Templomépítés, a hitélet fáklyavivői

A simonyifalvi katolikus templom felszentelésének 100. évfordulóján készült helyszíni tudósításban szándékosan nem tértünk ki a Tóth Ibolya által a templomépítés történetéről összeállított, az ünnepélyes szentmisén felolvasott ismertetőre, illetve a ft. Hegedűs János plébános által felolvasott, a templomban szolgált papok, kántorok, egyházgondnokok és harangozók névsorára. Úgy éreztük, hogy az egyházközség és a templom százéves történetére vonatkozó, rendkívül fontos események és adatok „megérnek még egy misét”, ezért most közzé tesszük e dokumentumokat.

Templomunk százéves évfordulójára

„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”

(Márk 11, 17.)

Ezt elődeink is így gondolták, amikor a templomot megtervezték és felépítették. Áldozatos munkájuk eredménye, hogy ma 100 év után is egy gyönyörű templom áll Simonyifalva központjában. Méltán mondhatjuk, hogy mindnyájunk elődje hozzátett valamit a létrejöttéhez, a hit, a szeretet és a béke által vezérelve. Mert hitték, hogy még abban a nehéz időszakban is sikerülni fog, hogy lesz elég erejük és pénzük befejezni, hogy a templom az utódaiké is lesz, de legjobban hitték, hogy Isten mindenben megsegíti őket.

1882-ben, amikor falunk első lakói megérkeztek, se kápolna, se templom nem volt, ezért házaknál imádkoztak, énekeltek együtt. A piactér elején egy gerendából készült, zsindellyel fedett harangláb állt. 1886-ban Kisjenőből került ide az első fiatal pap, Werler Péter, aki nagy szegénységet, nyomort talált. Báró Simonyi Lajos felesége, Pretzner Karolin felajánlott egy szobát és ellátást biztosított az új plébánosnak, akit minden reggel kocsi hozta ki misézni a közben megépült kápolnába. Werler Péter látva a telepesek nagy szegénységét, megpróbált segíteni, akin tudott. Néhány falubelivel történt tanácskozás után elhatározták a szövetkezet alapítást, így dőlt el a „Picula „ sorsa. A falu lakossága közben gyarapodott, az 1892-ben épült kápolna-templom kicsinek bizonyult a 2000-nél több hívő számára. 1904-ben, amikor Amschlinger Ferenc plébános ide érkezett, felmérve a helyzetet, elkezdte, majd 8 évig gyűjtötte a pénzt egy nagyobb templom építésére. Az ehhez szükséges építőanyagok egy részét megvásárolták, a másik részét Karolin bárónő magtárának a téglái tették ki. A fiatal, energikus plébános mindent megtett, hogy a 2500 hívet számláló falu a fejlődés útjára léphessen. Az akkori egyháztanács elnöke, Joó Antal az építéshez szükséges engedélyekért gyalog indult Temesvárra, ahol sikerrel járt, mert az engedélyek megszerzése mellett, az akkori főpásztor azt is megígérte: az építészmérnököt maga fizeti.

Az építéshez szükséges pénz előteremtéséért az egyháztanács tagjai gyűjtőívvel jártak faluról, falura. Az urakhoz címzett kérőleveleket a plébános írta. Mivel akkoriban már 70 falubelinek volt lovas szekere, elvállalták az építéshez szükséges fuvarozást és a kézi tennivalókat. A templomot Siegel Albin osztrák építőmérnök tervezte és építette, aki 30 mestert hozott magával Budapestről. A munkálatok 1912-ben kezdődtek, az alapot olyan mélyre ásták, hogy egy ember nem látszott ki belőle. Amikor a falakat félig felhúzták, a munka leállt, mert az építészmérnök nem fogadta el a gyenge minőségű téglát, helyette jobb minőségűt hozatott. A tornyot préselt téglából építették, a kórust a kántor szélesebbre kérte, mint amilyen a tervben volt. Erre a mester azt mondta: „lehet, de ne terheljük meg nagyon”. 1914 nyaráig pirosban elkészült az új templom, aminek a hossza 34 méter, a hajó 29 méter, a szentély 5 méter. Szélessége 14, a magassága 18, a torony magassága 38 méter. 1914 nyarán kitört az I. Világháború, augusztus 20-án a férfiak behívót kaptak, elmentek a harctérre. Az asszonyok folytatták a hátramaradt munkát. Nagyon nehéz dolguk volt, magas létráról adogatták a tetőfedő cserepeket, „csak le ne repüljenek!” – hangzott a mondás. A háborúba elvitték a legnagyobb harangot, de két jótevő amerikai dolláron, új harangot vásárolt, ezt húzták fel a toronyba. A templom szentelésére 1914. november 19-én, Erzsébet napján került sor.

