Nézzük meg együtt, kik vannak A Láda mögött

A címet „loptam”, kissé átírtam. Eredetileg így hangzik: „Nézzük meg együtt, mi van A Ládában” – ezt a mára már szlogenné vált mondatot március elejétől hétről hétre hallhatjuk, ha követjük A Láda Facebook vagy YouTube-csatornáját.

A Láda egy beszélgetős műsor, melyet félig muszájból, félig akarattal, de nagy lelkesedéssel és jókedvvel hozott össze három aradi fiatal: Pálfi Kinga televíziós riporter, szerkesztő, László Ferenc fotós, operatőr és Szentes Mónika vágó. Az egykori Templom, mostani Blaga utcai Easy stúdió adja a helyszínt a csütörtökönként „adásba kerülő” jó hangulatú, és minden szempontból különleges beszélgetéseknek.

Hogy félig muszájból, az a világjárványnak tudható be, hisz egy fotóstúdió aktivitását is nagyban korlátozta a tavaly tavasszal berobbanó új koronavírus. Mivel már egy ideje többnyire kihasználatlanul állt az Easy Stúdió, de adott volt egy fotós/operatőr, egy televíziós szerkesztő, na meg egy vágó és sok-sok színes láda, így jöttek az ötletek, hogy hogyan lehetne kihasználni ezt a helyet, illetve helyzetet.

– Én igazából egy olyan műsorra gondoltam, amely naponta, élő bejelentkezések formájában közérdekű témákkal foglalkozzon, de Kingának teljesen más ötlete, más meglátása volt, így hamarosan közös nevezőre jutottunk, és megszületett az, amit most láthatnak azok, akik követnek bennünket – ismerteti Ferenc a kezdeteket.

– Igen, én mindenképp valami beszélgetőst szerettem volna, nem akartam olyan témákat, amelyeket mindennap feldolgozok a munkám során – veszi át a szót Kinga. Mivel nagyon szeretem a portrékat készíteni, amikor az ember van fókuszban, amikor egy mélyebb, akár hosszabb beszélgetésen keresztül mutatjuk meg az embereket, azt gondoltam, hogy ez most lehet egy első lépés afelé.

A Láda meghívottjai nem feltétlenül az aradi magyar közösség közismert tagjai, az adás készítői többnyire a 40-es korosztályt célozták meg, azokat az embereket, akiket nem nagyon látunk a rendezvényeken szerepelni, a közéletben megnyilvánulni. A műsor felépítése érdekes, a beszélgetések úgyszintén, és annak ellenére, hogy a kérdések nagy részben ismétlődnek (a szerkesztők a Proust-kérdőívet használják alapul: 1890-ben a francia író, Marcel Proust egyik barátnője kérésére kitöltött egy 35 kérdésből álló kérdőívet. A lány az akkor 19 éves M. Proust személyiségére volt kíváncsi. A kérdések egyszerűek, a végére mégis úgy érzi az ember, mintha a válaszoló betekintést adna a lelkébe – szerk. megj.), mégsem mondható unalmasnak még egy tucat adás után sem.

– Miért éppen láda?

– A műsor címe a párom ötlete volt. Nekem elsőre nem tetszett, de aztán egyre többször mondogatva, egyre többet játszva a gondolattal, ez maradt – meséli Kinga. A sok színes ládát nézve az volt az első gondolatom, hogy mindenki másmilyen és ilyen sokszínűek vagyunk, ami azt is jelenti, hogy sokfajta vélemény, embertípus is megfér egy helyen, hogyha akarjuk. És azzal, ha megmutatjuk a közösségünknek, hogy milyenek vagyunk, akkor talán elfogadóbbak leszünk egymással szemben.

– Mennyi időre gyártjátok le előre a műsorokat?

– Az első alkalommal többet felvettünk, ami nem feltétlenül jó – mondja Ferenc –, mert már az első, második, harmadik adás után jöttek a visszajelzések, hogy mit/hol/hogyan kellene változtatni, de azokon már nem lehetett. Most próbálunk 2–3 adással előnyben lenni.

Az utómunkák, a vágás a Szentes Mónika feladata:

– Időben ez a leghosszabb. Nekem ez egy első projekt, ebben a műfajban nincs még túl nagy tapasztalatom, de igyekszem tanulni. Igazából mindent hárman készítünk, csak nálam van az egér, de mindig megkérdezem, ha valamiben nem vagyok biztos. Összerakom az anyagot, kivágom, ami nem kell, benne hagyom, ami használható.

Ha valaki valamibe belefog, azt nem tudja úgy végezni, hogy mindenkinek jó legyen. Nincs ez másképp A Ládával sem, a készítők kapnak jót és rosszat egyaránt, de nem riadnak vissza a rossztól, a szakmabeli megjegyzéseknek, észrevételeknek pedig nagyon örülnek.

A kis csapat célja, hogy minél több adás elkészüljön. Aki rendszeresen követi őket és hétről hétre megnézi az újabb műsort, az már tudja, hogy nem hiányozhat a műsorból a postaláda (amikor az előző meghívott hagy egy kérdést a postaládában a következő meghívottnak – szerk. megj.) és a villámkérdések sem.

Hogy ne legyen hiányérzetük, stílszerűen mi is kifaggattuk A Láda mögött állókat, mindeniküknek 6–6 villámkérdést tettünk fel, hogy megnézzük mennyire gyorsan tudnak válaszolni. Tudtak.

Szentes Mónika

– Szeretsz mosogatni?

– Meleg vízben igen.

– Nehezen ébredsz reggelente?

– Nem.

– Szoktál horoszkópot olvasni?

– Nem.

– Van-e a táskádban zsebtükör?

– Nincs.

– Babonás vagy?

– Nem.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Egy olyan helyen, ahol minél sokszínűbb a természet.

Pálfi Kinga

– Le szoktad ellenőrizni, hogy bezártad-e az ajtót?

– Nem, csak azt, hogy a gáztűzhelyet kikapcsoltam-e.

– Nézel tévét?

– Nagyon ritkán.

– Melyik világsztárral készítenél interjút a legszívesebben.

– Bonóval (a U2 együttes frontembere – szerk. megj.).

– Szoktál pénzt adni koldusnak?

– Igen.

– Van-e olyan könyv, amelyet többszöri nekifutásra sem tudtál elolvasni?

– Van. Paulo Coelho: Hippi.

– Van-e mottód?

– Az utóbbi időben van: menj bátran előre!

László Ferenc

– Szeretnél-e gazdag lenni?

– Nem.

– Szoktál karaokézni?

– Nem.

– El tudod fogadni a másságot?

– Igen.

– Könnyen meg tudsz bocsátani?

– Nem.

– Hiszel a reinkarnációban?

– Nem.

– Van kedvenc filmrendeződ?

– Nincs.