Kazinczy Gábor 1863-ban megjelent Mátyás király. Kortársai tanúsága szerént című válogatása előszavában így méltatja a nagy királyt: „Egy hitében, eszméiben, alkotásaiban megrendült, bomladozó világ határán s a szülendő újnak küszöbén, téveteg vívódásai s kísérletei közepett nyúlik fel Hunyady Mátyás nagyszerű alakja.
Óriás conceptiókkal agyában, nemes szívvel kebelében; akarva mindent, megbírva többet, mint bárki más; lovag és király, sőt autocrata, aki ment a merre nagy eszméi s mély szenvedelmei ragadák, s útába állni nem bírt semmi, egy lázadó ország, sőt maga a törvény sem; önérzetes bátorsággal, kalandos merészséggel a csatatéren s a közéletben, lába poráig hajtá alá azon két hatalmat, min alapkövűl a középkor öszves alkotása nyugovék: az egyházi és világi oligarchiát – ő, a parvenü, kit a hóhérbárdtól a gondviselő történet szabadítá meg, s börtönből trónra fel a nép fegyvere dobott.
Látkörének szűk volt Magyarország, a kor; szemei a végtelen jövőn csüggtek, s be akarta futni diadalmasan, meghódítani, magának és nemzetének. Méltó társat nem találva, búvár szelleme alá merült a classicai nagy világ halottjaihoz; méltó akart lenni hozzájok, vissza akarta idézni az életbe, maga körül látni, velek élni, cselekedni, halhatatlan lenni.
Mátyás a legérdekesb egyénisége a magyar történelemnek; nem csak: az egyetlen király, kinek nevét nem a historia tartja fen csupán, hanem az élő, halhatatlan emlékezés. Az első, szent királyt megünnepli a nemzet, mert úgy „rendelik” […] Mátyás az egy király, kit maiglan színről színre ismer a nép, tudja hős és jótetteit, emlegeti szokásait, élczeit, kalandjait. Hogy ne tudná, hogy ne emlegetné! Hiszen „igazi király” volt: hatalmas a hatalmasok ellenében s a gyöngék és nyomottak paizsa, aki országok hódításának válságai s gondjai között, meghallá s meghallgatá a jajkiáltást s a néma könyűt; mindent látott, mindent tudott, mert mindenütt jelenvaló volt mint a Gondviselés; szeme a felszín csillámai vagy kérge s a tömjén füstje mögött meglátta a valót; nem ámítatá magát, rendezett diadalmenetek helyett ismeretlenül járta be a nép kunyhóit, mik oly lenn rejtekeznek, hogy a kegyelem napsugára elhaloványodik mielőtt aláérne; a ki parancsolni tudott, nem csak másoknak, hanem magának is, ő a mindenható, és akarata törvény vala, mert igazság vala.
Azért emelte a trónt oly magasra mint előtte és utána senki; rengeteg áldozatok árán, hagyján! de együtt dicsőítve meg magával Magyarország nevét. Igen, Mátyás király egy symbolicus alak, a királyság fogalma magyar agy és magyar szív szerént, egy élő rege, mely a halott múlt fölött örökifjan virágozik fel mint a tavasz; egy mythus, kinek körvonásait el nem sápasztja, sőt szeretve és áhítva színezi ki az ősz idő.
A világtörténet nem bír öröklőbb, magasztosb emléket emelni fejedelemnek, mint a Hunyady Mátyásé, eme a szívekbe vésett felírással: Meghalt Mátyás király, oda az igazság.”
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében aKirály, álruhában. Mátyás a Kárpát-medence néphagyományában című, videóvetítéssel egybekötött előadását 2018. november 27-én, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja.
A rendezvény meghívott előadója: Nagy Gizella nyugalmazott magyartanár.
Közreműködnek: Rónai Zoltán, Tóthpál Eszter és a Csiky Gergely Főgimnázium IV. osztálya Khell Jolán Rozália tanító vezetésével.
Házigazda: Murvai Miklós.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Hozzászólások