátok a szülőket, a tanítótokat és a tanárokat. Hiszem, hogy továbbra is megkaptok minden segítséget ahhoz, hogy megéljétek életetek nagy pillanatait akkor, amikor meg fogjátok érteni, hogy nem véletlenül születtetek, hisz életeteknek oka, célja és értelme van. Most tovább indultok utatokon, én most már csak messziről követlek benneteket, de ott lesznek a szüleitek, tanáraitok, akik segítenek nektek. (…) Ősztől más környezetbe kerültök, ahol rengeteg új és szép dologgal fogtok majd találkozni. Legyetek odaadóak, összeszedettek, másokért élők. Hallgassatok a jó szóra, fogjátok meg a segítő kezet, ha nyújtják. Soha ne felejtsétek el, hogy nem vagytok egyedül!” – ezekkel a szavakkal búcsúzott a tanító bácsi, majd az osztály öt diákját oklevéllel és értékes könyvekkel jutalmazta.

Elmondása szerint nagyon nehéz volt csupán ötöt kiválasztani, hiszen az elmúlt öt év során mindannyian ügyesen és kitartóan dolgoztak: Koncz Emma, Mihălţian Noémi Alexandra, Tapasztó-Gujdár Sophie, Balogh Ádám és Tamás Lőrinc.

Az egyre fokozódó hőségben Vékony Zsolt József, az iskola vallástanára áldása után a Magyar Himnusz közös éneklésével zárult az ünnepség hivatalos része.