A főoltár Szűz Mária mennybe menetelét ábrázolja; a főoltár mellett Szent Péter és Szent Pál apostolok szobrai láthatók. A három mellékoltár: Jézus szíve oltár a szoborral; Szent László király oltára az őt ábrázoló szoborral; a templom bejáratánál lévő oltár a Fájdalmas Anya ölében a keresztről levett szent Fiával. Ezen kívül számos szobrot találunk a templomban: a lourdesi Mária, Szent József, Szent Antal és Szent Vendel szobrait.

A toronyban lakó 3 harang közül a 415 kilós a legnagyobb, a mási kettő 200, illetve 60 kilós, mind az aradi Hőnig Frigyes harangöntő műhelyében készült. A templomban lévő manuális orgonát 1913-ban, Pécsről hozták, Angster József készítette. A keresztúti stációk képeinek a keretei fából készültek, nagyon értékesek. A szószék négy oldalán Máté, Márk, Lukács és János evangélisták láthatók. A templom búcsúünnepségét augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tarják.

1964-ben az 50. éves évfordulóra a templomot újrafestették és beszerelték a villanyt. Ma, amikor a 100 éves évfordulót ünnepeljük, nem küzdünk az őseinkhez hasonló nehézségekkel. Ők verejtékes munkával megépítettek egy csodálatosan szép templomot. A mi feladatunk, hogy fenntartsuk, megőrizzük, hitünkkel erősítsük a templomot. Őseink azért építettek ilyen tágas templomot, hogy a falu hívei elférjenek benne, a mi dolgunk, a szentmiséken megtölteni a padsorokat, illetve továbbadni az utókornak, hogy semmi sem sikerülhet Isten segítsége nélkül – olvasta fel Tóth Ibolya.

*

Ft. Hegedűs János plébános a templomban szolgált lelkészek, kántorok, egyházgondnokon és harangozók névsorait ismertette:

Lelkészek: Wérler Péter (1895–1904), Amschlinger Ferenc (1904–1922), Bozóki Mihály (1922–1956),Vöő Péter Pál (1956–1966), Köllő Antal (1966–1967), Magdás István (1967–1974), Dunai Ferenc (1974–1982), Hell József (1982–1983), Simon Miklós (1983–1987), Ambrus Imre (1987–1992) 1992–1994 között Gál Vilmos borosjenői esperes-plébános, Deák Péter káplán, Szotír Gábor kisegítő, Butnaru Antal pankotai plébános szolgáltak be. Lukács János (1994–1996). Ezt követően Butnaru Antal pankotai plébános (1996–1997), Pántya Elemér kisjenői plébános (1997–1999). Hegedűs János, az egyházközség jelenlegi plébánosa 1996-tól teljesít szolgálatot.

Egyházgondnokok: Mandek János 7 évig, Kranzslicz Ferenc 7, Szalónczi György 6, Hirt József 3, Joó Antal 5 , Egri András 5, Balogh Imre 1, Heimann Ferenc 3, Mandek Sebestyén 3, Marx Antal 4, Mucsi Ferenc 3, Balogh István 10, Bartha György 4, Keszeg Ferenc 1, Tóth Ferenc  6, Zsóri Mihály 20, Bartha Ferenc 22, Zsóri Mátyás 4, a jelenlegi Bartha Antal 14 éve szolgálja a templomot.

Kántorok: Weber István, Fekete Imre, Rebcsik István, Schiper Lőrinc, Zimmer Márton, Gáspár Frigyes, Rozmip Erzsébet, Gáspár Frigyes, Eszes Zoltán, Kovides József, Gáspár Imre, Marx Anna, Varga János, Pál József, Livader József, Házi Mária, Nagy József, Kovács Lajos, Nagy József, Tanács József, jelenleg Matyelka Mária szolgál.

A sekrestyések-harangozók közül az első nem ismert, Balogh József, Miklós István, Balogh Imre, Balogh István, Kilián Jakab, Matyelka János, Kilián Erzsébet, Kilián Henrik, id. Nagy József, id. Nagy Józsefné, ifj. Nagy Józsefné, Kocsis Katalin, Onutiu Amália, jelenleg Szlávik Mária Magdolna szolgál.

*

Meglehet, idegeneknek a leközölt nevek nem sokat jelentenek, de úgy érezzük, a százévesnél régebbi egyházközséget, illetve a százéves templomot szolgáló lelkészek, kántorok, egyházgondnokok és harangozók hozzátartozóinak és a jelenlegi egyházközség tagjainak is fontos lehet megismerni azoknak a neveit, akik egy évszázadon keresztül dolgoztak a templom és az egyházközség fenntartásán, Isten szolgálatában. Az ő kitartásuk, elhivatottságuk példaértékű lehet a jelenlegi, de a jövőbeli nemzedék számára is.