A művészeti író igaza

Banner Zoltán 1932. július 12-én Szatmáron született. Művészettörténész, művészeti író, költő, szerkesztő, előadóművész. Középiskolát Szatmáron, történelem szakos tanulmányokat a Bolyai Tudományegyetemen, Kolozsvárott végzett. 1958-tól az Utunk művészeti szerkesztője. 

Az Igaz Szóban (1962–1965) arcképsorozata jelent meg, művészettörténeti tanulmányait a Korunk, a pécsi Jelenkor és a budapesti Művészet közölte. Kismonográfiáit a Meridiane, majd a Kriterion adta ki. Versmondóként a magyar és a román irodalomból válogat, Bartalis János, Nicolae Labiş, Horváth Imre szerepel repertóriumában. 1970-ben, Szarvasének címmel, Bartók műsort adott elő. 1973-ban megszületett Petőfi a hídon c. műsora száz előadást is megért, hanglemezen is megjelent. Ugyancsak népszerű Lakoma (1975) ésTűzkör c. előadói műsora. Csillagfaragók c. dokumentumkönyve (1972) a megújuló népi művészetről szól. 1977 májusában Ausztráliában járt, beszámolója előbb az Utunkban, folytatásokban jelent meg, majd könyvként is (Kié vagy Ausztrália?). 1988-ban áttelepült Magyarországra, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa 1999-ig. Jelentős űrt tölt be Erdélyi magyar művészet a XX. században c. könyve (1990). Az Új Aurórát, majd (1991) a Sodrást szerkesztette. 1994–97-ben a békéscsabai Körösi Csoma Főiskola vizuális nevelési tanszékének vezető tanára. Mind Romániában, mind Magyarországon művészetszervezői munkát folytat rádióban, televízióban, a lap- és könyvkiadásban.

Olvasmányos, elegáns stílusban, magyarul (románul is) ír. Ismerteti az erdélyi magyar képzőművészetet. Méltatói között szerepel Kántor Lajos, Szőcs István, Király László, Lászlóffy Aladár. Rengeteget dolgozik, ír, utazik, előad. Könyvtárnyi irodalma van munkásságának.

A mai napig visszakérdez a tény: miért ment el, aki ezer szállal kötődik

Erdélyhez, Kolozsvárhoz? Az Utunk művészeti rovatának vezetőjeként együtt dolgozott a romániai magyar irodalom színe-javával. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon elismerően ír művészeti, elemző munkáiról.

Erdélyi fotográfusok (Csomafáy Ferenc, Erdélyi Lajos, Haragos Zoltán, Marx József) fotói illusztrálják átütő erejű Erdélyi magyar művészet a XX. századbanc. munkáját (Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1990). A több mint három évtizedes értő odafigyelés, a vállalt értékőrző magatartás és elszántság eredménye ez a kötet. Megtaláljuk benne a Kézdialmáson született Mózes Attiláné Finta Edit adatait éppen úgy, mint a Holnaposok előtt tisztelgő Deák Árpád szobrászművészét. Munkáját így ajánlja (értékeink önkéntes, éppen ezért megbízott őrzőjének): Huszadik századi művészeti irodalmunk vallja és vállalja a régi erdélyi művészet vidékies európaiságát. Banner a kortárs képzőművészekkel együtt vállalja a felelősséget felméréseiért, ítélkezéseiért, az eredményekért.

Sokáig rejtőzködőnek mondott képzőművészetűnk pusztán közvetett formában fejezte ki indulatainkat. A spontán kezdeményezésből született gyűjtemények (dálnoki, szalontai, zerindi, zsoboki) falusi, községi viszonyok, feltételek között születtek meg s gyarapodtak nyári táboraik révén. A gyergyóalfalusi képtár gyakorlatilag Elekes Vencel gyűjteménye.

Felvetem, mert bízom abban, hogy előbb-utóbb létrejön egy erdélyi magyar közgyűjtemény, párt- vagy magánvagyon révén. Máig érvényes Bandi Dezső megállapítása: Amit művelünk, az a műveltségünk. Alaszu Pál már akkor javasolta: utaztatni kell a zerindi gyűjteményt, hadd lássa az ország, a világ, hogy Szalonta, Torockó, Zetelaka, Iratos mellé odasorolható Zerind is. A megkezdett munkát folytatni kell, Zetelakán, Zsobokon, Brassóban, Székelyudvarhelyen, Kisiratoson és Szalontán, hogy új reményeket sarjasztván kiteljesedjen a nemzetiségi lét, még recesszióban is.

És Isten éltesse még sokáig erőben, egészségben, a 80 éves Banner Zoltánt, mindannyiunk örömére. 

Tisztelettel, Hevesi Mónár József