Elhunyt Abodi Nagy Béla

2012. december 9-én, este, szerettei otthonában, Budapesten, 95-ik életévében elhunyt ABODI NAGY BÉLA neves magyar, erdélyi festőművész és egyetemi tanár.

Abodi Nagy Béla 1918-ban született, Erdélyben, Székelyszenterzsébeten.   

Abodi Nagy Béla, festőművész, a kolozsvári képzőművészeti akadémia professzora művészeti tanulmányait Camil Ressu osztályában, a bukaresti Academia de Belle-Arte-n (Şcoala Superioară de Arte din Bucureşti), majd Szőnyi István tanítványaként, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Öt évig a magyar hadsereg katonája és orosz hadifogoly. 1949–1983 között a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára, tanszékvezető, festőgenerációk mestere. 2008-ig Kolozsváron, 2008-tól Budapesten élt.

Abodi Nagy Béla a modern magyar, illetve a romániai képzőművészet egyik legegyetemesebb képviselője. Egyidejűleg jellegzetesen magyar és sajátosan erdélyi alkotó. Rendkívül képzett, tudatos művész, de egyszerre érzékeny, vérbeli kolorista is, „a lélek festője”. Lenyűgöző életműve több festői korszakot, kifejezési formarendszert áthidaló, ötvöző, mégis szervesen egységes: a változatos és mindig megújuló oeuvre-ben azonnal tetten érhető Abodi domináns alkotói karaktere. Merész kísérletező, örök kereső, de soha nem törekszik öncélú képi leleményekre, erőltetett művi stílusegységre. Abodi a professzionális, intellektuális alkotó megtestesítője, aki a szakmai eszközök teljes arzenálját birtokolja, fölényes tudású. A nagyívű életmű gazdag tárháza a mélyen együttérző, szociálisan elkötelezett, objektív-realista vagy drámai, a megrázóan expresszív ábrázolásoknak, máskor az iróniával, vagy akár a halálpontosan időzített szarkazmus fegyvereit bevető képi szatíráknak, az abszurd, a groteszk figuralitás mesteri megfogalmazásainak. Később, a monumentális képi architektúrák, a zseniális „nagyzenekari” szerkezetek, továbbá a magyar népművészeti ihletésű, figurális-dekorativ kompozíciók, majd a geometrikus absztrakt, vagy absztrakt-expresszionista megjelenítések jellemzik Abodit.

Idősebb kori művei megrázóan letisztult művészi, mélyen humánus végkövetkeztetések: a kor képei, a korszak zseniális kórképei. Abodit többnyire az emberi sorskérdésekkel vívódó, mesteri képi rendszereket teremtő kompozíciók festőjeként ismerik. 

Művészi tevékenysége mellett Abodi áldozatos közéleti szereplő, aki megalkuvás nélkül mindig az erdélyi magyarság megmaradásáért cselekedett. Annak törvényes közösségi jogaiért, egyedülállóan gazdag kultúrájáért, minden szintű oktatásáért. Magyar társadalmi és szakmai szervezetek vezetőjeként (1939 után a SZEFHE alelnöke, 1990 után a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnökestb.), egyetemi hallgatóként (Bukarest, Budapest), egyetemi tanárként és vezetőként, tekintélyes művészként, az írott és kimondott szó mestereként is. 

Munkássága megismerhető Bajor Andor remek kötetéből, a Kriterion Könyvkiadó által 1986-ban kiadott Abodi-monográfiából, a 2004-es, a Kolozsvári Erdélyi Szépművészeti Múzeumban (Bánffy-palota) rendezett gyűjteményes kiállításának vaskos katalógusa, a Who is Who 2011 segítségével. Abodiról számos adat, képi információ található az Interneten. Portréfilmjét  – „A jövő fénye” – többször levetítette a Duna Televízió.

Abodi  Nagy Bélát akaratának megfelelően Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, felesége mellett helyezik örök nyugalomra.

Temetéséről később gondoskodnak.