Nem annak van igaza, aki hangosabban kiabál…

Sipos György megyei tanácsos, majláthfalvi nagygazda, sportvadász azért keresett meg a szerkesztőségben, hogy kifejtse véleményét annak a törvénytervezetnek a visszavonásáról, amely értelmében korlátozták volna a juhászok kutyáinak a számát.

Amint kifejtette, felfoghatatlan a Román Parlament működése, amely elfogad egy-egy törvényt, majd visszavonja, mert néhány tíz, esetleg száz ember tüntet a törvényhozás épülete előtt. A legeltetési törvény ugyanis régóta létezik, csakhogy senki nem tartotta be. Mivel maga agronómus, jól tudja, hogy a legelőnek semmiképp se tesz jót, ha egész télen rajta járnak, legelnek a juhok, amelyek különösen sáros időben kitapossák a fű gyökereit. Természetesen, azért jártatják, legeltetnek télen is, hogy minél kevesebbe kerüljön az állatok teleltetése. Arról nem is szólva, hogy mindenhol ráengedik őket az őszi vetésekre abban a reményben, hogy nem érik tetten őket. Legnagyobb baj a törvény be nem tartásával van, ami szerint tél elején kell letiltani mindenfajta állatnak a legeltetését, amit márciusban lehet újrakezdeni. A népi bölcsesség nem véletlenül engedélyezték Szent György napja és Szent Mihály napja között a legeltetést, mert a pázsitnak szüksége van egy bizonyos regenerálódási időszakra.

A juhászok viszont egész télen legeltetnek, félteni kell tőlük a vetéseket. Majláthfalván a gazdálkodóknak szigorú megegyezésük van az állattartókkal, hogy télen senki ne legeltessen. Magának az ősszel vetésre elő volt készítve egy jókora parcellája, de a beállt kiadós esők miatt nem tudta bevetni. A juhászok mintegy 5 hektáros területet annyira letapostattak, hogy az egészet újra kellett szántani, ami többletkiadással járt.

Hiába jelentik fel, adják törvénybe őket, mert Isten malmai olyan lassan őrölnek, hogy az egész hiábavaló vesződségnek bizonyul.

Ami a juhászkutyák számát illeti, nem állítja, hogy egy juhásznak egyetlen kutyával kellene rendelkeznie. Lehetne kettő is, de kisebb terelőkutyák kellenének, amelyek a juhokat terelgetik, nem a vadállatokat fogják.

Tekintve, hogy maga sportvadász, jól tudja: Majláthfalva–Vinga–Németság körzetében van olyan nádas, vízzel, ami a vadászterületnek a szíve, ahol optimális élőhelye van a fácánnak, a nyúlnak, az őznek. Vagyis inkább lenne, ha nem legeltetne arra 4 juhnyáj, legkevesebb 25 kutyával. Egyik nyájnál nem kevesebb, mint 9 kutyát számlált meg, kolonc nélkül. Ha van is kolonc, hosszába van rögzítve, nem keresztben, ezért nem igazán gátolja a futásban, a vad üldözésében. Tudni kell, hogy a kutyák etetését a természetre bízzák: ha elpusztul egy-egy juh, azt odalökik nekik, egyébként maguknak kell gondosodniuk az élelemről. Vagyis vadászatra kényszerülnek, bebarangolják a jelzett nádas egész területét, ahol tavasszal megfogják a kisnyulakat vagy az őzgidákat. A vadásztársaság vadászatokat szervez a rókák és a szarkák kilövésére, hogy óvják az apróvad állományt. Eközben a juhászok a száraz nádast is felgyújtják, hogy az állataiknak hamarabb sarjadjon a fű és a nád. Hasonló a helyzet a dombvidéki vadásztársaságoknál is, ahol a juhászkutyák állandóan hajtják a vadat, a birkákkal az erdőben a makkot feletetik a vadállatok elől. Vagyis mindent elkövetnek, hogy kevesebbe kerüljön nekik az állatok teleltetése. Bizonyára nekik sem fenékig tejtől az életük, de az sincs rendjén, hogy a vadászok fizetik az engedélyt, télen etetik a vadakat, miközben a juhászok felbecsülhetetlen károkat okoznak. Ha netalán lelőnek egy-egy juhászkutyát, abból akkora cirkuszt rendeznek, hogy a vadászok kapkodhatják a fejüket…

Törvény szerint a kolonc nélküli kutyákat 200 méterre a lakott területtől vagy a juhnyájtól le szabad lőni. Megtörtén azonban, hogy miközben lelőtt egy nyulat üldöző juhászkutyát, előkerült a juhász, aki azzal fenyegette: a botjával összeveri az autóját, ha nem várja meg a számadóját. Megvárta, aki azt ajánlotta, kölcsönösen jelentsék fel egymást. Megtették, mindkét fél kifizette a rá vonatkozó bírságot, amitől azonban semmi nem változott.

