PORTUGÁLIA – egy elérhető turisztikai paradicsom!

A belföldön és külföldön is méltán híres, megbízható, immár 26 éve sikeresen működő EXIMTURturisztikai cégen keresztülrepültünk Portugáliába, hogy felfedezzük érdekességeit, és eljussunk Európa legnyugatibb pontjára is. Münchenben álltunk össze egy csapattá, hiszen nyolcan Kolozsvárról, nyolcan pedig Temesvárról indultunk különböző járatokkal.

Mindjárt a legelején ki kell emelnem a LUFTHANSA németesen precíz problémamegoldó képességét, hiszen időszűke miatt kalandunk már a temesvári indulásnál izgalmassá vált. Késéssel indulhatott a gépünk, így egy óra helyett mindössze huszonöt percünk maradt a müncheni átszállásra. Értesítették a lisszaboni járatot a késésünkről, jó logisztikájuk révén kis reptéri mikrobusz várt már a repülőgép lépcsőjénél, villámgyorsan odafuvaroztak négy szabad útlevélkezelőhöz, majd a nem hivatalos egérjáratokon, csak biztonsági kártyával nyitható ajtókon vezetett tovább török származású kisegítőnk egyenesen fel a repülőnk bejáratához. Amint helyünkre kerültünk, már fel is búgtak a motorok, három perc múlva már a levegőben voltunk.

Portugália fővárosáig összesen négy órát repültünk, egyet Münchenig, majd átszállás után három órát Lisszabonig. Az EXIMTURportugál partnereivel gyors transzfert biztosított a reptérről a kényelmes, központi szállásunkig, ahol tiszta szoba, kényelmes ágy várt minket.

Közös megegyezéssel úgy alakítottuk az első nap programját, hogy egy úgynevezett Hop-on – Hop-off nyitott tetejű, emeletes, városnéző autóbusszal felmértük a terepet, megnéztük Lisszabon nevezetességeit, köztük a régi Corridát, az immár betiltott bikaviadalok helyszínét, a spanyol konzulátust, a külsejével palotára hasonlító börtönt, számos templomot, parkot, teret, szobrot, a San Franciscó-i Golden Gate-re hasonlító hídjukat, a Városházát, a Belem-tornyot, a száz évig épített Szent Jeromos-kolostort stb.

Leszálltunk a belvárosban, a Kereskedők terén, ahol lehetőségünk volt inni egy kiváló sört a Sörmúzeumnak (Museu da Cerveja) titulált vendéglőben. A hely remek, a kínálat széles, lényegében a sörivók egyik szentélye. Észrevettük, hogy a portugálokat imitt-amott meg is értjük, hiszen több száz közös szavuk van a román nyelvben is használtakkal. A főváros nemcsak gyönyörű, de tiszta és biztonságos is.A portugálok barátságosak, segítőkészek! Az első benyomás (amit a későbbiek csak megerősítettek), hogy igenis jó és remek helyre jöttünk. Délután kedvünkre sétálhattunk, van aki (jómagam is) éjszakába nyúlóan kutatta gyalogosan a város ismert és rejtett kincseit, nevezetességeit.

Másnap, egy kiadós reggeli után már várt ránk a sofőrünk, a szimpatikus David, s légkondicionált kisbuszunkkal célba vettük a 23km-re fekvő SINTRAvároskát, pontosabban a régi királyok nyári rezidenciáit. Kiemelkedően szép a domb tetején, a parkokkal övezett PENA-palota. Látogatásunk után mindenki elégedetten beszélt a látottakról, hiszen a palota eklektikus, színes, külső bája még szebb, korhűen megőrzött belső tereket, szalonokat, szobákat, konyhát fedett fel a látogatók előtt. Déltájban már kb. száz méteren keresztül kígyózott az óriásira duzzadt sor a pénztárnál, áldottuk is a tapasztalt EXIMTUR-csoportkísérőnket,Jeni Mateescu asszonyt, hogy reggelre tette a látogatást, elkerülve a késő délelőtti tumultust. Lent a városban még számos palota, parkosított úri rezidencia van, amit meg lehet tekinteni. Őszintén, engem annyira lenyűgözött az egyébként is legszebbnek tartott felső-Pena-palota, hogy inkább a városka utcáit jártam végig, nem akarva pennával áthúzni a penai élményeimet.

