„Nem kérünk szánalmat, csak tiszteletet és elismerést a képességeinkért!”

Szövérdfi-Szép Zoltán mérnök, a fogyatékkal élők Ceva de spus Egyesületének mindenese már jó ideje a fogyatékos személyekkel foglalkozó temesvári civilszervezetek körében mozog. Összekötve a hobbiját a hivatásával, a bor szeretetét a fogyatékkal élők megsegítésével, 2014-ben létrehozta a ROVINHUD Borszalont, ahol a fogyatékos önkéntesek bebizonyították, hogy kiválóan tudnak dolgozni, és velük együtt megvalósította Románia legszínvonalasabb borászati eseményét. Szövérdfi-Szép Zoltánnal a fogyatékkal élők problémáiról, a velük foglalkozó civilszervezetekről, akadálymentesítésről és inkluzív oktatásról, fogyatékosok állami intézményeiről és közösségi házairól, szegregációról és társadalmi elfogadásról-befogadásról beszélgettünk.

– Milyen temesvári szervezetek foglalkoznak a fogyatékkal élő személyek problémáival?

– Kétféle ilyen szervezet van: amelyek fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak és amelyek fogyatékos felnőttekkel foglalkoznak. A fogyatékos gyerekekkel foglalkozó szervezetek a Fundația de Abilitare Speranța, a Podul cel Lung és a Casa Faenza, utóbbi kifejezetten autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik. A vak gyerekek iskolája az Iris, és van még egy egyesület, amelyik autista gyerekekkel foglalkozik, az Învățăm cu pictograme, amelynek az alapítója Spanyolországból költözött haza, hogy itt valamit mozdítson. Általában a szülők hoznak létre egyesületeket a fogyatékos gyerekek számára, mert a gyerekeikkel valamit kell kezdeni.  Valami kell történjen, hogy a gyerekek fejlődjenek, hiszen a szülők egyszer meghalnak, és addigra el kell érni egy olyan szintet velük, hogy egyedül is tudjanak élni. Nehéz fogyatékos gyerek szülőjének lenni ebben az országban!

Értelmi fogyatékos felnőtteknek nyújt szolgáltatásokat a Pentru Voi Alapítvány, a mozgássérülteknek az Asociația Handicapaților Locomotori, a látássérültek egyesülete az Asociația Nevăzătorilor. Létrejött egy új szervezet is, Asociația pentru Integrarea Persoanelor cu Deficiențe (AIPD), amelynek célja a fogyatékos személyek társadalmi integrálása.

– Mivel foglalkozik jelenlegi szervezeted, a Ceva de spus Egyesület?

– A Ceva de spus Egyesületet a fogyatékos felnőttek hozták létre. Tagjai mindenféle fogyatékosok, és az a céljuk, hogy tanulják meg, hogyan tudjanak érvényesülni, hogyan éljenek teljes életet, hogyan harcoljanak a jogaikért, diszkrimináció esetén mit tegyenek. A Ceva de spus Egyesület nem nyújt szolgáltatásokat, a fogyatékos felnőttek önszervező tevékenysége által jött létre és az a célja, hogy ők eszközöljenek ki változásokat a környezetükben – az ilyen jellegű szervezet egyedülálló Romániában. Itt a vezetőség is fogyatékos személyekből áll, van két értelmi fogyatékos, egy vak lány és három fizikai fogyatékos. Az egyik alelnök értelmi és fizikai fogyatékkal él együtt!

Az Egyesületnek 5 alkalmazottja van, ebből ketten nem vagyunk fogyatékosak, és tulajdonképpen támogatjuk őket, hogy gyakorlatba ültessék a döntéseiket. Fiatal csapatunk van, nincs menedzsment-tapasztalatuk, szükségük van támogatásra, de a döntéseket ők hozzák meg. Néha olyan döntéseket hoznak, amellyel lehet, hogy nem értek egyet, de nem ez a dolgom, hanem hogy segítsek nekik megvalósítani. Ha nekimegyünk fejjel a falnak, akkor segítsünk lábra állni. Ez normális tanulási folyamat, mindenki hibázik, a lényeg az, hogy a hibákból tanuljunk. Próbálunk felépíteni egy csapatot, amelyik főleg a döntéshozó szervekkel dolgozzon, és rávegye a polgármesteri hivatalt, a kormányt, a képviselőket, a CFR,  a Tarom igazgatóit,  hogy eszközöljék azokat a változtatásokat, amelyek által a fogyatékos személyek a közösség aktív részei lehetnek.

