A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség 2016. január 30-án huszadik alkalommal rendezte meg a „csángó bált” a budapesti SYMA Rendezvénycsarnokban, új helyszínen. A városligeti Petőfi Csarnokot, a bálok korábbi helyszínét lebontásra ítélte a Liget-projekt.
A budapestieknek máris hiányzik...
A forgatag idén is színes, hangulatos, izgalmas.
Délután a Kőketánc gyermektáncházzal indul a program, kicsik, picik és még kisebbek ropják (már amennyire ez az apró lábakkal lehetséges), csángó ruhás apróságok, némelyiknek még a cumi is szájában... Szülők vezetik őket körbe-körbe. Nem lehet túl korán kezdeni, mondják, és ők bizonyosan 20 év múlva is itt lesznek a csángó bálon.
***
A szomszédos teremben Petrás Mária kerámiáiból láthatunk kiállítást. Gyönyörűséges madonnák, angyalok, Jézusok. Régi történet jut eszembe: ha a csángótól azt kérdezed, milyen nemzetiségű, nem azt válaszolja, hogy magyar, hanem azt, hogy katolikus.
„Az én gyermekkoromban minden nagyon szentes volt – meséli Petrás Mária –, és ahhoz az időhöz nyúlok vissza, amikor még tudták, mit kell tenni ahhoz, hogy fel tudjanak emelkedni. Hétfőtől szombatig várták az ünnepet. Szombat délután már készültek a vasárnapra. Annyira szent volt az ünnep, úgy felkészültek rá testileg és lelkileg, hogy teljesen átváltoztak. Amikor lehetőségem nyílt, hogy tovább tanuljak az Iparművészeti Főiskolán, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a lehetőséget a Jóistentől azért kaptam, hogy azt a világot mutassam meg.”
***
Az előcsarnokban a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KEMCSE) asztalánál Jolanda Willemse ül, előtte könyvek és adománygyűjtő urna. Az egyesület saját költségen adta ki a Csángómagyar legendák című könyvet, az árusításból származó bevételt programjukra fordítják. Érdeklődöm, hol lehet még megvásárolni a könyvet. „ Jótékony célra kiadott könyvünket, amelynek bevételét a csángó magyar gyermekek támogatására fordítjuk, e-mailben is meg lehet rendelni az ammoa@csango.eu címen, és csatlakozhatnak támogatóinkhoz a www. keresztszulok.hu oldalon keresztül is. Nagy szükség van minden segítségre, jelenleg a gyermekeink 30 százalékának van támogató keresztszülője” – mondja Willemse asszony.
***
Idén harmadszor ítélik oda a Petrás Incze János-díjat. A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) által alapított díjat harmadik éve azoknak osztják ki minden esztendőben, akik a moldvai csángó magyarok oktatása keretében fejtettek ki kimagasló tevékenységet. A tavalyi díjazott Kallós Zoltán néprajzkutató volt. Idén a kitüntető oklevelet Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség tiszteletbeli elnöke vehette át.
– Nagyon meglepett az egyhangú döntés, amely nekem ítélte a díjat – mondja a kitüntetett –, nem is tartom méltónak magam rá. A csángó oktatási program indulásakor jelen voltam, öt évig a pénzügyi dolgokért feleltem. A Pedagógusszövetség végigkísérte a csángó magyar oktatási programot mostanig. Úgy fogadom el ezt a díjat, mint a program sikerének elismerését az én személyemen keresztül. Most, a választási évben ismét akadályokat gördítenek egyes helyeken az oktatás elé, nyilván ismét előhúzták a magyar kártyát.
– Ön nagyon népszerű, amikor érdeklődtem, mindenki mosolygott: Ó, igen, Pali bácsi... Önt nagyon szeretik.
– Ez erőt ad nekem, hogy végezzem a munkámat. Mindig közéleti ember voltam, csapatjátékos. Talán ez a népszerűség titka. Fizika szakos tanár vagyok, a Márton Áron Gimnázium igazgatójaként mentem nyugdíjba 2000-ben. De ameddig az egészségem engedi, és a szolgálat hív, próbálok segíteni.
***
Ugyancsak az előcsarnokban a csángó „galuskát” vagy „sarmá”-t kóstolhatja meg a közönség. Szemünk láttára is töltik a húst, mint mondják, szőlőlevélbe, martilapuba... De elárulják, hogy előző éjszaka hajnalig „gyártották” az apró töltelékeket. Azért nem olyan fáradtak az asszonyok, hogy dalra ne fakadnának „töltögetés” közben. Angelika tálal. A finomságot mindenki meg akarja kóstolni. Hosszú sor kanyarog az asztal előtt.
– Mitől ilyen különleges? – kérdezi egy kóstoló.
– Hát a csombor – mondja Angelika –, az a különleges benne a magyarországiaknak.
– Borsikafű? – kérdezi a vendég.
– Nem, csombor – szögezi le Angelika. – Itt úgy hívják, de az nem ugyanaz!
Csombor vagy borsikafű, mindegy lehet, mindenki repetát szeretne kérni a finom fogásból, és élvezzük a dalt is, amit a készítők fújnak lelkesen.
***
19 órakor a Duna Teremben Trócsányi László igazságügyminiszter beszédével megnyitja az idei csángó bált, amelynek fővédnöke Áder János köztársasági elnök.
– A csángó bál számomra a nemzeti összetartozás kulturális kifejeződését jelenti. A nemzet egységéről beszélve azt is hozzá kell tenni: nincs egység különbözőség nélkül. Néhány évtizede Magyarországon kevesen és keveset tudtak a csángók létezéséről. Az áttörés tulajdonképpen a táncházmozgalomnak köszönhető. A moldvai magyar kultúra, a dialektusok egyedisége és sajátossága teszi érdekessé és vonzóvá azt a világot, ami csodával határos módon fennmaradt. Voltak kemény idők, amikor Moldvában irtották a magyar népköltészetet. Időközben jeles néprajzkutatók összegyűjtötték és elhozták Moldvából. Ma már a magyar kultúra szerves része.
Nagyon sok civilszervezet, magánszemély és az egyházak érdemelnek köszönetet, amiért a csángók ügyét magukénak érzik és támogatják.
„Nem kényelmesedhetünk el – mondta a miniszter. – Az igazi érték örök és elpusztíthatatlan. Mindannyiunkra szükség van. Reménykedőre, imádkozókra, rám és rád.”
***
A nyitóbeszéd után a zenészek, táncosok felvonulásával megkezdődött az ünnepi előadás, amelynek résztvevői az elmúlt 19 év legjobb műsoraiból elevenítettek fel néhányat. Itt volt (a teljesség igénye nélkül) Hodorog András, Kicsi Kóta Károly, Nyisztor Ilona, Petrás Mária, Szokolay Dongó Balázs, Tímár Jánoska, Tímár Viktor, Dresch Mihály Quartett és táncházzenekarok.
A hajnalig tartó vidám mulatságból a tudósító kimaradt. De bizonyosak vagyunk abban, hogy a résztvevők igen jól mulattak... A felhőtlen szórakozáshoz semmi sem hiányzott...
Réthi Emese, Budapest
Hozzászólások