Ebédszünetünk után az általam várva várt CABO DA ROCA, Európa legnyugatibb csücske következett. Jó volt érezni az Atlanti-óceánfuvallatát, hallani a szép, sziklás partot koptató hullámokat. Érdekességképpen említem meg, hogy a kolozsváriak között a legszimpatikusabb úriember egy diplomátis kiváltott, ami hivatalosan is igazolja, képpel, aláírással, pecséttel, hogy elérte Európa nyugati szélét. Ilyenkor az optimisták már azon törték a fejüket, hogy mi következik, melyik is kontinensünk legészakibb, legdélebb, legkeletibb széle, amit elérhetnek az EXIMTUR szervezésében, hiszen a cég személyre is szabja a kirándulásait. Jó volt együtt örülni Európa nyugati széle elérésének, és látni a hatalmas óceánt, amelyen a portugál felfedezők hódító útjukra indultak a XV. században.

Kis történelem – a vezetőnk elbeszélése alapján –: Kis ország lévén, két lehetőségük volt a terjeszkedésre, amire nagyon áhítoztak. Az egyik: csatázni az egyetlen szárazföldi, de erős szomszédjukkal, a spanyolokkal, a második pedig, amit később választottak: nekivágni nyugat felé az óceánoknak, új területeket, földrészeket keresve. Így váltak az egyik legnagyobb gyarmatbirodalommá, hiszen övék Madeiraautonóm régió (2 nagy sziget, Madeira és Porto Santo, és több kicsi, amit Tengerész Henrik 1419-ben ért el), az Azori-szigetek (9 sziget, átlagosan 1500 km-re Lisszabontól, hivatalosan 1427-ben lettek felfedezve), valamint a távol-keleti Makaó (1999-ig volt a portugál gyarmat része). A brazil–portugál kapcsolat is a XV. század elején kezdődött. Brazíliafelfedezésének hivatalos időpontja a mai napig is 1500. április 22-e, amikor Pedro Álvares Cabral 1500 fős flottájával kikötött a mai Bahía államban, bár bizonyítékok vannak arra, hogy már 1498-ban I. Manuel portugál király megbízásából Duarte Pacheco Pereira hajóskapitány, csillagász és térképész titkos küldetést teljesítve a helyszínen (ahova az Indiába irányuló portugálokat a heves szélfújás sodort el) mérte fel az új felfedezés elhelyezkedését és gazdasági lehetőségeit.

Utunk a délebbre, a fővároshoz közeli, óceánparti, nevezetes üdülők egyikéhez, CAISCAIS-hoz vezetett. Itt gyönyörű az öböl, élmény volt visszatekinteni a központ irányába a II. János portugál király építette kis erőd falainak árnyékából. Sajnos nem maradt időnk már ESTORIL megtekintésére, ahova, a II. világháború alatt, sok uralkodó család menekült, köztük Horthy Miklós is, élvezve Portugália semlegességét.

Másnap eljött a PORTO felé, északi irányba tartó utazásunk napja. A közel 320 km-es út alatt három nevezetes helyen is megálltunk. Az első az időszámításunk előtt 700 körül már jegyzett kelta település, ÓBIDOS volt, csodás várával, falaival, házaival és utcácskáival, amelyek Segesvárra hasonlítanak leginkább. Óbidos egészen 1833-ig a portugál királynők városa volt (mint Magyarországon Veszprém). Élményekkel teli igyekeztünk az alcobaçai Szent Mária ciszterci kolostorhoz,melyet I. Alfonz király alapított, betartva ígéretét a mórok feletti győzelmével kapcsolatban. Portóba érkezésünk előtt még Portugália legnagyobb gótikus kolostorát is megcsodálhattukBatalhaban.