A villamosba felszállni egy kerekes székkel bonyolult

– Akadálymentesítés területén hogy állunk Temesváron?

– Rosszul áll a város. Az egyik legfontosabb feltétele a fogyatékos személyek integrálásának a közszállítás akadálymentesítése. A járdaszegélyeket valahogy felmásszuk, lemásszuk, de a villamosba felszállni egy kerekes székkel, az már bonyolult. Temesvár felújított három villamost, amit akadálymentesített. Ha minden igaz, jövőig még 6 villamost akadálymentesítenek. Az új trolik és buszok elvileg akadálymentesítettek, olyan szempontból, hogy van egy rámpa, amit kézzel ki lehet nyitni. A gyakorlatban nagy zsúfoltság van, a buszsofőröknek bizonyos menetrendet be kell tartani, a sofőröknek nincs se kedvük, se idejük leszállni, kinyitni azt a nagy rámpát, majd utána visszacsukni. Mi sokat dolgoztunk a Közszállítási Vállalattal, voltak találkozóink a sofőrökkel. Amikor elmegy a tolószékes Raluca a sofőrökkel beszélgetni, teljesen más hatása van, mintha én beszélgetnék velük. Amikor elmondja, hogy nem tud elmenni az egyetemre, mert elromlott a kocsija, és nincs mivel menjen, akkor a sofőrök nem kommentálnak, hogy nem lehet megoldani, hanem legalább egyet nyelnek. Vannak problémák ezen a területen, de lassan változik, javul a helyzet.

– A városháza szerint megvalósult a temesvári gyalogátkelők akadálymentesítése vakok számára.

– Ez is a mi kezdeményezésünkre történt. Mikor láttuk, hogy az oszlopokat állítják föl, rögtön írtunk egy levelet a polgármesteri hivatalnak, hogy akadálymentesítsék a jelzőlámpákat a vakok számára. Kaptunk is választ, hogy persze, persze, fel is szerelték a dobozokat, de olyan halkan működnek, hogy az autók zajában nem lehet a jelzéseket hallani. Most megint írtunk levelet, hogy köszönjük, de jó lenne használni is őket. Csinálnak jó dolgokat, de ott kell lenni, és figyelni, hogy jól csinálnak-e meg valamit vagy sem. Lassan-lassan haladunk előre, de a ritmus nagyon lassú. Itt azt is megjegyezném, hogy az akadálymentesített járdákat az autósok előszeretettel parkolásra használják, nem lehet elmenni tőlük se babakocsival, se kerekes székkel. Aki ilyet lát, azonnal jelenteni kell a helyi rendőrségnek! Velük is találkoztunk többször, mutatták, hogy hány száz, meg ezer esetben büntettek minden évben, mégis hiába...

Az információ akadálymentesítése nagyon fontos!

– Az oktatási intézmények akadálymentesítése milyen stádiumban van?

– A Nyugati Egyetem áll ilyen szempontból a legjobban, ebből a szempontból velük sokat dolgoztunk, és itt nemcsak arról beszélünk, hogy a kerekes székkel be tudjál jutni az épületbe, az osztályterembe, hanem arról is, hogy, például, a tananyag legyen meg olyan formátumban, hogy a vakok el tudják olvasni. Most már a számítógépek képesek a szöveget elolvasni, csak ahhoz Word vagy PDF formátumban kell megkapják a diákok a tanároktól. Sok tanár nem akarta ezt, mert az ő anyaga, és nehogy oda kerüljön, ahová nem szabad. Hosszú munka eredménye, hogy ezek a dolgok lassan elkezdtek működni. Mikor akadálymentesítésről beszélünk, az emberek a rámpákra és kerekes székekre gondolnak. De ott vannak a vakok, a süketek, a nehezen járó személyek, akik nem használnak kerekes széket, de nehezen mennek, és korlátra van szükségük. Helyenként megvan a rámpa vagy a lépcsők, de nincs korlát. Ott vannak az értelmi fogyatékosok, akiknek az akadálymentesítés azt jelenti, hogy az információ könnyen érthető. Ha felmegyünk a Temesvári Polgármesteri Hivatal weboldalára, amelyik egy közszolgálati intézmény és a fontos információknak Temesvár minden polgárához el kell jutniuk, szerintem a temesváriak 80 százaléka elveszne ezen a weboldalon, annyira bonyolult és nehezen érthető.

