„Úgy gondolom, hogy helyt állt az iskola!”

A tanév folytatásával kapcsolatban továbbra is kevés információ áll a tanárok és a diákok rendelkezésére. Dr. Erdei Ildikóval, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatójával a koronavírus járvány miatt egyik napról a másikra bevezetett távoktatás tapasztalatairól beszélgettünk, természetesen telefonon.

– Amit hiányként tudok megfogalmazni a távoktatással kapcsolatban az, hogy bizonyos dolgokat a Minisztérium nem az elején, hanem menet közben vagy éppen most a legvégén jelezte, hogy hogyan is gondolta – nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Erdei Ildikó. – Március 10-én szóltak, hogy 11-től nincs tanítás az iskolákban, és az egyetlen utasítás az volt, hogy az iskolák vezetőtanácsa fog dönteni a hogyan továbbról. Volt egy ajánlása is a minisztériumnak, miszerint a Google-alapú oktatási platformot javasolják használni.

Mi a magunk részéről úgy gondoltuk, hogy megnézzük a távoktatás milyen formáit tudjuk használni, és építsünk fel egy rendszert, amelyik valamilyen módon pótolja a szemtől-szembe oktatást. Úgy gondolom, hogy mi rendkívül sokat tanultunk ez alatt a hónap alatt, becsülettel próbált a tanári munkaközösség, a diáksereg és a szülői közösség együttműködni, és keresni egy olyan formát, amivel fenntartható a tanulási folyamat.

Elsődlegesnek azt tartottuk, hogy a kapcsolatot vegyük fel mindenkivel. A meglévő kommunikációs csatornákat használtuk az első fázisban (levelező listák, Facebook-csoportok, WhatsApp-os csoportok stb.), és ez alapján próbáltuk megnézni, ki az, aki elérhető, hogyan érhető el, milyen formában.

– Sikerült valamennyi diákot, esetleg szülőt elérni?

– Kilenc diákot nem sikerült elérnünk, de most a végén már mindenkiről tudunk valamit. Próbáltunk segíteni abban is, hogy mindenkinek számítógépe vagy legalább okostelefonja, tabletje legyen. Adományokból kapott vagy az iskola használatában levő eszközökkel próbáltuk meg segíteni a családokat.

– Konkrétan hogyan működött a kapcsolattartás a diákokkal?

– Az elképzelésünk az volt, hogy a feladatok kiosztása nem tekinthető távoktatásnak, hanem olyan formákat próbáltunk keresni, amelyekkel a diákokat be tudjuk vonni, hogy az számukra is érdekes legyen, legyenek feladatok és legyen visszajelzés. A Google-tantermes megoldás a líceumi osztályokban már az első napokban működött, amint hozzá lehetett férni a platformhoz, elkészültek a belépők, és az online oktatás lehetősége megszületett. Volt olyan tanár kolléga, aki már a második héten megtartotta online az óráit, és volt olyan is, akinek ez nem sikerült, de az volt a cél, hogy a különböző módszereket alternatív módon, egymást kiegészítve adjuk. Hangsúlyt fektettünk a vizsgatantárgyakra. A természettudományok esetében volt több próbálkozás, hogy online órákat is tartsanak a kollégák annak érdekében, hogy a magyarázatokat, a felmerülő kérdéseket tisztázni tudják. A Google alapú oktatási platformnak az eszközeit, a MIT-es felületet használtuk. Időközben az 5–8. osztályban is áttértünk erre az oktatási formára, és arra készültünk, hogy amennyiben a vakáció után is távoktatás lesz, akkor kizárólag ezt a Google-tantermet és a MIT-es felületet használjuk a különféle üzenetküldős csatornák helyett.

A kollégákkal heti rendszerességgel tartottunk online-találkozókat a videórendszeren, szakmai munkacsoportokkal, osztályfőnökökkel, tanítókkal, az óvó nénikkel sok párhuzamos megbeszélés volt. Voltak gyakorló órák, tapasztalatcsere órák, mindennap egymástól tanultunk, és a rendszergazda nagy odaadással segítette mindezt. Mindenképpen egy nagyon aktív időszakra tekintünk vissza! Ezek után egy kicsit fejbe vert a hír, hogy a cél az lett volna, hogy csak a meglévő anyagmennyiséget gyakoroljuk. Mi most türelmesen várjuk, hogyan képzelik el a folytatást május 15-ig. Ha csak az számít, amit március 11-ig „face-to-face” tanítottunk, ez számomra egy kicsit furcsa lenne, várjuk a következő rendelkezéseket.