PORTO-- nemcsak borászat!

Az azulejokkal díszített épületek szemet gyönyörködtetőek és hangulatosak. (Az azulejo egy jellegzetes, arab, spanyol és portugál nyelvterületen elterjedt mázas csempe).

Szívem Portóban maradt! Az EXIMTUR tudja, hogy kell ezt elérni. Vezetett városnézés, portói borkóstolás, 50 perces hajókázás a Douro folyón, gyönyörű rálátással Porto három szinten épült, régi, csábos negyedeire, a folyót átívelő mérnöki csodáknak tartott hídjaira. A városháza előtt megtartott szimfonikus hangverseny csak emelte az esti órák hangulatát. A tömegközlekedés kitűnő, hajnalig járnak a buszok, így a sétánk egyik napból a másikba nyúlhatott. Megérte! Egyik reggel páran autóbusszal indultunk a LELLO könyvesbolt megtekintésére, melyet 1869-ben alapított Ernesto Chardron és jelenleg a világ egyik legszebb könyvesboltjának tartják. Belső teréről és csigalépcsőjéről inspirálódtak a Harry Potter filmsorozatban!

            Vissza Lisszabonba – gondolával, egyetemmel, imával!

Kétnapos portói tartózkodásunk után, bőséges és választékos reggeli után elindultunk visszafelé. Első megállónkon Velence hangulatát élvezhettük AVEIRÓ-ban, ahol a helyi, színes gondolákkal sétált a csoportunk egyik része, a másik pedig gyalogosan fedezte fel a városka szépségeit. Mindkét csapat jól járt, szép látnivalók tárultak elénk. Pontos gyülekezés után COIMBRA városának egyetemi komplexumát (létesítve 1290-ban!) vettük célba, ami a régi királyi palota épületegyüttese köré épült. Lenyűgözőnek találtam a dísztermet, a kápolnát és a híres egyetemi könyvtárat. Lelki feltöltődésre utolsó állomásunk adott lehetőséget, hiszen FÁTIMA zarándokhelyet a spanyol Santiago de Compostellával és a francia Lourdes-szal tartják egyenértékűnek. 1917. május 13-án itt jelent meg a Szűzanya (Lúcia dos Santos), Jacinta és Francisco Marto testvéreknek. Azóta zarándokhely lett. A neobarokk bazilikát szentek szobrai díszítik. A bazilika tornya 65 méter magas, körfolyosója pedig kétszer akkora, mint a római Szent Péter-bazilikáé. A településen 15 férfi szerzetesi közösség, 50 női apácarend található. Megható volt Szűz Mária születésnapját (szeptember 8.) ott ünnepelni, nevét imába foglalni.

Másnap, a turisták örömére, az EXIMTUR egy helyi, profi idegenvezető vezette lisszaboni körúttal zárta a hetet, rugalmasságot mutatva a résztvevők kívánságainak irányában is. Közkívánatra átkeltünk az impozáns hídon, és megtekintettük lentről, fentről a 110 méter magas CRISTO REI Krisztus-szobrot, a brazil rióinak a replikáját. Fentről csodálatos panorámában volt részünk!

*

Azoktól, akik nem látnak esélyt Portugália meglátogatására, elnézést kérek a jelen beszámoló közléséért, de remélem, hogy pár olvasónknak sikerült felkeltenem a figyelmét Portugália irányába. Nekik ajánlhatom, keressék bizalommal az olvasói körzetükhöz tartozóEXIMTUR fiókjainak egyikét: Aradon, Gyulafehérváron, Hunyadon, Resicabányán, Temesváron. Elérhetőségeiket megtalálják a www.eximtur.rointernetes oldalukon.

KURJATKÓ PÉTER