Egy prédikációgyűjtemény margójára

A gyűjtemény nt. id. Józsa Ferencz húsvéti igehirdetéseit tartalmazza, amelynek segítségével elindulhatunk, és Istent kereső emberként végigjárhatjuk Jézus gyötrelmes útját, szenvedésen és halálon át a feltámadás diadaláig.

Az Úr Jézus kereszthalálának és feltámadásának a napja az egész keresztyén világ örömünnepe, de magyar népünk egyik legfontosabb ünnepe is, nemcsak a templomi közösségben, hanem a családban is, ahol a szeretet, az ajándék, az egymásra figyelés kerül a középpontba.

A prédikációgyűjtemény Jézus Jeruzsálembe való bevonulásával kezdődik, majd folytatódik szenvedésével, keresztre feszítésével, temetésével és elvezet húsvétig. Amikor Jézus Krisztus utolsó ízben ment fel Jeruzsálembe, és elérte az útnak azt a pontját – az Olajfák hegye környékén – ahonnan először lehetett a városra rálátni, nem tudta könnyeit visszatartani. Annak ellenére azonban, hogy nyilvánvalónak látszott a város elvettetése, az Úr Jézus felkínált számára egy utolsó lehetőséget. Gondos előkészítés után egy, kölcsön-szamáron vonulhatott be Jeruzsálembe, kétségkívül azért, hogy beteljesítse Zakariás próféciáját (Zak. 9:9., Mát. 21:5.).

A Jézus Krisztushoz csatlakozó tömeg lelkesen, üdvözölte Őt. Ágakat vágtak le a fákról, leterítették felső ruháikat, hogy szőnyeget készítsenek neki, amin bevonuljon a városba. Pálmaágakat lóbáltak és hozsánnát kiáltottak, mivel ez volt az Úr Jézus diadalmas bevonulása Jeruzsálembe.

Letartóztatása előtti utolsó óráit visszavonultan töltötte a tizenkettővel együtt, egy berendezett emeleti szobában, amelyet egy barátja bocsátott rendelkezésükre. Itt fogyasztották el együttesen a húsvéti bárányt (a páska ünnepének előestéjén). Már későre járt, mikor elhagyták a város utcáit, keresztezvén a Kidron-völgyet, felfelé haladtak az Olajfák hegyén.

A Gecsemáné-kertben Jézus hatalmas belső tusában imádkozott, azt kérte, hogy bárcsak ne kellene kiinnia „ezt a poharat”, ami Isten bűn feletti haragjának ószövetségi szimbóluma volt.

Éppen ebben a pillanatban érkeztek meg a templomszolgák fáklyákkal és fegyverekkel, hogy letartóztassák őt. Júdás pedig elárulta nekik az Úr Jézust. Az éjszaka folyamán és másnap reggel hat különálló kihallgatásból álló kimerítő sorozat következett.

Mivel a római törvények szerint a zsidók nem hajthattak végre halálos ítéletet, szükséges volt, hogy az ítéletet jóváhagyassák a római helytartóval.

Poncius Pilátus szabadon akarta bocsátani Jézust, mert meggyőződött róla, hogy a fogoly nem forradalmi-lázító, de ki akarta elégíteni a zsidókat is. Pilátus döntött: átadta Jézust a zsidóknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék. A keresztre feszítés a kivégzés borzalmas formája volt, a legelvetemültebb bűnözők számára tartották fenn.

Nemcsak szégyenletes, de szadista formája is volt a kivégzésnek, mivel szándékosan elnyújtotta a szenvedést, s a halál néha csak napok múlva következett be. Hogy Jézus hogyan látta és hogyan viselte el ezt a megpróbáltatást, azt megtudjuk a „hét szóból”, amit a keresztfán mondott.

Körülbelül harminchat órával később Isten feltámasztotta Jézust a halálból, döntő bizonyítékát szolgáltatva ezzel annak, hogy nem hiába halt meg. Ez a körülmény világosan bizonyítja, hogy emberi kéz nem ért a testhez, hanem Isten támasztotta fel Őt a halálból. Harmadnapon kora hajnalban magdalai Mária és néhány más asszony jött arimatiai József sírboltjához, hogy befejezzék a temetési szertartásokat, amelyeket a szombat miatt félbe kellett szakítani. Úgy találták azonban, hogy a kő el volt hengerítve a sír szája elől, és maga a sírbolt üres volt. Ezután a feltámadott Úr többször megjelent közöttük.

A prédikációgyűjtemény id. Józsa Ferencz ny. lelkipásztor rövid igehirdetéseit gyűjti csokorba, haszonnal forgathatják lelkészek, vallástanárok, egyszerű emberek egyaránt. A könyv borítóját Szász Előd Orbán tervezte, készült a zilahi Eurokolor nyomdában.

Komádi Sándor