Minőségi oltómunka után még több megrendelés

A feketegyarmati Komlósi Imre nagybani zöldségtermesztő a tevékenységi területén nemcsak kiváló szakember, hanem már többször bebizonyította, hogy igen tájékozott a zöldségtermesztést érintő gazdasági, kereskedelmi folyamatokban is. Éppen ezért kerestük meg egy olyan évnek az értékelésére, amely a szeszélyessége miatt szinte egyetlen kultúrának sem kedvezett.

– A szeszélyes időjárás közepette hogyan lehetett idén kertészkedni?

– Nagyjából májusig nem voltak gondok a palántaneveléssel, a kiültetésekkel, de a szabadföldi termesztéssel sem. Május végétől azonban jelentkeztek a gondok, főként a sok csapadék miatti párás levegő váltott ki a salátafajtáknál betegséget: a szépen fejlődő fejes saláta a szüretelés előtt 2-3 nappal olyannyira lebetegedett, hogy szinte semmit nem tudtam vele kezdeni. A salátaperonoszpóra következtében ugyanis a levelek megfoltosodtak, használhatatlanná váltak. Mivel állandóan friss fejes salátát akarok előállítani, egyheti eltolódással vetem, illetve szüretelem a salátát – de több olyan vetés volt, amelyből egyetlen szálat sem tudtam értékesíteni. Előfordult, hogy egy nap szüreteltem belőle, másnapra azonban az egészet el kellett dobnom. Nem számoltam, de 50-60 ezer fejet biztosan eldobtam, ami azt jelenti, hogy a hetente elvetett 10-15 ezer salátának több nemzedéke is a szemétben kötött ki. Kár, mert a nagybani zöldségdepó emberei napi rendszerességgel érkeztek a friss zöldségért, és maguk is el voltak ámulva, hogy a tegnap még kifogástalan fejes saláta másnapra selejtté vált.

– Mit tehetett ilyen kiszolgáltatott helyzetben?

– A magvakat egy magyarországi forgalmazótól vásárolom évek óta. Tavaly semmi gondom nem volt a minőséggel, éppen ezért telefonon tettem szóvá a gondomat. Elismerték, hogy az általam vásárolt fajtával idén gondok vannak, ezért azt tanácsolták, ne termesszek belőle többet. Igen ám, de mikorra megtudtam, három rend el volt vetve, ugyanannyi ki volt palántázva, vagyis két hónapi munkám kárba veszett, noha nagyon drága magból állítottam elő. Mivel komoly felvásárlónak számítok, a Felgyői Kísérleti Telepnek az igazgatója felhívott telefonon, és néhány hasznos tanáccsal látott el a már elvetett, illetve kipalántázott kultúrával kapcsolatban. Mire sikerült tisztáznunk a gondot, illetve átállnom egy másik fajtára, szinte elmúlt a nyár. Az igazsághoz tartozik, hogy a magforgalmazó a nem eléggé ellenálló magvakat, amelyekből előzőleg már felvásároltam 60 ezret, visszacserélte ellenállóbb fajtára.

– Ha visszaváltották, mégis rendesek voltak…

– Igen, miután kétségbeesve telefonáltam. Akkor lettek volna igazán rendesek, hő ők értesítenek a vetőmagcsere szükségességéről, hiszen minden salátatermesztő hasonló gondokkal küszködik. Én nagybani mag-felvásárlónak számítok, hiszen nemcsak Magyarországon ismernek, hanem a bukaresti területi megbízott is, de nem szólt senki, csak miután segítséget kértem.

– Ezek szerint az alapkultúra, a fejessaláta-termesztés idén veszteséges volt?

– A tavaszi termésre nem lehet panaszom, hiszen a gondok május végétől kezdődtek, amikor a saláta eladhatatlanná vált, de a piac is bedugult, mivel máshonnan is selejtes áru érkezett. Amíg nem tudtam száz százalékos árut előállítani, értékesíteni sem lehetett, noha máskor is megesett, hogy kisebb hibákkal, ha nem volt a piac terítve, kicsit olcsóbbam, de elkelt a fejes saláta. Még nem tudom megmondani, milyen lesz az év végi egyenleg, ami biztatónak tűnik. De hát akármilyen is lesz, a nyereség és a veszteség valahol kiegyenlítődik, a munkát viszont mindenképp folytatni kell.

Mással is próbálkozott, de…

– Salátán kívül mit termesztett még?

– Tavasszal a palántanevelés és oltott dinnye elég jól jövedelmezett, ugyanis megrendelésre paprika- és káposztafélékből is sok palántát rendeltek, de oltott dinnyepalántára is sok megrendelésem volt. Ezen kívül fólia alatt sárgadinnyét termesztettem, ami jól sikerült. A fólia alatti termesztés sokkal biztonságosabb, a rá leselkedő legnagyobb csapás, a jégverés is elkerült idén bennünket. Termesztettem még Scherry paradicsomot is, aminek nem igazán volt piaca.

