„Az idő anatómiája ezen a ravatalon vagy boncasztalon bontakozik ki”

A Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében, május 4-én pénteken a temesvári Városháza kiállítótermében került sor Kelemen István temesvári szobrászművész egyéni kiállításának megnyitójára. Az idő anatómiája címet viselő, rendkívül színvonalas kiállítás anyagát Szekernyés János műkritikus, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke és Gabriel Kelemen, a Nyugati Egyetem Képzőművészeti Tanszékének tanára méltatták.

A tárlatnyitó közönségét Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy a kezdetektől fogva tág lehetőséget biztosított a BMN rendezvénysorozat keretében a temesvári magyar képzőművészeknek a be- és megmutatkozásra. „Nem tudok Kelemen Istvánról elfogultság nélkül beszélni – mondta a tárlatnyitón Szekernyés János műkritikus –, hiszen több mint fél évszázada ismerem, nyomon követhettem művészi kibontakozását, fejlődését az egyetemi évektől a mai napig.” Méltatása során Szekernyés János felvillantotta Kelemen István életpályájának néhány mozzanatát – faipari szakiskolát végzett, hosszú évekig ékszerészként dolgozott, majd a Hegesztési Kutatóintézet munkatársa volt –, amelyeknek köszönhetően alaposan megismerte azokat az anyagokat, amelyek a szobrászatnak is az alapanyagai. „Alkotó munkájának másik jellegzetessége, hogy nagyon pontosan, gondosan, a részletekig menően – de nem részletekbe veszően – dolgozza ki a munkáit – mondta Szekernyés János. – A jelenlegi kiállítása az Idő anatómiája címet viseli. Rendkívül komplex feladat, amibe belevágott Kelemen István, hiszen az idő fizikai, filozófiai és társadalmi fogalom egyaránt, ugyanakkor az időt sem látni, sem érezni, sem hallani, sem megízlelni nem lehet, még kevésbé formába önteni. Az időt csak közvetve ismerjük, a megtörtént dolgokból következtethetünk vissza rá.” A műkritikus arra emlékeztetett, hogy az ókori görögök különbséget tettek Krónosz és Kairosz, a folyamatos idő és a két esemény között eltelt idő között. „Kelemen István dicséretére válik, hogy az idő sokrétű filozófiai kérdését megpróbálta megközelíteni, feldolgozni a legkülönbözőbb formákban és mind a két időtípusra akad példa a kiállított munkák között. A kiállításon visszatérő motívum a homokóra vagy más időmérő eszköz stilizált változata, de ugyanakkor az egymásba épülő elemek is az idő továbbhaladását és a dolgok változását sugallják.  Meggyőző, egységes kiállítás Az idő anatómiája, ami véleményem szerint újabb mérföldköve a tavaly 75. életévét betöltött Kelemen István művészi pályájának.”

Nehéz feladatra vállalkozott dr. Gabriel Kelemen, a Nyugati Egyetem művészeti tanszékének adjunktusa, aki édesapja egyéni kiállításának anyagát méltatta a következőkben. A művészettörténész Gabriel Kelemen a fémekből, üvegből és fából készült alkotások közötti rejtett összefüggésekre világított rá, különös tekintettel egy három munkából álló lineáris tengelyre, a fény tengelyére. „Az egyik oldalon egy álló, a középpontban pedig egy alvó, lefektetett homokórát láthatunk – mondta Gabriel Kelemen – amely a pillanat, a megmerevedett idő megörökítésére irányuló paradoxális kísérlet. Az idő anatómiája ezen a ravatalon vagy boncasztalon bontakozik ki, egyfajta utolsó vacsora motivumként, előrevetítve a fény továbbhaladását az örökkévalóság felé, amely egy fehér angyal képében jelenik meg. A fénytengelyt az őrangyalok kara veszi körül.”

Ritka alkalom a temesváriak számára Kelemen István mesterien kidolgozott remekműveinek megtekintésére a Városháza galériájában megnyílt kiállítás, amely hétköznapokon 9–15 óra között szabadon látogatható.