Rekonstruálni a székely és a reneszánsz értékeket

Az Arany Griff Rend Egyesület vezetője Sashalmi-Fekete Tamás hadtörténész, aki Magyarország egyik legnagyobb létszámú és a legtöbbet fellépő lovagrendjének, a kaposvári Fekete Hollók Rendjének vezetője volt 2002-től 2012-ig. 16 megyében közel 500 fellépést szervezett csapatának. Külföldi fellépéseken is öregbítették a magyar katonai hagyományőrzés hírnevét 2008–2012 között: Fülek (Szlovákia), Barnbach (Ausztria) és Spilimbergo (Olaszország), Kapronca és Sveta Helena (Horvátország) városai várták csapatukat.

Sashalmi-Fekete Tamás történész a dél-dunántúli középkori hagyományőrzés elindítása mellett több magyarországi, országos szintű kezdeményezés atyja. Többek között a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokon csatajelenetek szervezője, a Patcai Országos Lovagrendi Találkozók főheroldja, (pl. ostromok) főszervezője volt több ízben, legutóbb 2012-ben. 2008-ban, a Reneszánsz Évében az úgynevezett „Mátyás ünnep” megálmodója, szervezője, mely alkalommal a dicső király megválasztásának 550. évfordulóját ünnepelték meg a magyar hagyományőrzők Buda várának falai között.

***

Sashalmi-Fekete Tamással a kisperegi fellépésük után beszélgettünk. Amint magukról elmondta, székely középkori hagyományőrzők, vagyis a korabeli források alapján jelenítik meg a XV. századbeli székely hadseregnek a szokásait. Régen a magaslatokon lármafákat építettek, amelyeket meggyújtottak, jelezve egymásnak a közelgő veszélyt. Munkájukban alkalmazzák a szarukürtöket, dobokat is, amelyekkel akkoriban mozgósították, irányították a seregeket. Mivel az egyetemen a középkori harcművészetet kutatta, abból írta a szakdolgozatát, történészként is ez a szakterülete. A magyar harcművészet egyben európai is, mert harcászati eszközei is nagyban hasonlítanak az Európában használtakra. A fellépéseiken használt fegyverek nagy részét a Székely Nemzeti Múzeumban látottakról mintázták, ahol mintegy 14 kardlelet található, de a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban, sőt Székelyudvarhelyen is találhatók középkori fegyverek. Az ott látottakhoz hasonlókat szereztek be, de azokkal teljesen megegyezőket is vásárolni kívánnak, csakhogy az ilyen régi fegyverek nagyon drágák, egyetlen harcos-kard 5-6 ezer lejbe kerül.

Kérdésünkre, miszerint kerülnek-e manapság olyan fegyverkovácsok, akik el tudnak készíteni középkori típusú kardokat, Sashalmi-Fekete Tamás elmondta: hajítófegyvereket, lándzsákat, baltaféléket igen, megfelelő kardokat és páncélokat azonban csak Magyarországról tudnak hozni, azzal együtt, hogy a tatárjárás idején a gyulafehérvári kovácsok olyan ügyesek voltak, hogy külön faluban dolgoztak, majd a kán udvarában gyártották a fegyvereket. Később, az Erdélyi Fejedelemség korában is olyan díszpáncélokat készítettek a Habsburgoknak, hogy csodájukra jártak. A bemutatókon használt pajzsaikon a XV. századi székely címerek láthatók, azokat a gótikus pajzsformákat alkalmazták, amelyek a templomok falára vannak festve. A sisakokat a Szent László-ábrázolások alapján rekonstruálták. Olyanokat a kunok viseltek, mert a székely és a kun öltözék tradicionálisabb, keletiesebb volt. A Képes Krónikában Nagy Lajos mellett ábrázolják a szabad népeket, a jászokat és a kunokat. Utóbbiakat a XIII. században telepítették be, a kun területeknek az 1600-as évekig megvolt a szabad jogállásuk, ugyanolyan kollektív életet éltek, mint a székelyek vagy a jászok.