– Idén termesztett-e zellergumót?

– Abból elég volt a tavalyi veszteség, amikor legkevesebb 2 tonnát eldobtam. Abból idén valamennyit el lehetett volna adni, de inkább maradtam a fejes salátánál, amiből folyamatosságot akartam biztosítani.

– Továbbra is Nagyváradra szállított?

– Tavaly elmondtam, hogy az Anton székelő zöldségdepóval fizetési gondjaim voltak. Nos, ott az idén vezetőváltás történt, a kifizetéseket normalizálták, így nekik is adtam, legtöbbet azonban egy nagyváradi zöldségdepó vásárolt fel, amelyik több szupermarketet lát el salátával. Október végén elmondhatom, hogy a fejes saláta szempontjából az ősz a tavasznál is jobb volt, nem beszélve a katasztrofális nyárról. A szabadföldi termesztés szüretelésével a múlt héten végeztünk, a mezőn még van 5 fóliasátornyi, összesen 0,25 hektár salátám, aminek a szüretelését mintegy 10 nap múlva elkezdjük, mert mindkét depó jelezte a felvásárlási igényét.

– Mennyibe fizetik a salátának darabját?

– 0,8-1 lej között, ami elfogadható ár. Ez viszont nem jelenti, hogy ha hetente leadok 10-15 ezer szálat, akkor azt be kell szorozni a darabonként kifizetett értékkel. A megtermesztett salátának a 20%-át, különböző okok miatt, nem lehet eladni. Ezen kívül fedezni kell a vetőmag, a munkabér, valamint az egészséges felneveléséhez szükséges kezelések költségeit is.

– Most, október utolsó napjaiban mivel foglalkoznak?

– A tavaszi palántaneveléstől megmaradt táptalajt készítjük elő használatra, a palántanevelő központi fűtését tesszük rendbe.

– Jövőre óhajt-e változtatni a termesztési struktúráján?

– Próbálkoztam már azzal, hogy több lábon állva, többfajta zöldségfélét állítsak elő, de úgy érzem, jobban járok, ha megmaradok a fő tevékenységi területen, a fejes salátánál, amit gyakorlatilag tavasztól késő őszig tudok forgalmazni, ráadásul jobban ki lehet fejleszteni a felvásárlási láncot. Magam csak Antra, illetve Nagyváradra viszem el a zöldségdepóknak, amelyek viszik tovább Szatmárnémetibe vagy Kolozsvárra. Igaz, a kolozsváriak gyakran haza is jönnek érte. Nem csak a termesztők, de a nagybani felvásárlók is rájöttek, hogy a biztos termesztő mellett érdemes kitartani. Mert a nyáron is megtörtént, hogy egy zöldséges valamivel olcsóbban adta a portékáját, ezért tőle vásároltak, csakhogy nem tudta biztosítani a folyamatosságot. Én viszont minden nap szállítani tudok, ezért visszatértek hozzám. Szerintem sokkal hatékonyabb lehet, ha az ember egyetlen dologból jó, mintha többféléből közepes teljesítményt képes nyújtani. Jövőre tulajdonképpen a minőségi palántanevelést szeretném tovább fejleszteni, illetve még több dinnyepalántát kívánok beoltani. Mindkettőre igény mutatkozik, hiszen dinnyepalánta-oltás ügyében azzal kerestek meg: mennyit tudok beoltani? Olténiából is felhívott egy kertészmérnök azzal az elképzeléssel, hogy az eddig Görögországból szállított, oltott dinnyepalántákat ezután itthonról kívánná beszerezni. A termőföld ugyanis annyira el van fertőzve, hogy saját gyökéren a minőségi dinnye képtelen fejlődni. Az egyetlen jó megoldásnak tűnik ellenálló gyökérbe oltani nemes fajtákat. Temesváron is tesztelték a tavasszal nekik beoltott dinnyepalántákat, és kifejezték óhajukat, hogy jövőre is tőlem kívánnak rendelni.

– Idén mennyi dinnyepalántát oltottak be?

– Olyan 42-43 ezret. Első hallásra soknak tűnhet, de ha meg van szervezve, mindenki tudja a teendőjét, halad. Biztonságérzetet ad az embernek a tudat, hogy az idei, jól végzett oltómunkája nyomán jövőre még több megrendelésre számíthat. Tehát januárig rendbe tesszük a palántanevelő üvegházat, korszerűsítjük az ott működő központi fűtést, majd újrakezdjük a palántanevelést és -oltást, a termesztést.

– Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert!