Szeretetet lopnék az emberek szívébe

Hetente legalább egyszer megjelenik a szerkesztőségben, pontosan, időben hozza a Tóth Árpád Irodalmi Kör beharangozóját, illetve utólag a tudósítást írógéppel szedve, mindig tiszta, világos, áttekinthető gépelt oldalakat ad ki a kezéből. Kedvenc novellistája Kosztolányi Dezső, kedvenc regényírója Jókai Mór, Móricz Zsigmond, kedvenc költője Ady Endre, Dsida Jenő, Áprily Lajos, műfordító példaképének tekinti Franyó Zoltánt és Dsida Jenőt.

Regéczy Szabina Perle, a Romániai Írószövetség címzetes műfordítója határozott, céltudatos, mindig tudja, hogy mit akar. Melankolikus alkatnak vallja magát, ezért nem is lepődök meg, amikor arra kérem, hogy idézzen egy versből, ami kapásból az eszébe jut, és ő egyből belefog Ady Endre Hervadáskor című költeményébe.

Perlével a régi ismeretségre való tekintettel tegezői hangnemben beszélgetünk abból az alkalomból, hogy tíz éve tevékenykedik műfordítóként a Romániai Írószövetségben. Egy korábbi, a Nyugati Jelenben megjelent anyagban Perle azt vallotta, hogy „Isten rendelte el, hogy az irodalommal foglalkozzam”. De mi lenne, ha nem lenne irodalom?

 

– Akkor óvónő vagy tanítónő lennék, mivel nagyon szeretem a kisdiákokat (a Vingai Technológia Líceum helyettesítő tanára II–VIII. osztályban – szerk. megj.). A középiskola padjaiban ülve körülfogta szívemet az irodalom. Rengeteget olvastam, magyar és román tantárgyversenyekre jártam, és tudományos munkákat írtam egész jó eredményekkel. Tagja lettem a Tóth Árpád Irodalmi Körnek, a Vörös Lobogóban kötetre való cikkem jelent meg, amelyért publicisztikai díjat kaptam. Költő és műfordító szerettem volna lenni. Legelőször Eminescu és Alecsandri egy-egy versének fordításával próbálkoztam, de ezek még éretlennek bizonyultak. Tizennyolc éves koromban, mikor már egy kis gyakorlatot szereztem, átültettem Iulian Negrilă aradi költő Ora plecării című verseskötetét. A könyvet az akkori rendszer betiltotta, ami nagyon elkeserített. Első igazán sikeres műfordítói munkám már az egyetem elvégzése után látott napvilágot 2000-ben Ha majd felébredek címmel és 100 verset tartalmaz magyarul a kortárs román költészet remekeiből. A kötet nagy sikert aratott még Magyarországon is. Ezután sorozatban jelentek meg versfordításaim. 2007-ben, mikor életre kelt a három kötetem, megkaptam eddigi életem legnagyobb ajándékát, a Romániai Írószövetségnek igazolványát, amely törvényesen feljogosít arra, hogy pedagógusi munkám mellett műfordítói tevékenységet folytassak.

 

– Mi az, ami inspirál?

– Nagyon sok versem úgy születik, hogy a fizikai szemem meglát valamit és a lelki szemem rálát valami mást. A kettőt összeírom. Ezért vagyok hajlamos szürrealista írásokra, hiszen az álmot a valósággal keverem, és az olvasóra bízom, hogy mi volt az álom és mi a valóság.

 

– Mi hiányzik az életedből? Vannak vágyaid?

– Bennem az emberek csak egy fordítógépet látnak, amely gombnyomásra ki kell adja a hiteles és művészi versfordítást. Még senkinek sem jutott eszébe az, hogy én is embernek születtem, mégpedig nagyon szociális embernek. Bár 16 éves korom óta publikálok, soha nem hívtak meg még a szomszéd faluba sem, hogy felolvassam verseimet, fordításaimat, prózai írásaimat. Igazán nincsenek allűrjeim, bárhová, bármikor szívesen elmennék. Ezek az író–olvasó találkozók nem is annyira a könyveladásról szólnának (hisz tudom, hogy az Arad megyei embereket inkább a történelem, a politika, a sport és a könnyűzene érdekli), mint inkább az emberi közösségekkel való kapcsolattartásról. Magyarul szólva: elefántcsont-toronyban élek, amelyből még ünnepnapokon sincs alkalmam kitörni.

 

– Kiket tartasz barátaidnak?