Bemutatókkal éleszteni az igényt

Újabb kérdésre, hogy vevő-e a székely átlagember a középkori harci kultúrára, meg lehet-e élni belőle, Sashalmi-Fekete Tamás hozzáfűzte: az Egyesület csak két éve működik. Magyarországon, történelemtanárként 15 évig foglalkozott ezzel, egy halom felszerelést hozott magával, tehát a felszerelés jó része a sajátja. A csapat tagjai hobbiszinten űzik a harcművészetet, amiből tulajdonképpen csak maga él meg, a többieknek munkahelyük van. Ami a felkészültségüket illeti, a Kisperegen látott íjász, illetve kelevézdobó és bajvívó alapvető technikájának elsajátításához heti 1-2 edzésre van szükség. Ahhoz, hogy valaki jó mozgású harcossá váljon, legalább háromévi gyakorlás kell. Baj, hogy a külföldi munkák gyakran elszippantják a már képzett harcosokat. Munkájuk azért szól székely hagyományőrzésről, mert az ottani ruhákat, szokásokat próbálják rekonstruálni, megjeleníteni zászlóban vagy a harci sátorban. Emiatt sokat habozott, hiszen egyes történelmi források szerint a XIV. században a székelyek semmilyen sátrat nem használtak, mert akadályozó tényező volt. Könnyű lovasok voltak, gyorsreagálású hadtesteket mozgósítottak. Az 1500-as években viszont már előírták, hogy minden 20 harcos után 1 szekeret is magukkal kellett vinniük. Ha viszont már lassú mozgású szekér létezett, bizonyára sátorra is szükség volt.

Tavaly 21 felkérésnek tettek eleget, jelenleg már van ugyanennyi merghívásuk, a legtöbb augusztusban és szeptemberben. A harcosok fele diák, fele munkavállaló, ezért szombaton és vasárnap a munkavállalók tudnak jönni, hét közben viszont diákok vállalnak harcos-teendőket.

Mivel meglepett a kifejlett reneszánsz zenekultúrájuk és táncuk, efelől is érdeklődtem.

A reneszánsz zenekultúra annak köszönhető, hogy helyi zenepedagógusokból sikerült egy jó reneszánsz zenekart létrehozni, míg a reneszánsz tánctudásuk a két éve működő reneszánsz tánciskola hozadéka. Az általa koordinált tánciskolába 8-10 személy jár rendszeresen, a táncbemutatók alkalmával maguk támasztják a reneszánsz tánc iránti igényt. Székelyföldön ugyanis nem voltak reneszánsz hagyományok, mert a XI. századi lovas íjász, illetve az újkori huszár-hagyományok között hatalmas szakadék van, amit megpróbálnak kitölteni. A reneszánsz zenére és táncra azért vevők a székelyek, de az erdélyi magyarok is, mert a középkornak azt a szeletét mutatják, amikor a magyar királyság nagyhatalom volt, tehát a dicső múltat elevenítik fel.

Eddig 15 reneszánsz táncot tudnak, tovább bővítik a repertoárt, ugyanakkor az ungaresca és a hajdútánc lépéseinek a rekonstruálásán is dolgozik, csakhogy szegényesek az erre irányuló történelmi források.

Akit érdekelnek a középkori harcművészeti bemutatók, esetleg a reneszánsz énekek és táncok, bővebb tájékoztatót kaphat az aranygriff.ro honlapon, esetleg a 0746-034-447-es telefonszámon – mondta el érdeklődésünkre Sashalmi-Fekete Tamás történész, aki házasság útján Kaposvárról települt át a Székelyföldre, ahol mindent megtesz a középkori székely harcművészet, továbbá a reneszánsz ének- és tánckultúra rekonstruálásáért, feltámasztásáért.

Ehhez kívánunk neki és csapatának sok sikert és állhatatosságot.