Farkas Imre temesvári alpolgármesterrel volt találkozónk, és felírtuk neki minden problémánkat, többek között ezt is, hogy legyen egy olyan részleg a városháza weboldalán, amelyik könnyen olvasható, ahol csak a fontos információk vannak. Ha egy fogyatékosnak szüksége van valamire, akkor onnan tudja meg, hova menjen, milyen az órarend stb. Mi felajánlottuk, hogy akár le is fordítjuk könnyen érthető változatra a szöveget. Az akadálymentesítés nagyon fontos része az információ akadálymentesítése!

– Hogyan lehet a fogyatékos gyerekeket közösségbe integrálni? Létrehoznak a számukra külön közösségeket az őket segítő szervezetek?

– Itt kezdődik a probléma: a fogyatékosok részei a temesvári közösségnek, de a társadalom nem kezeli őket úgy, mint a közösség tagjait, pedig ők azok. Azon kéne munkálkodjon mindenki, a helyi hatóságoktól az egyszerű emberig, hogy ezek a személyek a közösség tagjai legyenek. Mondok egy példát: ha a fogyatékosoknak fenntartott parkolóban valaki lát egy autót, megnézi a szélvédőt, és ha nincs fogyatékos jel, a helyi rendőrséget kell tárcsázni és kihívni egy autót, hogy büntessenek. Én ezt mindig megteszem, de bárki megteheti. Az embereket kétféleképpen lehet nevelni: szép szóval és ostorral. Amikor a vétkes sofőr megkapja az ezer lejes büntetését, akkor megtanulja, hogy nem foglalja el a fogyatékosok parkolóját. Mi azért először szép szóval próbálunk nevelni. Ezek az emberek tehát a közösség tagjai, egy „normális” közösség ezeket az embereket „normálisan” kezeli, a hozzáállás ugyanolyan kell legyen mint bárki máshoz. Hogy ezek az emberek a közösség tagjainak érezzék magukat, ugyanolyan eséllyel kell rendelkezniük. Mit jelent ez?

Amikor a fogyatékos gyerek megszületik, a szülők először megijednek, majd rájönnek, hogy ez van, és ezzel kell élni. Általában a szülők egymásra találnak, és elmondják egymásnak, hogyan csinálták a dolgokat. Utána kellene élni a szokványos életet. Kimennek a gyerekkel a parkba játszani. 2012-ben Temesvár összes játszóterén ki volt írva, hogy „A fogyatékos gyerekeknek a játszó eszközöket használni tilos”. Akkor mi akcióztunk egyet, és erre gyorsan lecserélték mind a 167 temesvári játszótérről a feliratokat. De a fogyatékos gyerek szülei megkapták az első pofont: a közösség annyira „befogadó”, hogy a játszótérre se viheti el a gyerekét.

A gyerek nő, ha fizikai fogyatékos, oviba kellene menni. Az ovik nem fogadják be a fogyatékos gyereket. Bármelyik szülő bepereli az óvodát, amelyik visszautasította, megnyeri a pert. A szülőknek azonban se energiájuk, se pénzük, se idejük nincs evvel foglalkozni. A gyerek nő, valahogy találnak neki egy óvodát, egy igazgatónak megesik rajta a szíve vagy empatikusabb a hozzáállása. Következik az iskola keresése. Azt is nagy nehezen megoldják. Aztán a gyerek már olyan nagy, hogy már nem lehet cipelni egyik helyről a másikra. Volt nemrég egy eset, hogy az anyuka a hátán cipelte fel a gyerekét a negyedik emeletre órára, mert nem sikerült a termeket úgy beosztani, hogy a gyereknek a földszinten legyen órája. Olyan egyszerű dolgokat lehetne megoldani egy kis jóérzéssel!

A fogyatékos gyerek elvégezte az iskolát, talán az egyetemet is és utána az a normális, hogy elkezdjen dolgozni, következne a munkavállalás. Általában nagyon kevés fogyatékos személy végez egyetemet, a nagy többség egyszerű munkákat végez, főleg az értelmi fogyatékosok, akik takarítanak, cipelnek stb.

Van, aki 24 órás felügyeletet igényel

– A munkaadó milyen kedvezményt élvez, ha fogyatékos személyt alkalmaz?

