Összetartó csapattá értek a zerindi Pásztorok

2018. január 8. 15:11 (hétfő) /

Egyszer olvastam valahol, hogy egy pályázaton részt venni akkor érdemes, ha kezdettől fogva érezzük: inspirál és erőt ad. Energiát ahhoz, amiben még nem próbáltuk ki magunkat, vagy amiben fejlődni tudunk.

Napjainkban igazán nem panaszkodhatunk: pályázati lehetőség bőven adódik. Mégsem általános, hogy egy felhívás olvasásakor érezzük: igen, ez nekünk való, az előre látható sok munka ellenére vonz és lelkesít. Amikor Sime Judit, az Erdőhegyi Általános Iskola igazgatónője felhívta a figyelmünket a CEECD – Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány által meghirdetett Székely Kapuk-Zöld Kapuk – Nemzetközi Ökocivilizációs Játékok 2017–2018 elnevezésű pályázatra, ezt éreztem. Nemcsak én, hanem néhány kollégám is.

A felső tagozatos gyermekekkel megbeszéltük, mire is vállalkoznánk, elmondtuk, amit tudtunk: betlehemezés, sok munka, próbák, utazás, kellékek, alkalmazkodás, fellépések. Mindez a karácsony előtti, dolgozatírós időszakban, hidegben, vakációt megelőző készülődésben. Kicsit meg is lepődtem, hogy másnap (miután a szülőkkel megbeszélték) tizenegy gyerek jelentkezett, éppen így szerepelt a felhívásban. Ráadásul van köztük, aki tud furulyázni, van lelkes citerás, énekelni tudó és szerető lányok, többségük évek óta táncol az Ibolya néptánccsoportban.

Alföldiek vagyunk és gyerekek, ezért pásztoros, vidám jelenetet állítottunk össze. A csoport is a Pásztorok nevet kapta. A próbák során folyamatosan változott, alakult, míg úgy éreztük: eljött az idő, hogy elinduljunk vele. Első alkalommal az iskolások karácsonyi vásárán mutattuk be, a zerindi Kultúrotthon zsúfolásig megtelt termében, másodszor az Erdőhegyi Általános Iskolában, az ottani gyermekeknek és tanáraiknak, majd karácsony másnapján a zerindi imateremben a helyi gyülekezetnek. Az elkövetkező napokban több mint negyven helyre: cégekhez, magánvállalkozásokhoz, intézményekhez volt szerencsénk eljutni. Ez más, mint a színpad. Vonulni együtt faluban, városban, szállingózó hóban, subában, hangszerrel, kíváncsi tekintetek kíséretében. Bezsúfolódni alkatrészboltba, irodába, virágüzletbe. Több helyen minden gyermeket megajándékoztak valamivel, gyakran pénzadományt is kaptunk, mint a régi betlehemesek (a pályáztató a befolyt összeget humanitárius célokra fordítja). Soha nem tapasztalt élmény volt, mindannyiunknak! Hogy részesei vagyunk a csodának, az ünnepvárásnak, a mosolyoknak…

Hálás vagyok minden kollégámnak és minden szülőnek, aki segített a felkészülés során. Külön köszönöm Sime Judit erdőhegyi igazgatónőnek a folyamatos bátorítást, Szilágyi Ildikó zerindi igazgatónőnek a türelmet és a sok munkát, valamint Gali Jutka kolléganőmnek, hogy a megoldandó feladatokra a válasz mindig az volt: „hát persze, vállalom”!

Kedves betlehemesek: Döme Martin, Gál Erik, Herman Henrietta, Farkas Zoltán, Gali Zsombor, Horváth-Ozsvár Örs, Kátai Timea, Király Zoltán, Komlósi Erik, Pap Hanna, Szabó Paula, öröm volt veletek dolgozni, utazni, énekelni, pogácsát enni! Nem utolsósorban pedig: a fődíj egy horvátországi kirándulás, hátha oda is eljutunk, együtt.

 

Ozsvár Erzsébet,

magyar nyelv- és irodalomtanár

Hozzászólások