Nem a polgármester neme, hanem a rátermettsége számít

Kalcsó Istvánnéval, Kétegyháza nagyközség polgármesterével a Kisjenői Városnapok alkalmával, a két település közötti kapcsolatokról beszélgettünk.

– Polgármester asszony, kérem, mutassa be a települését!

– Kétegyháza nagyközség jelenleg 3800 lelket számlál, ami sajnos, fogyatkozó. Régebben a lakosság többsége román nemzetiségű volt, mert az 1700-as évek végén Romániából telepítették be a lakosságot egy leégett falu benépesítésére. A településen jól megvagyunk egymással, van magyar, illetve román általános iskola és óvoda, törődünk a nemzetiségi kultúrával is. A két település, Kisjenő és Kétegyháza közötti kapcsolat mintegy 30 esztendőre nyúlik vissza. Magam 2006 óta járok rendszeresen Kisjenőre, a helybeliekkel a kulturális kapcsolatok épültek ki leginkább, de a sport területén is együttműködünk. Kezdeményezéseink voltak EU-pályázatok közös elkészítésében is, eddig sikertelenül. Most azonban ismét megnyílnak a pályázati lehetőségek, ezért újra átgondoljuk, miben tudnánk együttműködni.

Sok helye van a pénznek

– Kétegyházának milyen infrastrukturális fejlesztésre lenne szüksége, ami Kisjenőnek is megfelelne?

– Nálunk a szennyvízberuházás még nincs befejezve, ezért ennek a kivitelezését elsőrendű feladatnak tekintjük. Ugyanakkor kulturális beruházásban is érdekeltek lennénk. Van ugyanis egy ingatlanunk, amit odaadtunk a Kétegyházi Román Kisebbségi Önkormányzatnak. Ebben szálláshelyek kialakítását szeretnénk megoldani, hogy olcsón vendégül láthassuk a kulturális kapcsolatok ápolása folytán hozzánk érkezőket. A nemzetiségi házat turisztikai célú létesítménnyé kívánjuk alakítani. Együttműködnek az iskoláink is, a mi magyar iskolánk küldöttségei rendszeresen látogatják egymást az Erdőhegyi Általános Iskola pedagógusaival és diákjaival, akikkel tapasztalatokat cserélnek. Ugyanakkor a nyelvgyakorlás terén is lehetőséget látunk közös HU-RO pályázat benyújtására. Mivel településünknek nincs uszodája, a mi román általános iskolánk a közös projekt keretében a gyermekek oktatását szolgáló tanuszodát szeretne építeni. Tehát elképzelések bőven vannak, várjuk az EU új költségvetési idejére kiírt pályázatoknak a megjelenését. Hozzáfűzöm, nekünk van egy másik romániai testvértelepülésünk is, Székudvar, amelyiknek a vezetőségével eddig több, főként útépítésben és környezetvédelmi beruházásban valósítottunk meg együtt EU-pályázatokat. Nyitottak vagyunk Kisjenő, de más települések vonatkozásában is.

– Önöknél milyen állapotban van az infrastruktúra? Kétegyháza utcáinak hány százalékát borítja aszfaltburkolat?

– 55-60% lehet a burkolt felület, néhány év óta folyamatosan aszfaltozunk, de még van elég tennivaló. Településünk ugyanis nagy területen fekszik, ezért az utcák aszfaltozása kissé bonyolultabb. Mivel nincsenek kerékpárútjaink, tervezzük a Kétegyháza, Ottlaka és Elek közötti kerékpárút megépítését, ami a romániai oldalon folytatódhatna. Tehát a fiatalabbak akár kerékpárral is meglátogathatnák egymást, ami érdekesebb is lehetne. Tehát infrastrukturális szempontból még bőven van tennivaló.

– Kulturális célzatú civilszervezeteik vannak-e?

– A Táncsics Mihály Művelődési Ház és Könyvtár mindenfajta rendezvénynek helyt tud adni a nagy tereivel. A létesítményt szépen felújítottuk, a nemzetiségek, de az önkormányzat is minden fajta rendezvényt itt szokott lebonyolítani. A könyvtárunkban nagyon sok román nyelvű könyv található, amelyeket évtizedeken keresztül gyűjtögettük.

– Mivel foglalkozik Kétegyháza lakossága?

– Sajnos, Kisjenőhöz viszonyítva nagyon le vagyunk maradva, ezért kicsit irigykedve szemléljük az ide települt, sok munkahelyet biztosító vállalatot. Mindig arra biztatom a kisjenői polgármester urat: küldjön hozzánk is néhány vállalatot! Mert nálunk nagy a munkanélküliség, legnagyobb munkáltató az önkormányzat és az intézményei. Ezen kívül 2-3, kisebb vállalkozás működik, kevés alkalmazottal. Egyetlen komolyabb cég indult be, ami fakitermeléssel foglalkozik. A lakosságunknak mintegy 10%-a munkanélküli. Éppen ezért, akár foglalkoztatást elősegítő vagy megújuló energiahasznosítást serkentő EU-pályázatba is szívesen vágnánk bele. Sok függ a pályázati kiírástól is.

Munkahelyteremtő program közelből

– Az anyaországi ellenzék azzal támadja a kormányt, hogy az önkormányzati munkahelyteremtő program álmunkahelyeket hoz létre. Ezt ön hogyan látja? Az emberek termelnek valami hasznosat?

