A zseniális stratéga

Mátyás hadi sikereinek titka többek között abban is rejlett, hogy a két fő fegyvernem – a gyalogság és lovasság – arányát a csatatér és az ellenség minősége figyelembevételével mindig helyesen tudta súlyozni, valamint kellő helyen és időben alkalmazni. A huszárság életre hívása pedig ugyancsak nyerő hadvezéri húzásnak bizonyult.

Mátyás sokat tanulhatott édesapjától, hiszen Hunyadi János volt az, aki évtizedekkel korábban nagyrészt átszervezte a magyar alakulatokat. Katonáitól megkövetelte az alapvető katonai magatartást, valamint a töröktől eltanult fegyelmet, rendet tartott az emberei között. Nem volt mulatozás a csata előtt, részeg katonát nem lehetett látni a parancsnoksága alatt. A tábort mindig megerősítették, az őrséget szigorúan számon kérték. A járványokat megelőzendő latrinákat ástak.

Azt vallotta, hogy a jóllakott katona lusta katona. A sereg élelmezését könnyen emészthető, de tartalmas egytálételekkel, kásákkal oldották meg. A fegyvernemek külön-külön színt kaptak, és zászlóik alatt vonultak, táboroztak, így nem keveredtek össze egymással. Könnyen mozgathatók, és gyorsan bevethetők voltak.

A törökverő nyomdokain haladva fia, Mátyás király ezt tovább tökéletesítette. Mátyás zsenialítását bizonyítja a boroszlói táborozás néven ismert Szilézia védelmére lefolytatott hadjárata is. A király hada a 10 ezer főt sem érte el, azonban kizárólag harcedzett, kipróbált és jól felszerelt zsoldosokból állt. Mátyás a hadjáratot alaposan megtervezte és fényesen levezényelte. Ellentmondást nem tűrő eréllyel gondoskodott arról, hogy a hadműveleti terület minden egyes erődített helye az ő birtokában kerüljön. Az elfoglalt várak egy részét leromboltatta, a többiben pedig kevés, ám kellően felszerelt helyőrséget hagyott. Ő maga pár száz katonája élén Szilézia fővárosába vonult, a város mellett pedig erős szekérvárat állíttatott.

Elrendelte a falvak kiürítését és a lakosság városokba telepítését, a vidéken található összes élelmet és takarmányt begyűjtette, ezzel Szilézia középső részét átmenetileg lakatlan pusztasággá változtatva. A várak és városok, melyekben Mátyás csapatai állomásoztak, viszont bőségesen el voltak látva élelemmel és a szükséges felszerelésekkel.

Szeptemberben IV. Kázmér lengyel és Ulászló cseh hadserege, megindult Szilézia elfoglalására. A két sereg októberben egyesült és Boroszló ellen vonult. Az ellenség irtózatos 8–9-szeres túlerővel rendelkezett. 

Mátyás a várak helyőrségeinek elrendelte, hogy a lovasság szüntelen kitörésekkel zaklassa az ellenséget. Mivel a szövetségesek Boroszló környékén nem leltek semmiféle élelemre, ezért távolabbi vidékekre kellett merészkedniük. Az ilyen, élelemszerzésre kiküldött csapatokat viszont Mátyás zsoldosai szinte kivétel nélkül felmorzsolták, az elkobzott zsákmány a várak készleteit gyarapította. Ezzel lényegében véglegesen elvágták az ellenség utánpótlási vonalait.

Az óriási ellenséges had gyors és döntő összecsapásra készült, Mátyás taktikájával szemben azonban tehetetlen volt, mivel minden erősséget nem ostromolhatott meg egyszerre, a várak egyenkénti elfoglalására pedig a közelgő tél miatt nem maradt ideje.

Míg a szövetséges sereg tehetetlenül tétovázott, addig Mátyás újabb és újabb csapatokat küldött a legtermékenyebb lengyel területek pusztítására, és mivel ellenállásba nem ütköztek, a Lengyel Királyság belsejébe hatolva sarcolták végig a vidéket. Egy rác könnyűlovasokból álló különítmény egész Krakkóig jutott, mire olyan pánik tört ki, hogy a lengyel királyné azonnali hazatérésre próbálta rábírni férjét. Ezalatt a magyar lovas csapatok pedig a védelem nélkül hagyott központi cseh területeket rabolták végig. Mátyás kis csapatainak sikeres portyázásai végképp demoralizálták az éhező és fázó ellenséget. Kázmér és Ulászló létszámbeli fölénye egyre csökkent. A végsőkig meggyötört ellenségnek végül már Mátyás engedélyezett pár napos élelemvásárlást.

November közepére több város helyőrségét magához rendelte, ezzel jelezve, hogy a megvert ostromlók üldözésére készül. Ulászlónak több sem kellett, szedte a sátorfáját és hazaindult.

Ezek után már Kázmér is végképp megtört és tárgyalásokat kezdeményezett. A hadtörténelemben szokatlan módon, a jelentős túlerőben lévő „ostromlókat” tehát Mátyás fegyverszünetre kényszerítette.

A kitűnő haditervnek és begyakorlott, jól fizetett zsoldosoknak köszönhetően Hollós Mátyás megvédte a meghódított területeit a hatalmas túlerővel szemben. A cseh háborúkat lezáró olmützi béke értelmében Ulászló és Mátyás is viselhették a cseh királyi címet, illetve megtarthatták területeiket. Ezáltal Csehország nagyobbik része továbbra is magyar uralom alatt maradt.

Mátyás király bravúros stratégiája és óriási győzelme a magyar hadtörténelem egyik legdicsőségesebb epizódja, amely Hunyadi Mátyás erőskezű hadvezéri képességeit is világhírűvé tette.

o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében, a Mátyás király oszmán háborúi címmel videóvetítéssel egybekötött előadást tart 2018. december 11-én, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében.

A rendezvény meghívott előadója: dr. Cseh Valentin (PhD) a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológusa, a magyar–török háborúk kutatója.

Társszervező: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete.

Házigazda: dr. Borbély Zsolt Attila.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!