– A fogyatékos személyek adómentesek, a nettó bér esetében kisebb a cégnek a terhelése. Azok a cégek, amelyeknek 50-nél több alkalmazottjuk van, kötelesek 4%-ban fogyatékos személyeket alkalmazni. Ha ezt nem teszik meg, akkor vagy fizetnek büntetést az államnak (a bruttó minimálbér összege) vagy ezért a pénzért valamilyen szolgáltatást vásárolnak a védett munkacsoportoktól, ahol a fogyatékos személyek dolgoznak. Abban az esetben, ha mégis talál munkahelyet a fogyatékos fiatal, akkor is segítségre van szüksége. Ilyen szolgáltatást nyújt a Pentru Voi Alapítvány értelmi fogyatékos fiataloknak. Az Alapítvány három fő tevékenységet folytat.

Napközit működtetnek, ahová busszal viszik a fogyatékosokat, kapnak reggelit, ebédet, és foglalkoznak velük. Egyesek dolgoznak is, és pénzt kapnak a munkájukért. Akik nem tudnak dolgozni, azok olyan tevékenységeket végeznek, amelyek által fejlődhetnek. Működtetnek ezenkívül védett apartmanokat, ahol fogyatékosok laknak. Végül is ők az egyetlen alapítvány a városban, amelyik munkát keres fogyatékos személyeknek, de a munkahelyen támogatja is őket. Egy értelmi fogyatékosnak szüksége van támogatásra a munkahelyén, de a munkaadónak is meg kell tanulnia, hogyan kell ehhez az emberhez viszonyulni. Ha egy autista személyről van szó, akkor ne változtassuk a feladatát minden hónapban, mert ők a rutint szeretik. Ameddig rutinos munkájuk van, jól végzik a dolgukat. Amikor a rutinból kizökkennek, akkor nagy a baj. Az emberek általában nem szeretik a rutinos munkát, ezért egy autista személy áldás lehet egy munkahelyen. Neki pedig ez a jó. A fogyatékosok számára végzett szolgáltatásoknál az a lényeg, hogy személyre szabottak legyenek, mindenki igénye szerint kapja.

A Pentru Voi Alapítványt is a szülők hozták létre, külföldi támogatással. Jól működő, nagy szervezet, az értelmi fogyatékosoknak nagy segítség, de a családnak is, mert a gyerek 8 órát ott van a központban, csinál valamit, és közben a szülő végzi a dolgát, bevásárol stb. A nagy tragédia az, amikor vannak fogyatékos felnőttek, akik nem tudnak egyedül élni, és amikor a szülők meghalnak, ott maradnak egyedül. Az állam köteles személyes gondozót biztosítani, de annak a munkaideje 8 óra naponta. Van, aki 24 órás felügyeletet igényel. Akkor legrosszabb esetben bekerül egy állami intézménybe.

– Mi történik az intézetekbe beutalt fogyatékosokkal?

– Ezekben az intézetekben borzalmasak a körülmények. Senki nem foglalkozik velük, 6-8-an vannak egy szobában (jó esetben 2-3-an), nem történik velük semmi, és nincs beleszólási joguk az életükbe. Alapvető dolgoktól vannak megfosztva, se munka, se pénz, se szórakozás. Megtörténnek a konfliktusok, és akkor nem az okot próbálják megszüntetni, hanem benyugtatózzák az intézetek lakóit, és azok alszanak egész nap. Az életminőség kritikán aluli, az emberek leépülnek, alapvető döntéseket nem hozhatnak meg, ki nem járhatnak. A kis, szegregatív közösségben tengődnek.

Mindenkinek az az érdeke hogy a fogyatékos aktív legyen, dolgozzon, a közösség javára váljon és önállóan éljen.  Egy Temes megyei intézményben élő személy az adófizetőknek 2500-2800 lejébe kerül havonta. Itt van Eni példája, aki 23 évet élt állami intézményben, de most már dolgozik, adót nem fizet ugyan, de a járulékokat fizeti havonta, 400 lejt ad az államkasszába. Van értelme a munkájának, az életének, önálló döntéseket tud hozni. Mindenkinek ez lenne az érdeke, kivéve a politikusokat, akik részéről nagy az ellenállás.

Jelenleg 17 000 fogyatékos él intézményekben

– Miért érdekük a politikusoknak a fogyatékosokat állami intézetekben tartani?

