A francia udvarban

A lengyel udvar értesítette a fejedelmet, hogy személye biztonságáról Danczkában tovább nem kezeskedhet; s ha az utrechti béke ott éri, talán el sem engedik Franciaországba.

Anna angol királynő követén keresztül felajánlja a fejedelemnek, hogy Anglia érintésével, angol hajón tegye meg az utat. A fejedelem 1712. nov. 10-én egy angol kereskedőhajó fedélzetén hagyja el Danczkát, s hogy távozása ne keltsen feltűnést, csak három kísérővel. Mikes ekkor már a fejedelem legközvetlenebb környezetébe tartozik, ezért egyike annak a három útitársnak, akit Rákóczi kiválasztott.

A hajóútban nem sok örömet leltek. A háborgó tenger, a viharos jeges záporok elől egy svéd fjordba kellett bemenekülniük. Ráadásul attól is rettegtek, hogy a dán király elfogatja, és jó pénzért kiadja őket az osztrákoknak. Végül sikerült kikötniük Angliában, de Rákóczira itt újabb fájdalmas csalódás várt. Bécs londoni követe tiltakozására a királynő nem fogadja, de hajót biztosít a továbbutazásra. Jó öt hét  után a kis csapat a francia Dieppeben kötött ki, újabb tíz nap múltán már Párizsban voltak, ahol ezrek várták érkezésüket.

A fejedelemnek Párizsban nagy megbecsülésben volt része. Mindenütt a szabadságharc vezérét tisztelték benne, azt, aki inkább mérhetetlen vagyonáról mondott le, mintsem a népének jogaiért való harcot adta volna fel. Franciaországi tartózkodása kezdetén Rákóczi mindent megpróbált, hogy a béketárgyalásokon Erdély ügye is szóba kerüljön, de 1713–17 között rohamosan fogyott ennek akár csak kicsiny realitással is bíró lehetősége.

Otthonos volt a királyi udvarban, igyekezett az ott megforduló befolyásos diplomatákat megnyerni a magyar ügynek. Szívesen látták minden társaságban, udvarolt és szórakozott, de fő célját – megnyerni XIV. Lajost a magyar ügynek – sohasem vesztette szem elől. Maintenon asszony, a király felesége naplójában erről így ír: „Soha idegen nem ért el ilyen sikereket Franciaországban – szeretik őt, keresik társaságát, becsülik”.

        Sokat járt az udvarhoz, hogy el ne felejtsék, és hogy politikai tervei megvalósításában egyetlen lehetőséget se mulasszon el. Rákóczi azt remélte, hogy tekintélyét és befolyását felhasználva, a távolból is hasznára tud lenni hazájának. Száműzetése éveire ez az örök résen állás nyomta rá bélyegét.          A párizsi udvar szép asszonyokkal teli fényes társaságában eseményszámba ment a kicsit egzotikus, kellemes és főleg jóképű nemes vendég megjelenése. Saint-Simon a csípős nyelvű főnemes, aki nem tudott öt percig maradni a nélkül, hogy két-három szellemes gonoszságot el ne süssön bárkiről, a következő jellemzést adja róla:  „…nagyon arányos és jó alakú, külseje erős, hatalmas és nagyon nemes, tekintélyt parancsoló minden durvaság nélkül ...Bölcs, szerény, mértéktartó… Egészében véve jóságos és értelmes, nagyon udvarias, de eléggé megválogatja, kivel áll szemben. Igen könnyed mindenkivel és – ami ritkán található együtt –, ugyanakkor sok benne a méltóság, a nélkül, hogy modorában bármi is éreztetné a dicsőséget... Mélységesen hisz Istenben és ezt nagy egyszerűséggel nem mutatja, de nem is titkolja.”

Rákóczi nem mutatta sem kétségeit, sem reményeit. Senkinek sem adott jogot, hogy szánakozzék rajta, senkinek alkalmat, hogy nevessen kétségein és hiú reményein. A korrekt udvaronc csak álarc volt Rákóczin, mely elfedte belsejének viharait.  Vallomásaiban ugyanerről az időszakról önostorozó kemény szavakkal fogalmaz:

„…Ha jól meggondolom, valójában a színházi komédiások életét éltem, papok társaságában a keresztényt játszottam, katonák közt a katonát, politikusok közt a politikust alakítottam. Hazudoztam és hízelegtem a nőknek, s akik nekem tetszeni vágytak, azok tetszését hasonlóképpen igyekeztem megnyerni. Íme a világi tudományra való törekvés…”

Időközben létrejött az európai békesség, de Rákóczi nélkül. A háborúban résztvevő hatalmak 1713-ban megkötik az utrechti békét, majd az 1714. évi rastatti és badeni béke lezárja a spanyol örökösödési háborút is. A tárgyalásokon Magyarország és Erdély ügye csak annyiban került szóba, hogy a francia fél tárgyalási pozícióját erősítendő az általa tett engedmények gyanánt, ejteni lehessen. Az is igaz, hogy ezeken az alkudozásokon Franciaország mint vesztes fél vett részt, és így, ha XIV. Lajosnak állt is volna valaha szándékában, hogy betartsa Rákóczinak tett ígéretét, már nem volt abban a helyzetben.

Szerkesztette: Murvai Miklós

o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Aradi Szervezete 2019. szeptember 24-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja a II. Rákóczi Ferenc-emlékév második előadását.

„A vagyok a ki voltam, és a leszek, a ki vagyok” címmel, Mikes Kelemen Törökországi leveleit bemutató, videóvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadás meghívott előadója Nagy Gizella, nyugalmazott, Ezüstgyopár-díjas magyar nyelv- és irodalom tanár.

Közreműködik: Tóthpál Eszter. Házigazda: Murvai Miklós.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!