A „leghűségesebb” nagybányai

75 éve annak, hogy elhunyt a „leghűségesebb” nagybányai.

Thorma 1870-ben, az Alföldön, Kiskunhalason, született, 14 éves korában költözött a család Nagybányára. Egyedüli a festőtelep alapítók közül, aki élete végéig itt élt, lakott, alkotott.

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum vezetésével nemzetközi vándorkiállítással emlékezünk rá a következő városokban:

Kecskemét, Cifrapalota 2012. június 1.–július 29.

Nagybánya, Millennium Galléria 2012. augusztus 9. – szeptember 9.

Kiskunhalas, Thorma János Múzeum 2012. augusztus 17.–szeptember 15.

München, Künstlerhaus 2012. szeptember 30.–október 19.

Stuttgart, Ungarisches Kulturinstitut 2012. október 23.–november 30.

Berlin, Botschaft von Ungarn 2012. december 6.–2013. január 27.

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria 2013. február 1.–június 2.

1895-ben Thorma János ötlete alapján eldőlt, hogy a müncheni Hollósy festőiskola a nyári hónapokra Nagybányára költözik. Az utazás célja az volt, hogy a növendékek és a baráti kör együtt maradjanak, és megalapozzák Magyarországon is a természet utáni festészet oktatását.

A két nagybányai, Réti és Thorma szervezői munkája, valamint a város vezetőségének lelkes támogatása eredményeként 1896 májusában megjelent a városban egy 50 festőből és növendékből álló nemzetközi csoport.

A modern magyar festészet kezdetét ettől a pillanattól számolhatjuk. Az addigi műhely-festészetet fokozatosan felváltja egy természethez hű, ennek a szeretetén alapuló festészet.

Ez a látásmód hosszú időre meghatározta a magyar festészet fejlődését, hiszen itt tanultak, itt formálódtak azok, akik később a különböző csoportosulások révén döntő, meghatározó szerepet játszottak: neosok, nyolcak, Gresham-kör, Kecskeméti telep stb.

E munkában Thorma szerepe meghatározó volt. 1898-ban kidolgozta egy szabadfestőiskola terveit, ezt Rétivel egyeztetve hozták nyilvánosságra. Ennek alapján ők Ferenczyvel és Grünwalddal közösen megalapították1902-ben a Nagybányai Szabad Festőiskolát. Ennek előzménye az volt, hogy Hollóssy és köre személyi okokból 1901-ben végleg elhagyta Nagybányát.

A nagybányai festőiskola további sorsában Thormának döntő szerepe volt. 1905 -ben Ferenczyt, 1913-ban Rétit nevezik ki az Akadémia tanárává, 1909-ben Grünwald a kecskeméti festőtelep vezetője lesz. Ferenczy 1913-ban több levelében kéri Thormát, hogy vegye át az iskola vezetését, ez meg is történik, és 1927-ig gyakorlatilag egyedül végzi ezt a munkát. Ekkor betegségére hivatkozva átadja Mikolának, Krizsánnak és Ferenczy Valérnak, tiszteletbeli vezetőként maradva 1936-ig, az iskolának a város általi átvételéig.

Thorma a békeszerződés után nemcsak tovább viszi az iskolát, de elvállalja a négy romániai festőakadémia ösztöndíjasainak ingyenes nyári tanítását is, így szinte elképzelhetetlen magasra, 145-re emelkedik a növendékek száma.

Nagy tiszteletnek, elismerésnek örvend a román kulturális vezetőség részéről, meghívják a bukaresti szalon zsűrijébe, és megkapja az egyik legnagyobb kitüntetést, a „Bene merenti”-t a román királytól.

Az 1900-as évek elején mind több festő telepedett le Nagybányán, ezért szükségessé vált a jogaik, érdekeik képviseletére egy szabályozott társaság megalakítása. 1912-ben létrejön a Nagybányai Festők Társasága, amelynek Thorma is alapító tagja, majd 1917-től élete végéig elnöke. 1936-ban elnökletével megalakul az erdélyi-bánáti festők szindikátusa, amelyben már csak rövid ideig tevékenykedhet.

Thorma elévülhetetlen érdemeket szerzett nemcsak mint festő, hanem mint ember, pedagógus, segítőkész kollega, barát is. Egy laikus, kissé elfogult gyűjtő szemével nézve Thorma János művészetét: Ahhoz, hogy valaki jó festő legyen, szorgalom, idő, és jó tanítómesterek szükségeltetnek. Alapjaiban szükséges bizonyos szabályokat, technikákat, anyagismeretet elsajátítani, megtanulni, ezekre önállóan szinte lehetetlen rájönni.