– Hogyan viszonyultak a szülők a távoktatáshoz?

– Mi végig építettünk a szülők konstruktív kritikájára és visszajelzéseire, de a családok is rendkívül különböző helyzetben voltak. Volt olyan szülő, aki otthon volt és az idő jelentős részét együtt tudta tölteni a gyerekkel, együtt tanultak. Volt olyan szülő, aki otthonról dolgozott, de azért aktívan részt tudott venni a gyerek tanulásában, de olyan szülők is voltak, akik csak este értek haza a munkából. Úgy érzem, hogy a kommunikáció azért jó volt, a diákok megszokták a távoktatást, és voltak akik az előnyét is látták ennek a dolognak. Valahol végig az lebegett előttünk, hogy ezt most mi céllal végezzük? Ha végül kiderül, hogy a nyáron iskolába fogunk járni, akkor ez demotiváló lenne, a licisek kérdezték is, hogy akkor ezekkel miért kell most foglalkozni, ha majd úgyis pótolni kell?

– A Tálentum-vetélkedők online szakaszának a tapasztalatait tudták hasznosítani a távoktatásban?

– Gondolkodtunk az elején, hogy az e-tanulásos platformot használjuk-e vagy nem, végül a tapasztalatot vittük át erre az új rendszerre, mert úgy éreztük, hogy a diákoknak is egyszerűbb lesz, ha ugyanazon a platformon dolgoznak, és a feladatokat nem egy másikon kell elvégezniük. Mindenképpen segítette a többi kollégát a „Tálentumos” tanári csapat abban, hogy mit jelent egy ilyen felületen a feladatokat feltölteni, kvíz-szerű feladatokat készíteni, ilyen szempontból ez egy hasznos tapasztalat volt.

– Híre ment, hogy Tehetségnapot is szervezett az iskola ebben az időszakban.

– A Tehetségnapnak rendkívül pozitív volt a fogadtatása a gyerekek részéről, akkor is, ha ezúttal a díjkiosztás elmaradt. Azok a diákok, akik a Tehetségnapon szavaltak, verset mondtak, énekeltek, táncoltak volna, azokat megkérték a tanárok, hogy otthon adják elő, amit be szeretnének mutatni, és egy kis felvételt küldjenek be az iskolába. A tanárok felkérésre sok-sok anyag érkezett a gyerekektől, ez is egy módja volt a közösség megszólalásának. Aznap nagyon sok felvétel került fel az iskola közösségi oldalára, és azóta is látjuk, hogy nő a számuk. Ez népszerű kezdeményezés volt a gyerekek körében! A Diákszínpad előadásait is elővettük ebben az otthonülős időszakban, gondoltuk, hogy jó alkalom lesz újra végignézni az előadásokat a Diákszínpad YouTube-csatornáján. A magyar szakos kollégák a költészet napjára is készültek versek megosztásával, a pszicho-kör tagjai pedig készen állnak, hogy beszélgessenek a társaikkal, akik a bezártság érzését nehezebben viselik.

– Néhány szóban hogyan foglalná össze ennek a hónapnak a tapasztalatait?

– Úgy érzem, hogy a gyerekeknek aránylag könnyen ment az átállás. Osztályfőnöki órákat is tartottunk az utolsó héten, a kollégákkal most értékeljük, hogy mit tapasztaltak, a diák-önkormányzat vezetőitől is kértük a visszajelzéseket. A szülőktől kaptunk pozitív visszajelzéseket is, mások azt mondták, hogy ez nagyon sok, nagyon nehéz a diákoknak, ezért próbáltuk visszafogni az anyagmennyiséget, segíteni a diákoknak, ez egy új tapasztalat volt mindenképpen. Úgy gondolom, hogy helyt áll az iskola a távoktatás körülményei között is!