–  A Tóth Árpád Irodalmi Körben, illetve a Romániai Írószövetségben vannak a barátaim, akikkel közös hullámhosszon vagyunk, megértjük egymást. Nem is a barátaim, inkább a családtagjaim. A találkozók után jól elbeszélgetünk, de nem csak az irodalomról, hanem a zenéről is, ugyanis elvégeztem az Aradi Művészeti Népiskola zongora szakát, ahol klasszikus zenét tanultam. A zenében mindenevő vagyok: jöhet népdal, nóta, operett, popzene, tánczene. Minden irodalmárnak ajánlom, hogy amikor szellemileg kifárad, akkor forduljon a zenéhez, mert a zene a legjobb kikapcsolódás.

 

– Tudom, hogy nem használod a számítógépet, a virtuális világ pedig nem érdekel…

– Általában semmi nem vonz, ami számítógéphez van kötve. Nagyon rossz kapcsolatban vagyok a gépekkel általában. Minduntalan attól félek, hogy rossz gombokat nyomok meg, tönkreteszem. Próbáltam én leülni a számítógép elé, megtanulni rajta dolgozni, de olyan kellemetlenül és olyan rosszul éreztem magam, hogy még a fejem is megfájdult. A szervezetem valósággal tiltakozik, annak ellenére, hogy elismerem a technikát, és nagyon jó, hogy van, de nem nekem való. Viszont van egy 20 éves írógépem, amelyen dolgozom, és nem szégyellem. Annyira megszoktam, hogy nincs is kedvem a számítógéphez, internethez.

 

– Mit változtatnál a világon/világban?

– Az emberek szívét. Nap mint nap tapasztalom, hogy minden ok nélkül az egyik ember a másik embernek a farkasa és nagy ellensége. Ha tehetném, több szeretetet lopnék az emberek szívébe egymás iránt, hogy ne csak a saját családját szeresse, hanem szeresse szomszédait, barátait, a munkatársait, mindenkit, aki a környezetében van.

 

***

Regéczy Szabina Perle 2007-ben két verseskötettel és egy műfordítás-gyűjteménnyel lépett be a Romániai Írók Szövetségébe. Mi történt azóta napjainkig?

 

• Még két verseskötet született: Egy pillanattal túl az örökléten (Erdélyi Pegazus, 2008); Elszállok egy szonett szárnyain (Gutenberg Univers, 2009 – versek és Blandiana-fordítások)

 

• Műfordítás-gyűjtemények születtek:

Ciripelők az éjszakában (2007)

Kérdések válasz nélkül (2008)

Tükrök és emlékezet (2010)

A tegnap költészetéből (2014)

Fiók (2016)

 

• Irodalmi és kulturális lapokban közzétette Radu Selejan, George Bacovia, Nina Cassian, Demostene Botez, Ion Minulescu, Nichita Stănescu, Lucian Blaga, Alexandru Macedonski, Marin Sorescu, Vasile Voiculescu, Ştefan Octavian Iosif, Ion Brad verseinek fordítását.

 

• Sok felkérést kapott fordításra, külön megtiszteltetés volt, hogy a kolozsvári Iulian Patca, az Agora Literară főszerkesztője is megajándékozta legszebb verseivel.

 

• Tóthpál Béla evangélikus lelkész angol nyelvű ökumenikus egyházi éneket is fordíttatott vele.

 

• Felkérést kapott az Aradi Maximálisan Szigorított Börtönből is Gyurkócza Aranka börtönlelkész által.

 

• Angol fordításai – James Weldone Johnson, John Donne, Stuart K. Hine – megjelentek a Kisharangban és Havi Szemlében.

 

• Magyar költőket is fordított románra: Dsida Jenő, a Tóth Árpád Kör két tagjának, Kenyeres Bélának és Bokor Ellának versei, Mester József Tamás pécskai költő is felkérte, Vasile Dan Balázs F. Attila verseivel lepte meg.

 

• 2003-tól a Tóth Árpád Kör elnökeként tanulmányokat is írt. A teljesség igénye nélkül: Balassi, Reviczky, Tompa László, Dsida, a középkori irodalom, felvilágosodás, szentimentalizmus, reformáció stb. Ezek megjelentek a Havi Szemlében, Szövétnekben.

 

• Könyvkritikái a Szövétnekben és az Arcában jelentek meg: dr. Brauch Magda, Puskel Péter, Mester József, Pongrácz P. Mária, Eszteró István, Weiner Sennyei Tibor, Beke Sándor.

 

• Szintén a Szövétnekben és a Havi Szemlében jelentek meg naplójegyzet-sorozatai: Verőfények (még 16 évesen kezdte el), Szemek tüzében (1989. október 2.–december 16.).

 

• Szakmai elismerések: a Vörös Lobogó díja (1988), a Protestáns Teológiai Intézet díja (1996), Országos EMKE-díj (2010), az Irodalmi Jelen díja (2015), a Román Írószövetség díja (2015), Apáczai-oklevél (2016).