Thormának megvolt a lehetősége, türelme, szorgalma is egy alapos szakmai tudás elsajátítására; már 16 éves korában eldöntötte, hogy festő lesz, és ettől kezdve egész életét ennek a célnak szentelte. Bizonyára ezzel magyarázható az is, hogy csak 59 évesen házasodott annak dacára, hogy vonzó, érdekes férfi volt, sikerekkel a másik nemnél. A bécsi festőakadémia volt növendéke, Horváth Henrik a rajztanára, aki az alapokra tanítja, majd Budapesten a Mintarajztanodában két éven keresztül Székely Bertalan irányításával fejleszti tovább tudását. Münchenben a Hollósy-iskolában és a királyi Akadémián is tanult. Ezek után következtek a párizsi tanulóévek a Julien Akadémián.

Mint képzett festő is minden új iránt érdeklődött, igényelte a továbbtanulást, évente több tanulmányutat tett Európa különböző kulturális központjaiban egészen 1906-ig. Ezután anyagi problémái miatt csak ritkán hagyta el Nagybányát, Magyarországot.

Ahhoz, hogy valaki nagy festő legyen, tehetségre is szükség van, ezt nem lehet megtanulni, ehhez születni kell. Thorma óriási, született tehetség, ennek a megállapítására a legkompetensebb gyerekkori barátja és kollégája, Réti István:

„Nemcsak festőileg, vizuálisan, hanem érzelmileg, belső tartalma szerint is érdekelte a világ. Érzelmei és gondolatai, amiket más ember szavakkal mondana ki, nála mindjárt vizuális megfogalmazásban, képszerűen jelentkeztek. Sohasem ismertem még valakit a festők között, aki annyira képekben gondolkozott volna, és nem ismertem olyant sem, akinek ilyen irányban gazdagabb lett volna képlátó képzelete és inventioja. Nemcsak formai, de lelki élete és szerepe is van minden figurának a képein.”

Thorma egész művészi pályafutása alatt következetesen kitartott a festészetről alkotott véleménye, eszméi mellett, radikálisan eltérni az általa meghatározott útról nem volt hajlandó, sem olcsó sikerekért a divatirányzatokat kritika nélkül átvenni, másokat másolni. Ez nem jelentette azt, hogy látás- és festőmódja az évek folyamán igényeinek megfelelően nem változott, de mindig megmaradt eredetisége.

Kezdeti éveiben a realizmus, finom naturalizmus, szecesszió elemei találhatóak meg egyéni módon alkalmazva festészetében. Ezek az irányzatok a századfordulón modernek, haladóak.

Festészetét igazolja a számtalan bel-és külföldi kiállítás visszhangja, kritikák, magán- és állami vásárlások, díjazások:

1894 Párizs: „Mention honorable”

1903 Budapest: „a Lipótvárosi Kaszinó díja”

1904 St-Louis-i világkiállítás: „Aranyérem”

1905 München: „Első osztályú érem”

1906 Budapest: „Vaszary Alapítvány díja”

Témái is megfelelnek a kor szellemének, időszerűek. 1848-as témái aktuálisak, sőt forradalmiak, egyedülállóak, nagy bátorságról tesznek tanúságot, óriási sikert, népszerűséget, elismerést jelentettek számára. Akkora sikert festménnyel senki nem ért el Magyarországon, mint ő. Az Aradi vértanúkhoz, melyet a mai Gundel vendéglő báltermében állítottak ki, ezrek zarándokoltak.

Más témájú festményei számára szinte csak mellékesek, mintha csak szórakozásból, kikapcsolódásból festene, kevés, de talán pont ezért jobbnál jobb alkotásokat hozott létre.

Témák szerint két csoportba sorolhatjuk ezeket a festményeket: a magyar és nemesi középréteg baráti, de gyakran kritikai ábrázolása, mint Szenvedők, Bilcz Irén, Berki házaspár stb. valamint népéleti képei, melyeken igen nagy szeretettel, megértéssel mutatja meg az általa jól ismert magyar vidék lakóit: Kocsisok közt, Október 1, Kártyázók stb.

A 20. században rendkívül felgyorsult minden, így a festészetben is egymást követik a különböző irányzatok, stílusok. Ami ma haladó, azt holnap sokan semmibe veszik, nem azért, mintha az új jobb vagy akár szebb lenne a réginél. 1910 után Thorma is fokozatosan tovább fejleszti festészetét, de alapelveit soha nem adja fel. Továbbra is saját vagy az általa megfestett emberek érzelmeit akarja közvetíteni, a tájrészlet csak ennek a megerősítésére szolgál. Tájképeket csak utolsó éveiben fest, de ezek is a hangulatait tükrözik. Kialakul így egy sokkal világosabb, gyönyörű színeket használó lírai expresszív festészet, ami jellemző az utolsó 20-25 évére.

Ezeken a kiállításokon nagy számban szerepelnek az ilyen munkák, amelyek jóformán még a szakértők előtt is ismeretlenek. Célunk, hogy minél többen lássák ezeket az alkotásokat, így egy egységes képet alkothassanak Thorma egész művészetéről.

Azoknak, akik valamilyen okból nem láthatják kiállításainkat, ajánljuk a kiállítás honlapját: www.thormajanos.hu

Dr. Bay Miklós,

a nagybányai kiállítás rendezője