„Szülőföldjét s anyanyelvét emberfia ne feledje”

2018. december 8-án, szombaton a nagybodófalvi kultúrotthonban könyvbemutatóra gyűltek össze mindazok, helybéliek és elszármazottak, akik a szívükön viselik szülőfalujuk sorsát. Nem akármilyen könyvről van szó: „Üdvözlet Nagybodófalváról" címmel Balogi Ferenc tollából megjelent Nagybodófalva vaskos monográfiája, amelyben minden és mindenki benne van, aki a hatszáz éves Nagybodófalva újkori, több mint 125 éves történelméhez kötődik.

Igazi faluünnep volt a helyi Református Egyházközség szervezte könyvbemutató, ahol a település múltját bemutató kiállítást is láthattunk régi bútorokkal, használati tárgyakkal, falvédőkkel, festményekkel és fényképekkel, amelyek segítettek felidézni az 1892-es (újra)telepítés óta eltelt időszak történelmét. A könyv szerzőjét, Balogi Ferencet és szerkesztőjét, dr. M-Kiss Andrást, a monográfia anyagának összegyűjtéséhez hathatós segítséget nyújtó dr. Halmágyi Pált, a makói József Attila Múzeum volt igazgatóját, valamint a könyvbemutató résztvevőit,  Crașovan Dănuț bálinci polgármestert és Rummel Ferenc  alpolgármestert, Marossy Zoltán Temes megyei RMDSZ-elnököt, dr. Bodó Barna egyetemi tanárt, a település lakóit és a Lugosról, Temesvárról jött elszármazottakat Csizmadia Ferenc szapáryfalvi lelkipásztor főszervező köszöntötte. A monográfia szerzője, Balogi Ferenc autodidakta helytörténész röviden ismertette Nagybodófalva hatszáz éves történetét, amelyből az újratelepítés óta eltelt utóbbi 125 évről maradt fenn a legtöbb információ. „Szerintem a történelmet nem óhajok-sóhajok szerint kellene írni, sem azután, hogy valakinek a kedvében járjunk. Elő kell venni a száraz valóságot és azt el kell fogadni úgy, ahogy az akkor történt. Ezt próbáltam megtenni, amikor ezt a monográfiát megírtam” – mondta Balogi Ferenc.

„Nagybodófalvára mi, makóiak úgy jövünk, mint a testvérekhez – mondta dr. Halmágyi Pál makói helytörténész, volt múzeumigazgató –, zömmel az anyaváros, Makó bocsátotta ki 1892-ben azokat az embereket, akik itt földet, megélhetést találtak. Ez a kapcsolat soha nem múlik el. A határok és a politika szétszakított bennünket, de most remélhetőleg olyan irányba megyünk, mind a két ország, hogy ez a testvéri összeköttetés akadálytalan lesz.” Dr. Halmágyi Pál elmondta, hogy dokumentumokkal, eredeti anyagokkal, forrásmunkákkal segítették Balogi Ferencet, amikor évekkel ezelőtt Makón megjelent, hogy információkat gyűjtsön.

„Miért fontos egy ilyen helytörténet? A nagy történelem, Magyarország történelme lentről építkezve áll össze, ilyen monográfiák szintézise” – mondta dr. Halmágyi Pál –, ezért jó lenne, ha minden falunak meglenne a monográfiája. Minden korszakban össze kell gyűjteni azt, amit még lehet, mert a tanúk elmennek, a dokumentumok megsemmisülnek, a házak összedőlnek, csak az marad meg, amit erről leírtunk, lefotóztunk, megőriztünk.”

A könyv szerkesztője, dr. M. Kiss András tudományos kutató felidézte az eddig nyomdafestéket látott két nagybodófalvi helytörténeti munka, a „Lakodalom van a mi utcánkban” (szerzők Molnárné Bihari Klára és Balogi Ferenc) és az „Üdvözlet Nagybodófalváról” (Balogi Ferenc) megszületésének körülményeit, amelyeknél ő bábáskodott. Óriási anyagból, évek munkájával született meg ez a második, Nagybodófalva történetét bemutató munka, „amely nem tartalmaz mindent, de sok olyan adat benne van, ami felkelti az érdeklődésünket és továbbgondolásra serkent. A szerző sok levéltári búvárkodás nyomán összeírta a bodófalviak névsorát, kik jöttek Makóról, kik jöttek Kisperegről, kik házasodtak, kik voltak a tanítók, óvónők, bábaasszonyok, mindent, ami Nagybodófalva közösségi életére vonatkozik. Balogi Ferenc, a tudományosságot szem előtt tartva, megmutat egy olyan világot, ami egykor a bodófalviaké volt.” – mondta dr. M. Kiss András. „Önökről, bodófalviakról szól ez a könyv – mondta dr. Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke –, önöknek megadatott az esély, hogy a saját történelmüket vigyék tovább, mert az az igazi a történelem, amit a közösségek életére építenek. Ennek a monográfiának a megírásához rengeteg munka, erő kellett, akiben ekkora erő van, az az erő átsugárzik ránk is és mi tudni fogjuk, hogy mit tegyünk holnap.”

A könyvbemutatót szívet melengető zenés-verses műsorral színesítették Magyari Etelka és Kiss Attila temesvári színművészek. Dr. Magyari Sára nyelvész, Nagybodófalva szülötte, gyerekkorának egész életét meghatározó, szülőfalujához kötődődő pillanatait elevenítette fel, végül felolvasta Fülöp Lídia Nagybodófalva 100. születésnapjára írt költeményét, amelyet az akkor 15 esztendős Magyari Sárikának dedikált és amely így fejeződik be: „mivel engem úgy neveltek, szülőföldjét s anyanyelvét, emberfia ne feledje, hitemre én így cselekszem.” A nagybodófalviak ünnepét közös éneklés teljesítette ki: Gazdáné Mátyus Melinda tiszteletes asszony vezényletével karácsonyi énekeket énekeltek a rendhagyó könyvbemutató résztvevői, akik búcsúzóul a helyi háziasszonyok frissen sütött kalácsát is megkóstolhatták.