Zenés múltidézés a Klapka kávéházban

„Jöttem és most itt vagyok / ülök csak és hallgatok

te csak várod azt hogy szóljak már / tiszta legyen a szó”

                                                                   (Kinde Annamária: Életem)

A temesvári Klapka kávéházban 2019. április 5-én hatalmas érdeklődés közepette került sor Sarány István Garabonciások című könyvének a bemutatójára (előző este, szintén szép számú közönség előtt Aradon is sor került a bemutatóra). A Lehőcz László rádiós szerkesztő moderálta zenés beszélgetésen részt vett Sarány István újságíró, a könyv szerzője, Csutak István, a Garabonciás zenekar frontembere, H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, dr. Albert Ferenc, Kilyéni István, Brîndușa Armanca egyetemi tanárok, Mimo Obradov temesvári rocktörténész, Ilie Stepan rockzenész, Mátray László színművész és sokan mások a dokumentumkötet szerzői és szereplői közül.

„Jöttem és most itt vagyok” – csapott egyből a húrok közé Csutak István, a Garabonciás zenekar vezetője, megadva az alaphangot az izgalmasnak ígérkező zenés múltidézéshez, amelyet az 1960-as, 70-es és 80-as éveket felidéző, kiválóan összeválogatott vetített képekkel illusztráltak a szervezők. A több mint 300 oldalas, keménykötésű Kriterion-könyv megszületésének körülményeiről az első számú felelősök, Sarány István és Csutak István vallottak, akik korabeli dokumentumok, újságkivágások, irodalmi művek, illetve Kinde Annamária dalszövegei, a Garabonciás-dalok kottái, a Garabonciás-diszkográfia, fotóalbum és a legújabb Garabonciás-CD felhasználásával hozták létre a műfajilag nehezen meghatározható könyvet. H. Szabó Gyula Kriterion-igazgató a Garabonciásokkal történt első siménfalvi találkozásáról mesélt. A ma is aktív zenész, Ilie Stepan (Pro Musica) és Mimo Obradov televíziós szerkesztő, rock-történész az 1970-es évek kiforrott temesvári könnyűzenei életről beszélt, ahol a városba diákként érkező Garabonciás-muzsikusok megtalálták a megfelelő közeget ahhoz, hogy kibontakozhassanak és megleljék egyéni hangjukat. A kötet előszavát jegyző Brîndușa Armanca felidézte, hogy az 1970-es években Temesváron nem volt olyan szigorú cenzúra, mint az ország más részein, és a Garabonciás zenekar szövegeiből felsejlett a mögöttes tartalom, érezni lehetett, hogy költői formában tiltott dolgokról beszélnek. Albert Ferenc és Kilyéni István egyetemi professzorok azok között a temesvári magyar értelmiségiek között voltak, Csizmarik Lászlóval és Bárányi Ferenccel együtt, akik az 1970-es, 80-as években védelmet biztosítottak a Temesváron tanuló mintegy 1600 magyar egyetemista intézményeinek (Thália diákszínjátszó csoport, Látóhatár, M-studió, Garabonciás) és tartották a hátukat, ha „viharfelhők tornyosultak” és a kirúgás veszélye fenyegette valamelyiküket. Ők ott ültek az első sorban a Thália-előadásokon, a Garabonciás-koncerteken és fordították a propaganda titkárnak, ami magyarul elhangzik. „Mi úgy fordítottuk románra a magyar szövegeket, hogy a propaganda titkárnak tetsszen, amit hall” – mondta Albert Ferenc professzor. Mátray László temesvári színművész, a Thália diákszínjátszó csoport egykori vezetője felidézte a zenekar „keresztelőjét”: a Garabonciás nevet, egy üveg kadarka elfogyasztása közben, ő maga javasolta Csutak Istvánnak annak idején, és komoly meggyőző munkájába került a „túl hosszú” és titokzatos név elfogadtatása. Csutak István közben eljátszott néhány régi és újabb, 2012–14 között „planetáris technikával” született Garabonciás-dalt, amelyek a könyvhöz mellékelt Biztató című CD-n is hallhatók.

A Garabonciások temesvári bemutatóján természetes volt, hogy a meghívottak egy része – Ilie Stepan, Mimo Obradov és Dana Gheorghiu, a Diákház egykori szakirányítója – román nyelven szólalt meg a beszélgetés során, hiszen a sokszínűség ma is jellemzője a helyi kulturális rendezvényeknek. A sikeres könyvbemutató végén a szerzők dedikálták a Kriterion Könyvkiadónál megjelent, szép kivitelezésű, a délvidéki Léphaft Pál karikatúráival illusztrált kötetet.