Turizmusfejlesztés és politika

A helyi problémák feltérképezésére és az általa vezetett tárca prioritásai ismertetésére érkezett pénteken Hunyad megyébe Maria Grapini (PC), a kis- és középvállalkozások (IMM) és turisztikai miniszter asszony. 

A vármegyeháza dísztermében szervezett eszmecserén polgármesterekkel és turizmusban érdekelt vállalkozókkal találkozott.

Országos szinten a kis- és középvállalatok legjelentősebb problémája a finanszírozási nehézségek, ismertette eddigi tapasztalatait a miniszter asszony. Ezután a szakképzett munkaerő hiánya szerepel, amelyen sem az oktatási rendszer, de még az EU-s alapokból szervezett számtalan szakképzési program sem igazán segít. S csupán a harmadik helyen szerepel a vállalkozókra nehezedő adóteher. Mi a helyzet Hunyad megyében, milyen prioritásokat állítanának fel önök? – kérdezte az egybegyűlteket Maria Grapini.

Miniszteri szemszögből a kis- és középvállalatokkal szembeni diszkrimináció az egyik legfontosabb megoldandó probléma. Az állam ugyanis – főleg szociális megfontolásokból – elnéző a nagy adósokkal szembe, az IMM-k viszont kénytelenek eleget tenni adókötelességeiknek. Tavaly, például, az ország legnagyobb 100 adósa (bányavállalat, vasút, vegyipari óriások stb.) összesen annyi adóhátralékot halmoztak fel, mint amennyivel 400 000 kis- és középvállalkozás járult hozzá az államkasszához! Ez tűrhetetlen, be kell vezetni az etikát az üzleti életbe, illetve az állam és üzleti szféra közötti viszonyba.

Mert az üzleti szférában sem igazán érvényesül az etika, az adócsalás igen elterjedt. Mindenekelőtt a turizmusban. 2011-ben, például, Románia összes szálloda- és panziótulajdonosa kevesebb adót fizetett, mint az autójavító műhelyek együttvéve! Sőt, olyan esetek is vannak, hogy 20 éve működő panziók folyamatosan bővülnek, újabb és újabb létesítmények épülnek, viszont nyereségadót soha sem fizettek! Az sem normális, hogy az ingatlanadó mértékét az épület tulajdonformája szerint határozzák meg, s nem felhasználási célja szerint. Magánszemélyek kevesebbet fizetnek, mint a jogi személyek, ezért gyakori, hogy több száz szobás szálloda, például, magánszemély tulajdonában van és annak megfelelően adózik, holott a magánlakással szöges ellentétben jövedelmet termel. Az üzleti etika nevében mindezeknek véget kell vetni, hangsúlyozta Grapini. A terembe lévők közül sokan nagyot nyeltek, hiszen a Sztrázsán például éppenséggel az ilyen jellegű üzleti „etika” általános, a tárcavezető szavaiból pedig a súlyos anyagi gondokkal küzdő kormány újabb bevételnövelési terveit olvasták ki, nyilván a kis- és középvállalatok terhére.

Megfontolt turizmusfejlesztés?

Mi lesz az elődje által elindított nagyméretű Zsil-völgyi turisztikai infrastruktúra-fejlesztési programmal? A bányavidéken sokan szobrot emelnének Elena Udreának, mert 20 év semmittevés – és a turizmus potenciáljáról szóló grandiózus szlogenek – után végre komoly fejlesztést indított el.

Az összes programot átvizsgálják és indokoltságuk alapján folytatják, szögezte le Grapini. Romániában, például, a sípályák együttes hossza 127 kilométer, vagyis kb. annyi, amennyi egymagában bármely osztrák, svájci, francia vagy olasz alpesi üdülőben. Ráadásul a 127 kilométer (melynek egynegyede, vagyis olyan 32 km. Hunyad megyében van) 147 sípálya között oszlik meg. A turisztikai minisztérium nem finanszírozhatja közpénzből, hogy mindenki kénye-kedve szerint saját csúszdát (derdeluş) építsen. Nagyobb térséget felkaroló fejlesztési gócokat alakítanak ki, és azokat finanszírozzák

Turizmus és politika

Csakhogy a közigazgatásilag Petrozsényhoz tartozó Páreng éppen egy ilyen góc része, az Udrea által elindított program ugyanis rá is ugyanúgy vonatkozik, mint a szomszédos Voineasára, Vulkáni Hágóra, vagy Sztrázsára. Utóbbiak esetén megépült a nagy kapacitású, gyors és kényelmes korszerű libegő, a Párengen viszont tavaly leállt a szinte azonos fejlesztés. Holott a libegő oszlopait már felszerelték, a kábelek és a libegők felszerelése, illetve az induló és érkező állomások építésének befejezése van már csak hátra. A sípályák hossza is jelentős, semmivel sem marad el a Sztrázsa mellett, s jóval meghaladja a Voineasa és Vulkáni Hágó hasonló adottságait. Arról nem is beszélve, hogy a Páreng összehasonlíthatatlanul gondozottabb, rendezettebb és civilizáltabb, mint a balkáni lecsóhoz hasonlító kaotikus Sztrázsa. A libegő befejezése nélkül viszont éppen a felkarolni kívánt kis- és középvállalatok, panziótulajdonosok jutnak csődbe, hiszen a turisták a szomszédos üdülőket keresik fel. Miért állt le a fejlesztés és mikor indítják be újra? – kérdezte határozottan Dollinger Rozália. A petrozsényi magyar hölgy ugyanis hazatért Ausztriából, ahol Innsbruck mellett hasonló panziót működtetett és jelentős befektetéssel indított hegyi panziót a Párengen. Éppen a kormány fejlesztési programjára alapozva. Csakhogy a fejlesztés önkényes leállítása miatta a turisták nem jönnek, a hozzá hasonló vállalkozókat pedig jelentős anyagi veszteség éri. Itt nem pártpolitikáról van szó, hanem arról, hogy Románia kormánya bizonyos kötelességet vállalt, s a politikai változás nyomán nem hajlandó eleget tenni annak, noha számos vállalkozó éppen azon kötelességvállalás alapján fektette be pénzét, hangsúlyozta Dollinger Rozália. Eközben az állam elvárja, hogy a vállalkozó adójával gazdagítsa az államkasszát, munkahelyteremtéssel pedig csökkentse az államra nehezedő szociális terhet, ha már Grapini minden ötödik mondatában hangsúlyozta az etikát. A miniszter asszony erre csak azt tudta válaszolni, hogy ismét átnézi a Páreng-dossziét és a tárca szűkös anyagi lehetőségei függvényében dönt.

Amúgy a kormányzati inkompetencián kívül a Hunyad megyei turisztikai vállalkozók a túlzott központosítást (minden engedélyért Bukarestbe kell menni), a bürokráciát, valamint az adóterhet említették legjelentősebb problémaként.