Tücsökringató néven játszóház és táncház volt szombaton Kisjenőn. A helyi EMNP szervezésében Miklós János és felesége, Miklós-Papp Zsuzsanna néptáncpedagógusok szereztek egy felejthetetlen délutánt azon kisjenői és ágyai gyermekeknek és szüleiknek, akik eljöttek az erdőhegyi református közösségi házba. A két nagyváradi pedagógus minden foglalkozást előre megtervez percről percre, hogy minél sokrétűbben és hatékonyabban tudják kitölteni azt a másfél-két órát, amit egy-egy gyermekcsoporttal töltenek.
Szombaton először a 6-10 éves gyermekekkel játszottak-táncoltak. Játékos bemelegítés segített oldódni, majd figyelemfelkeltő és -fejlesztő gyakorlatok következtek. Azután népi gyermekjátékok: hívogató, libikókázó, szarkatánc (páros szökdelések), ritmusgyakorlatok következtek. Tánctechnikai alapozásnak következett az ugróiskola. Remek testsúly áthelyezés-koordináció fejlesztő gyakorlatnak bizonyult. A szünet előtt jött a „nehezebb” része a programnak, az igazi tánctanulás: Somogyi ugróstáncot tanulhattak a kicsik, amibe azután jól el is fáradtak. A szünetben Miki bácsi mesét mondott a gyermekeknek.
Szünet után a gyermekeket elkísérő szülőkkel, nagyszülőkkel következett a közös program: csontkovácsolás, lovagoltatás, tücsökringató, patkoló, levélírás, stb. Végül csoportos játékok zárták a délután első részét: tüzet viszek fogócska, dinnyés, csőszös fogócska.
A délután második részében a 10-16 éves fiatalokkal foglalkoztak. Itt is figyelemfelkeltő, -fejlesztő játékokkal indult a program. Majd szituációs játékok, ritmusérzék fejlesztés – pányvázás – következett. Miklós János bemutatott a fiataloknak hagyományos magyar népi hangszereket: kereplőt, tutorát, dorombot, a pásztorok által elkészített egyéb használati tárgyakat. Következtek a táncok. Ezen a délutánon három moldvai csángó táncot tanulhattak meg a magyar hagyományok iránt érdeklődők: ördögútját, kecskést és léremet. Jó volt nézni, milyen fogékonyak és mennyire élvezik a közös táncot a fiatalok.
Aki eljött, szülő és gyermek, mind jól érezte magát ezen a délutánon.
A két pedagógus szerint, a hagyományokat nem ápolni kell, mert nem betegek és nem őrizni kell, mert azokat senki sem akarja ellopni, hanem megélni, a mindennapok részéve kell tenni őket.
Kép és szöveg:
dr. Burián Sándor
Hozzászólások