– A mi célunk az, hogy a kormányt győzzük meg róla, hogy a nagy intézeteket zárják be, és lakóikat a közösségben, kis házikókban tanítsák meg a független életre. A háttérben viszont az van, hogy az intézmények lakói zömmel szavazóképesek, és az igazgatók politikailag vannak kinevezve. Az állami intézmények rengeteg pénzt forgatnak (étel, mosószer stb.) Megvannak a szerződések, mindenki jól jár, a fogyatékos személyek pedig, le merem fogadni, hogy úgy szavaznak, ahogy az intézmény vezetője mondja. Jelenleg 17 000 ember él ilyen intézményekben Romániában. A fogyatékosok gyámja is az intézmény igazgatója, minden szinten neki vannak alárendelve. Nekik nem éri meg, hogy ezeket az intézményeket bezárják és a fogyatékosok kis közösségi házakban éljenek. Ezen változtatni túl sokat nem tudunk. Csináltunk egy kampányt az Európa Tanácsnál, hogy európai pénzt többet ne adjanak fogyatékosoknak fenntartott intézmények javítására és felújítására, hanem közösségi házak, szolgáltatások létesítésére. A következő EU-s pénzügyi ciklusban Románia kap 17 millió eurót arra, hogy ilyen közösségi szolgáltatásokat hozzon létre, és a cél az, hogy 500 embert kiköltöztessünk az állami intézetekből. Európai szinten vannak eredmények. Nyugat Európában már nincsenek ilyen intézmények, de Kelet-Európa tele van ilyenekkel. Horvátországban jól mennek a dolgok ebből a szempontból, de még Moldova is előttünk jár...

Egy segítő tanárra jut 15 gyerek a megyében

– A kommunista rendszertől örökölt speciális iskolák még működnek? Hogyan lehetne a fogyatékos gyerekeket a „normális” oktatásba integrálni?

– Speciális iskolák most is vannak. Ezekkel az a baj, hogy szegregatív intézmények, másrészt a tanítás minősége gyenge, a gyerekek ahelyett, hogy fejlődjenek, visszafejlődnek. Ez úgy kéne működjön, ha az integrációról beszélünk, hogy a fogyatékos gyerekek együtt tanulnak a nem fogyatékos gyerekekkel. Ilyenkor az emberek megijednek, hogy mit keresne az iskolában egy autista, egy Down-kóros vagy egy értelmi fogyatékos? Ez úgy kéne működjön, hogy ezekkel a gyerekekkel külön foglalkozzon egy tanár az órán. A gyerek benne van a közösségben, ugyanazt a leckét tanulja, a gyerek is fejlődjön, de a többi gyerekek ne maradjanak vissza.

– Sikerült ezt valahol megvalósítani?

– Ezért van a Speranța Alapítvány, ők ezt csinálják, és nagyon jól csinálják. Ők adják a tanárt a fogyatékos gyerek mellé, ami pedig az állam kötelessége lenne. Mi is próbálunk az inkluzív oktatásért közbenjárni, de az valójában nem működik. Románia aláírta a nemzetközi egyezményt, amelyik a fogyatékos személyekről szól, és ott az is benne van, hogy a gyerekeket integrálni kellene a tanügybe. Hogy betartsák az egyezményt, amelyik törvényerejű, integrálják a gyerekeket az iskolába, de segítő tanárt nem adnak melléjük. Ha mégis, akkor egy segítő tanárra jut 15 gyerek a megyében. Ebből kifolyólag problémák, konfliktusok adódnak, sztrájkolnak a szülők, a gyerekek stb. Ha gondok vannak, az azért van, mert nincs ott a segítő személy, aki támogassa a gyereket és tudatosítsa a többi gyerekben, hogy ez a gyerek kicsit más, de lehet vele dolgozni. Ahelyett hogy a szülők egy oldalon legyenek, háborúznak egymással, mert a tanfelügyelőség és az állam nem végzi el a dolgát úgy, ahogyan kellene.

– Melyek az Ön által támogatott fogyatékosok egyesülete, a Ceva de spus legfontosabb célkitűzései?