– Tudni kell, hogy a munkanélküliek 1/3-a jól felkészült szakember, míg a többi szakképzetlen, más munkahelyen nem igazán állta meg a helyét. Mi viszont megpróbálunk velük dolgozni, 22 hektáros növénytermesztésben foglalkoztatjuk őket, különféle kultúrákat termesztünk, van egy kis asztalosüzemi részlegünk is, ahol az intézményeink felújításához legyártották az összes ablakot, fával burkolnak, bútorokat gyártanak, tehát hasznos munkát végeznek az önkormányzat számára. Van egy varrodánk is, ahol a lakosságnak végeznek szolgáltatásokat, de új ruhákat is varrnak. A Belügyminisztérium segítségével sikerült egy üzleti tevékenységet szerezni, munkaruhákat fogunk gyártani, tehát 15 embernek rendes munkahelye lesz. A közmunkásokkal vannak gondok, mert nagyon sokan nem akarnak becsülettel dolgozni, ezért fokozott odafigyelést igényel, hogy minél többet ki tudjunk hozni belőlük, értéket teremtsenek. Akik e Munkahelyteremtő Programért támadják az Orbán-kormányt, azokkal nem tudok egyetérteni, mert én azelőtt szociális területen dolgoztam, ezért tudom: a szociális támogatásokat – sokkal többet, mint a mostani munkabért –, azelőtt úgy kapták meg az emberek, hogy otthon ültek, semmit nem dolgoztak érte. Ez viszont irritálta azokat, akik dolgoztak. Éppen ezért helyesebbnek tartom, hogy a munkanélküliek is megdolgozzanak a pénzükért. Jöjjenek be naponta dolgozni, végezzenek hasznos munkát, ami azzal jár, hogy nagyon szépen ki van takarítva, rendezett a településünk, ahol mindenfelé virágágyások vannak. Tehát sok mindenbe próbáljuk bevonni őket, hasznos munkát végeznek.

– Hány ilyen alkalmazottjuk van, és mennyit keresnek?

– 250 alkalmazottunk van, ezért mondani is szoktam, hogy van egy önkormányzatom, illetve egy cégem, amit az önkormányzatnak működtetnie kell. Ami a fizetéseket illeti, a segédmunkások 78, a szakmunkások 102, míg a vezetők és irányítók 115 ezer forintot keresnek, ami nem olyan kevés pénz, hiszen, összehasonlítva, a romániai minimálbérnek felel meg. Azzal együtt, hogy az önkormányzat számára nagyon sok elfoglaltságot, vesződést jelent a munkanélküliek foglalkoztatása, a módszert jó megoldásnak tartom.

Gazdag közösségi élet

– Kétegyházán működik-e néptánccsoport, énekkar vagy más közművelődési tevékenység?

– Nálunk működik egy művészei alapú iskola, ahol különböző néptáncokra tanítják a gyermekeket, akik minden kisjenői rendezvényen bemutatkoznak. Ugyanúgy, várjuk a kisjenői néptáncosok fellépéseit is. Volt egy férfikórusunk, amelyik ideiglenesen felfüggesztette a tevékenységét, de vannak moderntáncosaink is. Sok egyesületünk van, köztük a nyugdíjasoké, akik tartják a kapcsolatot a Kisjenői Nyugdíjas Egyesülettel, vannak családi egyesületeink, a fogyatékosok egyesülete, tehát Kétegyházán nagyon sok civilszervezet működik, ezért számukra is meg lehet nyitni a pályázati lehetőségek kapuit. A fogyatékosok számára napközi otthont hoztunk létre 15 évvel ezelőtt, amikor szociális ügyintéző voltam. A Fogyatékosok Nappali Intézményében 15 fogyatékos mindennap bejár az intézménybe, ahol foglalkoznak velük, némi munkát is biztosítanak számukra, valamennyi fizetésért. A fogyatékosok felkarolása nagyon fontos, hiszen ugyanolyan érző emberek, mint az egészségesek. Az említett intézmény mellett két idősek intézménye is működik, hiszen számukra is nagyon fontos, hogy naponta, szervezetten bejárhassanak valahova, ahol foglalkoznak, beszélgetnek velük, orvosi ellátást biztosítanak számukra. Szórakoztató programokat szervezünk számukra, hogy ne érezzék magukat fölöslegeseknek. Azt gondolom, hogy a fogyatékosok és az idősek intézményeinek meg kell tenniük azokat a lépéséket, hogy az érintettek ne érezzék magukat a társadalomból kirekesztetteknek.

– Végezetül megkérdezném, a polgármesterséget mennyire tartja női foglalkozásnak? Olykor, nőként nem érzi-e magát hátrányban a férfi kollégákkal szemben?

– A polgármesteri feladat épp úgy alkalmas a nőknek, mint a férfiaknak. Szerintem a rátermettség a fontos és mindegy, hogy nő-e vagy férfi az illető. A nők még aprólékosabban odafigyelnek a részletekre is. Ezt támasztja alá az a tény, hogy 2006 óta vagyok a településünk polgármestere. A harmadik választással is megkaptam a lakosság bizalmát. Nem éreztem soha azt, hogy én azért, mert nő vagyok, hátrányba kerültem volna.

– Köszönöm szépen a beszélgetést, további sok sikert kívánok a munkájához!