A juhászok a farkasok elleni védekezéssel indokolják a sok juhászkutyát. Azokkal azonban nem fogják megmenteni a nyájat, mert a farkas legkedveltebb eledele a kutyahús. Erre kiváló példa a feltóti, ahol 5 juhászkutya mellett a farkasok megfojtottak 30 juhot.

Vadászetika, vadetetés

A Parlament épülete előtt tiltakozó juhászokat bizonyára azért sajnálták meg, mert feltételezik, hogy a vadászat a gazdagok kiváltsága. Ahhoz viszont szükség van autóra, puskára, megfelelő öltözékre. A vadászok nemcsak lövik, hanem gondozzák is a vadat. Nagy hóban vagy kemény télen rendszeresen, hereszénával etetik az őzeket, januártól gabonával a fácánokat. Az a fácán ugyanis, amelyik megerősödve vészeli át a telet, több fiókát nevel.

A vadszaporulatról tudni kell, hogy az időjárás-függő. Száraz évben a fácánoknál rosszabb a keltetési arány, mint nedvesebb időben. Igénye van a vízre, illetve a keltetés idején a levegő nedvességtartalmára. Ha a levegő túl száraz, a fácáncsirkék nem tudnak kikelni, belesülnek a tojáshéjba. A nyúlszaporulatot alaposan megtizedelik a nagy mezőgazdasági gépek, amelyek elpusztítják az első szaporulat nagy részét.

Jelenleg a nyúlállomány jobb a tavalyinál, a fácánok száma viszont visszaesett, mert csak a természetes szaporulat tarthatja életben. Éppen ezért januárban rendszeresen elkezdik a fácánok etetését, akár van hó, akár nincs. A vadászok elosztják maguk között az etetést, eszerint Majláthfalva és Németság között maga és a fia etet. Ságon mások, Zádorlakon a vadásztársaságtól kapott gabonával etetnek. Egy-egy télen a területre kiszórt gabonát tonnákban lehet mérni. A vaddisznóállomány is időjárásfüggő: ha február végén, március elején még kemény tél van, nagy a malacpusztulás. A szaporulat a bükk makkterméstől is függ. Ha nincs termés, etetni kell őket, ami több tonna gabonát jelent. Az utóbbi időben megjelent az aranysakál, vagyis nádifarkas, amely megfogja az őzgidákat, a kisnyulakat, sőt a kis vaddisznókat is.

A vadászat kifizető volta iránti érdeklődésre Sipos György hozzáfűzte: nem azért vadásznak, hogy egyenek, hanem az élvezetért, a barátokkal a természetben tett mozgásért, a vadászszenvedély kielégítéséért történik. Mert a vadászat valóban úri sport, ha úri módon is művelik. Vagyis úgy vadásznak, úgy lőnek ki állatokat, ahogyan a nagykönyvben írja. A vadászat hasznosságát nem lehet pénzben felmérni, mert a vadászszenvedély nyújtotta élvezetet nem lehet megfizetni. A törvényben is olvasható: a vadászetika szerint kell vadászni, s ezt a vadásztársaságok tagjai betartják. Orvvadászok voltak, vannak, lesznek is. Belőlük válnának a legjobb vadászok, csakhogy egyeseknek túl drága szórakozás, ezért vadásznak titokban, vadászetika nélkül. Sokat elkapnak közülük, de nem eleget.

Visszatérve a juhászok sérelmére: egyáltalán nem biztos, hogy azoknak van igazuk, akik hangosabban kiabálják a magukét – fejtette ki véleményét Sipos György megyei tanácsos, majláthfalvi nagygazda, szenvedélyes sportvadász.

***

Amint a jelen példa is bizonyítja, nálunk mindenre létezik törvény, amit állandóan módosítanak vagy újakat hoznak, csakhogy azoknak a többsége két- vagy többértelmű, ráadásul a kutya sem törődik a végrehajtásukkal.

Amíg a törvényeinkhez való hozzáállás nem változik radikálisan, nem várható komoly előrelépés a betartatásukban sem.