– Az egyik célja az egyesületnek, hogy ezeket a fogyatékosok számára fenntartott intézményeket megszüntesse az állam, helyettük közösségi szolgáltatásokat nyújtson a fogyatékosok számára. A másik dolog az akadálymentesítés, közszállítás, helyi rendőrség, intézmények, diszkriminációellenes tanács. A baj az, hogy kényelmetlenek vagyunk, annak ellenére, hogy az elvünk az, hogy először elmegyünk, beszélünk, megpróbáljuk szép szóval elérni, amit szeretnénk. Nagyon könnyen fel lehetne jelenteni mindenkit, és kapnának havonta 6-700 lej büntetést, és akkor talán megunnák. De nem azt akarjuk, hogy a közösség ellensége legyünk, hanem hogy a dolgok szépen javuljanak, és az emberek megértsék, mi a baj. Ezekre a találkozókra a vezetőség fogyatékos tagjai mennek el, minél önállóban tudják végezni a dolgukat, annál hatékonyabban működnek, meggyőzőbbek, mint mi, amikor egy rámpát vagy hangosbeszélőt kell kialkudni. Ha mégsem haladnak a dolgok, akkor jogi eszközökhöz folyamodunk, vagy a sajtóhoz fordulunk. A harmadik dolog, az is nagyon fontos, hogy az emberek gondolkodásmódját megváltoztassuk. Ezt csak úgy lehet elérni, ha bebizonyítjuk, hogy a fogyatékos személyek ugyanolyan jó munkát tudnak végezni, ugyanolyan kedvesek tudnak lenni, ugyanolyan szükségük van a szeretetre, a munkára, a bulizásra, a pihenésre. Ezért nagyon sokat vagyunk jelen eseményeken, mint pl. a Plai Fesztivál, Bega Bulevard, ahol az emberekkel szóba lehet állni. Volt olyan kezdeményezésünk, hogy bekötött szemmel zoknikat kell összepárosítani vagy járkálni az úton, ebből az emberek rájönnek, hogy nem is olyan könnyű vakon elvégezni a feladatot, de sikerélményt is nyújt, az empátia nő a fogyatékosok irányában. Nagyon fontos az, hogy ne sajnálatot érezzenek az emberek a fogyatékosság miatt, hanem tiszteljék őket a képességeikért!

– Ezekben a napokban szervezik meg harmadszor a ROVINHUD Borszalont, ami az Ön számára és a Ceva de spus Egyesület számára is egy visszhangos sikertörténet.

– A ROVINHUD Borszalon egyik célja, hogy pénzt szerezzünk a szervezetnek, de nem ez a fő célja. A tagok ott vannak, dolgoznak önkéntesekként, mindenki a képességeihez mérten. Van, aki tolószékben ülve ellenőrzi a karpereceket a bejáratnál, van olyan csapat, amelyik kimossa a poharakat a mesterkurzusok után és előkészíti a tisztákat. Ötszáz poharat kell elmosni, eltörölni egy óra alatt, és ezt a feladatot kifogástalanul elvégzik. Az első borszalon után a kiállítók azt mondták, hogy még soha nem voltak Romániában olyan boreseményen, ahol a (fizetett) alkalmazottak olyan jó munkát végeztek volna, mint a Ceva de spus tagjai, akik önkéntesen dolgoztak. Jó munkát végeznek, és ezáltal változtatjuk meg az emberek gondolkodásmódját. Ez a Borszalon Románia egyik legszínvonalasabb borrendezvénye, ha nem a legszínvonalasabb! Büszke vagyok rá, hogy a Financial Times-ban megjelentünk, az angol királynő bortanácsadója írt rólunk, de a legrangosabb bormagazinok is erről a különleges rendezvényről írtak. A Borszalon bevételéből vettük az akadálymentesített mikrobuszunkat is, természetesen ez sem elhanyagolható eredmény.

– Mi az, amit sürgősen meg kellene csinálni ahhoz, hogy a fogyatékosok ügye előbbre jusson Romániában?

– Ami sürgős lenne és amire összpontosítani kéne, szerintem az oktatás. A fogyatékos gyerekeknek teljesen más jövőjük lehet, ha megfelelő oktatásban részesülnek. Az óvoda, iskola befogadja a gyerekeket, legyen segítő tanár, aki ott van mellettük és a gyerekek fejlődjenek. A felnőtteket munkáltatni kellene a képességeiknek megfelelően, és biztosítani kellene számukra az akadálymentesített közszállítást. Ezek mellett fontos lenne az emberek hozzáállásán változtatni, úgy kezelni a fogyatékosokat, mint bárki mást. Sokszor csak egy kis odafigyelést kérnek, azt, hogy az emberek beszélgessenek velük. Kis dolgokon múlik a fogyatékosok integrálása, odafigyeléssel, empátiával sok dolgot meg lehetne oldani.